2017. május 23., kedd

23.Fejezet

Sziasztoook! :) 
Na, hát újra jelentkezem. Szomorú bevallanom, de ahogy minduntalan emlegetem, a történet mindjárt beér a célba. Hogy pontos és őszinte legyek, mindössze 3 részt tervezek még, ebből egy pedig epilógus lesz. Szóval igen, Jared és Echo lassan elköszön. Na de nem ugrassuk ki előre a nyulat a bokorból, addig is élvezzétek a még meglévő részeket, és látogassátok a többi blogom is, mert ott is újdonságok várhatnak rátok. 
xoxo Writer Girl 

*Echo* 
Azt mondják, egyszer mindenről kiderül az igazság, csak várni kell rá, türelmesnek kell lenni, s kivárni a pillanatot, hogy visszaadd azoknak, kik ellened tetted, mindazt a sok rosszat, amit rád mértek. Akaraton kívül is vártam, bár nem is tudtam én, hogy mire, igazából bennem sem volt a várakozás. Nevezzük inkább mindezt sokknak, depressziónak vagy bárminek. de mielőtt az emberek félreértenék a célzást, nagyon is örültem az igazságnak, jobban, mint eddig bárminek. Csak ne a fájdalom közepette derült volna ki minden. Szóval, akkor a lényeget.
Ki hitte volna, a mai nap sem mentem suliba, s a szokásommá vált dologgal töltöttem az időt - a depresszióval. Akárcsak egy őrült. Bár ki tudhatja, még talán az is lehetek. Vánszorogtak csak a percek, a telefonom kijelzőjét bámultam, miközben azt vártam, hátha kapok egy üzenetet, egy telefonhívást, bármit egy fontosabb személytől, de csak újabb és újabb obszcén mondanivalójú üzenetek érkeztek olyanoktól, akikkel valószínűleg egyszer se beszéltem. Egyáltalán honnan kapták meg a telefonszámom?? Az igazat megvallva azonban eléggé szürreális volt a várakozásom, hiszen tegnap én hagytam ott Jaredet, és nem is várhattam el, hogy majd térden állva vall szerelmet nekem, a hátában rózsákkal és zenekarral. Átvert téged, Echo. Átvert, kihasznált, aztán megmocskolta az összes emléked. Mit akarsz még? 
Magammal veszekedni vagány dolog, egyértelműen felhívja rá a figyelmem, hogy nem vagyok már teljesen fix. Tett már őrültté bárkit is a szerelem? Ha nem, jelentkezem eme dicséretes posztra.
Azonban valahol mégiscsak van nekem is egy jótét keresztanyám, és így nem maradhatott titokban az sem, amiről soha senki nem gondolta volna, hogy valaha a felszínre jut.

***

A Szerelmünk lapjai nem ígérkezett túl jó filmnek egy amúgy is sírós délutánhoz, de attól még végignéztem. És persze sírtam. Aztán, hogy betartsam az utóbbi napokban kialakult rendem, a könnyeimmel karöltve álomba zuhantam, hátha többé fel sem kelek. Egyedül amiatt töltöttem itthon a mai napom, mert apa küldeményére vártam. Amióta rábeszéltek, hogy mégis hagyjam ott a munkát, apa minden hónapban csekket küldött nekem, hogy legyen elegendő pénzem ételre, meg amire még kell, mondjuk jelen esetben két csomag százas zsepire, mert a másik csomag elfogyott. Pontban hatkor a postás bedobta a borítékot minden harmadik hétben, én pedig másnap mentem kiváltani a pénzt, és elég jól megvoltam, ami azt illeti. Ma azonban egészen másképp alakult a nap. Persze ott volt a kis fehér-kék küldeményem is, csakhogy mellette egy másik, látszólag kapkodva összegyűrt kis boríték is hevert mellette.
Nem is törődve apa csomagjával, mohón kaptam a másik üzenet után, kibontottam, és két férfias, kusza betűkkel teleírt füzetlapot húztam elő belőle. Először meglepett az egész, de a pillanatnyi döbbenet után azonnal felismertem a kézírást. Jared. Valami újabb trágár levélre számítottam, amit amúgy kaptam is eddig, de nem egy levélre Jaredtől. Hisz még azt se tudtam, mi más mondanivalója akadhat. Szemem gyorsan futotta át az egymásba folyó sorokat.

Echo! 
Valószínűleg utálsz engem, de mielőtt végképp leírsz magadban, azt akarom, tudd az igazságot. Nem vagyok szörnyeteg. Tettem rossz dolgokat, de soha nem tettem volna ezt veled, amit feltételezel. Nem vagyok a szavak embere, elég röhejes így is, hogy levelet írok,  mégis el akarom mondani neked, amit én tudok. Meg se kérdeztél, mi történt valójában, csak elhittél valamit. Persze nem is hibáztatlak, hisz nem egyszer fájdalmat okoztam, de hidd el, meg is lakoltam emiatt. Talán senki nem volt még olyan fontos nekem, mint te. Te megértesz és kisegítesz a bajból. Kihúzol a gödörből. Érted megváltozok. De még ez is megéri. Nem tudom, ki tehette ezt veled, de esküszöm, nem én voltam. Gondolj rám. Az igazi valómra. Emlékezz a legutolsó éjszakánkra. És ha végiggondoltad mindezeket, felidéztél minden pillanatot, akkor mond azt, hogy kinézed ezt belőlem. Lehet, hogy el se olvasod mindezt, de azért leírtam. Ígérem neked, addig nem nyugszom, míg ki nem derítem, ki is miért bántott meg téged ennyire. Addig is remélem, rájössz, hogy több voltál nekem egy kósza numeránál. 
Jared. 

Őszintén nem tudtam erre mit mondani. Hinni akartam neki, de iszonyatosan féltem, mi történhet, ha ismét megtörténik valami ilyen. Most már tényleg tudni akartam a valóságot. Az a levél annyira valóságosnak tűnt. Őszintének hatott. A fejemben kavarogtak a gondolatok, és hirtelen csak anyát akartam, hogy nyugtasson meg, felébredek ebből az álomból. Anya híján azonban Annára támaszkodhattam, így hagytam neki egy üzenetet, hogy suli után beszélnünk kell. Visszaírta, hogy ő is beszélni akar, és fontos lenne. Ezek után már csak vártam, közben azon törtem a fejem, mi történhet, ha Jared igazat mondott, én pedig eldobtam őt magamtól.

***

Három után hallottam az autó motorjának a hangját, felugrottam az ágyból, és az előtt nyitottam ajtót, hogy Anna és Nick, aki vele jött egyáltalán kiszálltak volna a járműből.
-Szia - ölelt meg Anna, mikor mellém  ért. - Valami nagyon érdekeset kell mondanom neked.
-Én is mondani akarok valamit - bólintottam, aztán beljebb invitáltam őket. Nick kényelmesen elterült a kanapén, Anna azonban állva maradt, és keresgélni kezdett a táskájában. Mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, az orra alá nyomtam a levelet.
-Ezt nézd meg. Jaredtől kaptam. Meg akartam kérdezni, mit szólsz róla.
-Ó, igen. A mondanivalóm nagyon is talál ide - felelte, aztán előkapott egy szórólapot, mire hányingerem lett.
-Ez miért van nálad? - meredtem rá.
-Nyugi, semmi rossz szándékom nincs. Tegnap Jared járt nálunk, segítséget kért. Épp ezért szereztem egy ilyent, és képzeld, sok dolgot kiderítettünk. Talán te is tudod, hogy ha egy cégnél akarsz nyomtatni bármit, legtöbb esetben valahol a lapon feltűnik a vég lógója vagy neve is, hogy meg lehessen akadályozni a lopást. Akárki is készítette ezeket a lapokat, ő is tudta ezt. Ezt nézd - mutatott egy apró, elmosódott írásszerűséget a lap jobb oldalán. - Valószínűleg el akarták tüntetni onnan. Mint kiderült, Nick nagyon ért a gépekhez - bökött a kanapén kényelmesen ülő barátjára. -  És kis munkával sikerült láthatóvá tenni az írást, mert a készítője valami ócska programot használt. El se hiszed, mi állt a lapon - mutatott egy cégnévre.
- J&L KFT? - olvastam fel hangosan.
-Igen. Utánanéztem, és ez Jonathan Luise cége. Aki nem más, mint Piper édesapja. Ebből mi következik?
-Hogy Piper készítette a szórólapokat. Ő rendezte meg az egészet, aztán Jaredre akarta kenni - rogytam le a kanapéra.
-Valószínűleg abban bízott, ha szakítotok, Jared visszatér hozzá - magyarázott tovább Anna, de én már nem figyeltem. A szememet újra könnyek öntötték el, az arcom a kezembe temettem, és magamban keserűen felnevettem. Ez egyszerűen nem lehet igaz! Most már mindent tudtam, a helyzet mégsem volt rózsás. Mi van ha Jarednek elege lett belőlem, és végezni akar ezzel az egésszel. Megérthetném, mert látszólag feltűnt neki is, hogy még bízni se tudok benne. Egyetlen dolog zakatolt csak bennem, kizárva a két vendégem. Azonnal beszélnem kell Jareddel, különben belepusztulok.  

4 megjegyzés:

  1. Na végre. Így kell ennek lennie, úgyis sejtettem, hogy végig Piper volt a ludas. Most pedig hadd béküljenek ki, és legyen újra minden hepi :)

    VálaszTörlés
  2. UUU, újra van rész. Végre! Nagyon tetszett, várom a folytatását is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök és próbálok sietni mindenképp.

      Törlés

 - Penguin