2017. április 24., hétfő

21.Fejezet

Megígértem, hogy belehúzok, hát újra itt vagyok. Élvezzétek a részt. 
xoxo Writer Girl

*Echo*
A tegnap maga volt a megtestesült álom, a tánc, ahogy Jareddel egymásba kapaszkodva andalogtunk...minden pillanata külön-külön egyre szerelmesebbé tett. De akár Csipkerózsika, nekem is ideje volt felébrednem a magam szőtt álmomból. A világom, amiben eddig hittem darabjaira hullt, akárcsak a szívem. Jó tanács: sose add olyannak a szerelmed, aki előtte évekig bántalmazott! Olyan fájdalmakat okozhat neked, ami felemészt, tönkretesz, lecsupaszít, végül csak a sebek maradnak meg.
Már akkor éreztem, hogy valami történni fog, mikor felébredtem, ennek ellenére próbáltam pozitív lenni, a legelőnyösebb formám mutatni, úgy öltöztem, hogy Jared kedvére tegyek. Az érzés mégsem tűnt el belőlem, hogy a baj közeledik. És meg is érkezett, amint beléptem a suliba, a jókedvem elpárolgott, a legsötétebb félelmeim bebizonyosodtak. Megszoktam már, hogy a szemek rám szegeződnek, sutyorognak jobbra-balra, de a szekrényemhez lépve meghűlt bennem a vér.
A szekrényemen egy hatalmas felirat díszelgett, az r betűs formából. Alig hittem el mit látok. A kedveskedő megjegyzés alatt pedig egy apró hozzászólás díszelgett: Jó volt, ki kéri a következőnek? Ekkor már tudatosult bennem, mégis ki volt az, aki ezt tette, de nem akartam elfogadni. Jared. Levegő után kaptam, a szememet könnyek öntötték el. Hát mégis vicc voltam neki! Az elejétől fogva erre készült, azt színlelte, hogy harcol a bizalmamért, majd ha mindent megkapott, hátba szúrt és továbbrúgott. Pont ahogy évekkel ezelőtt is tette velem, most se kímélt. És ez még nem is volt a minden, a szekrényemből egy szórólap lógott ki, ránézve végleg elsírtam magam. A képen Jared megcsókolt, a bálban készült, tudtam azonnal, még romantikus is lehetett volna, ha nem vagyok kiretusálva, aminek hatására meztelenül álltam azon a fotón, alatta szintén a már felül említett kommenttel. Úgy éreztem magam,  mint akinek a lelkét hasogatják darabokra egy húsvágó bárddal. Felnyithattam volna a szemem tegnap, mikor rajtakaptam Piperrel, akkor kellett volna otthagynom, most már úgyis mindegy. Az álom véget ért, üdv a való világban.
-Na, mi az? - állt meg mellettem egy kárörvendő hang, ránézés nélkül is tudtam, hogy Piper az. - Te tényleg elhitted, hogy szeret? Ha érdekel, egész idő alatt együtt voltunk, és én megbocsájtom neki, amiket együtt műveltetek, mert végig rám gondolt.
-Egy nap a te fénykorod is lejár, Piper - néztem rá mosolyogva, végkép kiégtem, elfogyott belőlem minden. - És ha ez bekövetkezik. ráébredsz, hogy mindössze apuci pénzes kislánya voltál, egy ostoba liba, aki a gimiben uralkodhatott.          
Nem bírtam továbbra is ott ülni, elegem olt, sarkon fordultam, és kirohantam a suliból, be az autómba, aztán egyenesen haza. Nem bírtam sírni. úgyse lett volna értelme. Kiét sírjak? A fiú, akiben hittem, nem létezett.

*** 

Fogalmam se volt, mióta ücsörögtem a szobám magányában, egy idő után elvesztettem minden időérzékem. Néztem magam elé, gondolkodtam, de összességében ennyi tellett tőlem. Kiürültem, a lelkem helyén üres lyuk tátongott, az erőm nyomtalanul eltűnt. Akár egy fűnyíró is végigmehetett volna rajtam, akkor se érezhettem magam ramatyabbul. A másodpercek percekké, percek órává folytak össze, az idő pedig telt. A telefon többször is megszólalt, de hiányzott belőlem az akarat, hogy felvegyem, és netalán Jareddel keljen beszéljek. Vajon mit mondana? Biztosan tagadna, aztán lelépne, azzal az indokkal, hogy már nem érdekli, nem fog küzdeni értelmetlenül.
A fejemben kavarogtak a gondolatok, eszembe jutott a pillanat, amikor Jared úgy döntött, örökre megszakítja velem a kapcsolatot.

Nyár vége volt, a kert már megtelt sárguló levelekkel, amit annyira imádtam. Jared úgy döntött, az idei nyarat az apjánál tölti, repdesett a szívem, úgy vártam az ajtónk előtt. Egész idő alatt elveszetten bóklásztam a városban, hiányoltam az én sebzett legjobb barátom. Azt ígérte. ajándékot is hoz nekem, egy olyan nagy macit, amit régóta kinéztem. 
A taxi lefékezett a ház előtt, Jared kiugrott belőle a szegényes csomagjával. Boldogan ugrottam fel, és szaladtam hozzá. 
-Szia - ugrottam a nyakába. - Hiányoztál. 
Nem ölelt vissza, ez volt az első furcsaság. Máskor párokat megszégyenítő módon képesek voltunk ölelkezni.
-Minden rendben? - kérdeztem, mire eltolt magától. 
-Igen. de nem akarok. hogy ölelgess. 
Ez fájt, bár nevallottam volna be neki. 
-Mindig megölellek - emlékeztettem. 
-Igen, és unom. Ideje felébredned. királylány. Ez nem tündérmese, én meg nem vagyok a szőke herceg. 
Ezzel félrelökött, és bement. A dolgok egyre inkább rosszabbodtak ezután, és én sose kaptavissza azt a fiút, aki elment hazulról. A legjobb barátomat.

A keserű emléktől még jobban elszomorodtam. Talán mégsem kellett volna felidézni ezt az emléket, elvégre ez is azt mutatja, mennyire egy senkinek tart. A könnyeim új életre keltek, sírtam amíg bírtam.
Fel se tűnt, mikor aludtam el, arra ébredtem, hogy az ajtó elől kiáltoznak.
-Ha nem nyitod ki, berúgom - fenyegetőzött Anna dühös hangja. - Echo. neked beszélek!
Kóvályogva léptem az ajtóhoz, és elfordítottam a zárat.
-Ne végre - jött be Anna azonnal. Amikor rám nézett, azonnal megölelt. - Semmi baj. Itt vagyok.
Éreztem a sós vizet az arcomon leszánkázni. Mégis mennyit tud sírni valaki?
-Tényleg csak ennyit jelentette neki? - zokogtam fájdalmasan.
-Bár tudnám rá a választ - ült le szemben. - De ő Jared, Ha azt hiszed, tudod ki ő, akkor sem ismered. Ez még tőle is durva.
Ezzel egyet értettem, de Jared akkor is képes lenne bántani, bármilyen módszerrel.
-Elegem van - nyögtem fel. Inkább megyek görényt menteni. 

4 megjegyzés:

  1. Nem hiszem el, hogy Jared ilyent tenne. Ugye nem ő volt??!! :O

    VálaszTörlés
  2. Itt is jelentkezem! Olyan szomorú rész lett, el se hiszem, hogy képes voltál szétválasztani őket!

    VálaszTörlés

 - Penguin