2017. április 24., hétfő

21.Fejezet

Megígértem, hogy belehúzok, hát újra itt vagyok. Élvezzétek a részt. 
xoxo Writer Girl

*Echo*
A tegnap maga volt a megtestesült álom, a tánc, ahogy Jareddel egymásba kapaszkodva andalogtunk...minden pillanata külön-külön egyre szerelmesebbé tett. De akár Csipkerózsika, nekem is ideje volt felébrednem a magam szőtt álmomból. A világom, amiben eddig hittem darabjaira hullt, akárcsak a szívem. Jó tanács: sose add olyannak a szerelmed, aki előtte évekig bántalmazott! Olyan fájdalmakat okozhat neked, ami felemészt, tönkretesz, lecsupaszít, végül csak a sebek maradnak meg.
Már akkor éreztem, hogy valami történni fog, mikor felébredtem, ennek ellenére próbáltam pozitív lenni, a legelőnyösebb formám mutatni, úgy öltöztem, hogy Jared kedvére tegyek. Az érzés mégsem tűnt el belőlem, hogy a baj közeledik. És meg is érkezett, amint beléptem a suliba, a jókedvem elpárolgott, a legsötétebb félelmeim bebizonyosodtak. Megszoktam már, hogy a szemek rám szegeződnek, sutyorognak jobbra-balra, de a szekrényemhez lépve meghűlt bennem a vér.
A szekrényemen egy hatalmas felirat díszelgett, az r betűs formából. Alig hittem el mit látok. A kedveskedő megjegyzés alatt pedig egy apró hozzászólás díszelgett: Jó volt, ki kéri a következőnek? Ekkor már tudatosult bennem, mégis ki volt az, aki ezt tette, de nem akartam elfogadni. Jared. Levegő után kaptam, a szememet könnyek öntötték el. Hát mégis vicc voltam neki! Az elejétől fogva erre készült, azt színlelte, hogy harcol a bizalmamért, majd ha mindent megkapott, hátba szúrt és továbbrúgott. Pont ahogy évekkel ezelőtt is tette velem, most se kímélt. És ez még nem is volt a minden, a szekrényemből egy szórólap lógott ki, ránézve végleg elsírtam magam. A képen Jared megcsókolt, a bálban készült, tudtam azonnal, még romantikus is lehetett volna, ha nem vagyok kiretusálva, aminek hatására meztelenül álltam azon a fotón, alatta szintén a már felül említett kommenttel. Úgy éreztem magam,  mint akinek a lelkét hasogatják darabokra egy húsvágó bárddal. Felnyithattam volna a szemem tegnap, mikor rajtakaptam Piperrel, akkor kellett volna otthagynom, most már úgyis mindegy. Az álom véget ért, üdv a való világban.
-Na, mi az? - állt meg mellettem egy kárörvendő hang, ránézés nélkül is tudtam, hogy Piper az. - Te tényleg elhitted, hogy szeret? Ha érdekel, egész idő alatt együtt voltunk, és én megbocsájtom neki, amiket együtt műveltetek, mert végig rám gondolt.
-Egy nap a te fénykorod is lejár, Piper - néztem rá mosolyogva, végkép kiégtem, elfogyott belőlem minden. - És ha ez bekövetkezik. ráébredsz, hogy mindössze apuci pénzes kislánya voltál, egy ostoba liba, aki a gimiben uralkodhatott.          
Nem bírtam továbbra is ott ülni, elegem olt, sarkon fordultam, és kirohantam a suliból, be az autómba, aztán egyenesen haza. Nem bírtam sírni. úgyse lett volna értelme. Kiét sírjak? A fiú, akiben hittem, nem létezett.

*** 

Fogalmam se volt, mióta ücsörögtem a szobám magányában, egy idő után elvesztettem minden időérzékem. Néztem magam elé, gondolkodtam, de összességében ennyi tellett tőlem. Kiürültem, a lelkem helyén üres lyuk tátongott, az erőm nyomtalanul eltűnt. Akár egy fűnyíró is végigmehetett volna rajtam, akkor se érezhettem magam ramatyabbul. A másodpercek percekké, percek órává folytak össze, az idő pedig telt. A telefon többször is megszólalt, de hiányzott belőlem az akarat, hogy felvegyem, és netalán Jareddel keljen beszéljek. Vajon mit mondana? Biztosan tagadna, aztán lelépne, azzal az indokkal, hogy már nem érdekli, nem fog küzdeni értelmetlenül.
A fejemben kavarogtak a gondolatok, eszembe jutott a pillanat, amikor Jared úgy döntött, örökre megszakítja velem a kapcsolatot.

Nyár vége volt, a kert már megtelt sárguló levelekkel, amit annyira imádtam. Jared úgy döntött, az idei nyarat az apjánál tölti, repdesett a szívem, úgy vártam az ajtónk előtt. Egész idő alatt elveszetten bóklásztam a városban, hiányoltam az én sebzett legjobb barátom. Azt ígérte. ajándékot is hoz nekem, egy olyan nagy macit, amit régóta kinéztem. 
A taxi lefékezett a ház előtt, Jared kiugrott belőle a szegényes csomagjával. Boldogan ugrottam fel, és szaladtam hozzá. 
-Szia - ugrottam a nyakába. - Hiányoztál. 
Nem ölelt vissza, ez volt az első furcsaság. Máskor párokat megszégyenítő módon képesek voltunk ölelkezni.
-Minden rendben? - kérdeztem, mire eltolt magától. 
-Igen. de nem akarok. hogy ölelgess. 
Ez fájt, bár nevallottam volna be neki. 
-Mindig megölellek - emlékeztettem. 
-Igen, és unom. Ideje felébredned. királylány. Ez nem tündérmese, én meg nem vagyok a szőke herceg. 
Ezzel félrelökött, és bement. A dolgok egyre inkább rosszabbodtak ezután, és én sose kaptavissza azt a fiút, aki elment hazulról. A legjobb barátomat.

A keserű emléktől még jobban elszomorodtam. Talán mégsem kellett volna felidézni ezt az emléket, elvégre ez is azt mutatja, mennyire egy senkinek tart. A könnyeim új életre keltek, sírtam amíg bírtam.
Fel se tűnt, mikor aludtam el, arra ébredtem, hogy az ajtó elől kiáltoznak.
-Ha nem nyitod ki, berúgom - fenyegetőzött Anna dühös hangja. - Echo. neked beszélek!
Kóvályogva léptem az ajtóhoz, és elfordítottam a zárat.
-Ne végre - jött be Anna azonnal. Amikor rám nézett, azonnal megölelt. - Semmi baj. Itt vagyok.
Éreztem a sós vizet az arcomon leszánkázni. Mégis mennyit tud sírni valaki?
-Tényleg csak ennyit jelentette neki? - zokogtam fájdalmasan.
-Bár tudnám rá a választ - ült le szemben. - De ő Jared, Ha azt hiszed, tudod ki ő, akkor sem ismered. Ez még tőle is durva.
Ezzel egyet értettem, de Jared akkor is képes lenne bántani, bármilyen módszerrel.
-Elegem van - nyögtem fel. Inkább megyek görényt menteni. 

2017. április 20., csütörtök

20.Fejezet

Sziasztok! :) 
Hiányzott már ez a történet, most felfogadtam, hogy ráállok erre, ugyanis lassan a vége fele közeledik. Úgyhogy mostantól előtérbe helyezem a blogot. 
UI. Bár a rész a bálról szól, szándékosan neírtam bele ezt az eseményt, hadd képzeljen mindenki azt bele, amit akar.
xoxo Writer Girl ❤

*Echo*
És....elérkezett a vára várt bál napja is végre, amire annyit lestem a naptáram, tervezgettem, hogy a lehető legtökéletesebb legyen. A tanítás szerencsére elmaradt, hát volt elég időm lelkileg és a külsőmet illetően is a legjobban felkészülni. Annát lefoglalta az édesanyja, azzal indokolva mindezt, hogy ő fogja felkészíteni a lányát, mert azt úgy illik, bár ez szerintem csak arról szólt, hogy ő parancsol Annának. Így teljesen egyedül kellett elkészülnöm, nem is volt annyira érdekes, mint amikor a barátnőddel szórakozhatsz közben, de azért a legjobbat akartam kihozni már csak Jared miatt is. Ő megérdemelte, hogy egy olyan barátnő legyen mellette, aki miatt nem kell szégyenkeznie. Először a hajam készítettem el, alaposan megmostam, megszárítottam, és a hullámos tincseimet kunkori loknikba sütöttem be, aztán enyhén megszórtam csillámmal. Ez után a ruhámat vettem fel, azt a darabot, amiről úgy gondoltam, hogy elnyeri Jared tetszését.
A ruhám rózsaszín volt, pánt nélküli, szív alakú dekoltázzsal, rövid szoknyarésszel. Ehhez a szoknyarészhez hozzátartozott egy második réteg is, ami hosszabb volt, leért a térdemig, elől felvágás, ezért kilátszódott az alsó réteg is. Jól állt, csinos volt, de ebben az időben dögös is, egyszerre visszafogott és fiatalos, tökéletes egyvelege a személyiségemnek. Mindehhez egy csodás fekete tűsarkút választottam, zárt orral és pántokkal, és egy ezüst borítéktáskát. A sminkemet egyszerűre fogtam, csupán a rúzs kapott nagyobb szerepet.  Elégedetten néztem szembe a tükörben mosolygó lánnyal, kinek szeme izgatottan csillogott, várva a hercegére. Úgy döntöttem, a mai napom senki és semmi sem teheti tönkre.
Természetesen nem minden alakult úgy, ahogy vártam, de átlagban így is mesebeli királylánynak érezhettem magam, igazi boldog tündérmesével keretezve. A tervezgetésem során egyetlen tényezővel nem számoltam, az pedig Jared őrült exe, a Piper névre hallgató boszorkány. Sejthettem volna, hogy lecsap. Nincs az a pillanat, mikor ő nem próbál meg visszavágni nekem s alaposan megkeseríteni az életem. Elmebetegségben szenvedhet, mert szentül hiszi, hogy őt és Jaredet egymásnak szánta a sors, és mindenek előtt engem tart legnagyobb ellenfelének.
Határozottan elsiklottam a Vipera felett a számításaim során, de azonnal szembeütött a hibám, mikor elsétáltam Jaredhez, aztán ott találtam őt és Pipert, egymás karjaiban.

*Jared*
Munkát végezni aznap, mikor a barátnődnek tervei vannak, egyet jelent a komoly szívással, de hát mit tehettem volna, ha hív a főnök, ugrani kell, különben repülsz. Az pedig nem kifogás, hogy bálba kell menned, ilyesmit meg se hallnak egy autószerelőben. Muszáj volt megbeszélnem Echoval, hogy a műhelyben találkozzunk, miután igen rosszul viselte a tényt, hogy dolgom lenne mára. Enyhén szólva kiakadt. Enyhén szólva.
Gyűlöltem szmokingot, öltönyt, akár csak inget viselni, úgy éreztem magam bennük, mint egy papagáj. És most mégis kosztümnadrágban és öltönyben feszítettem egy tükör előtt. Hogy is történt ez pontosan? Nem mintha bántam volna, belegondolva, hogy Echo majd csinos ruciban parádézik mellettem. Reméltem, hogy tűsarkút vesz, imádtam a formás lábait, pláne magassarkúban.
-Oké, Jared - bámultam önmagamra. - Ezt a csajodért teszed.
Hallottam nyílni az ajtót, már magam elé is képzeltem Echo szexi látványát, ám megfordulva nem azzal az emberrel találtam szembe magam, akit akartam.
-Piper - húztam össze a szemem az apró, fekete, ruhának nem nevezhető darabot viselő lányra.
-Helló, bébi. Jól festesz - mosolyodott el csábosan.
-Mit akarsz? - kérdeztem egykedvűen.
-Ugyan már, Jared. Meddig akarod még ezt játszani? Te is tudod, hogy nem illik hozzád a kis szent. Mi sokkal jobb páros vagyunk.
-Piper, hagyd ezt - sóhajtottam. Ennek a beszélgetésnek is el kellett érkeznie. - Boldog vagyok Echoval.
-De meddig? Ő nem adhatja meg neked azt, amit én igen. - Aztán mielőtt megakadályozhattam volna, rám vetette magát. - Ne tedd ezt velem, Jared! Szeretlek! Te is érzel valamit irántam.
Képtelen voltam őt lekaparni magamról, úgy kapaszkodott belém, akár egy pióca, karját körém fonta.
Ebben a pillanatban újra nyílt az ajtó, és Echo lépett be rajta, aztán megtorpant, s úgy pillantott ránk, hogy akár ölni lehetett volna vele. Egyszerűen gyönyörűen festett, a kabátja eltakarta a ruhát, és ettől csak még kíváncsibbá lettem. A piros rúzsa arra késztetett, hogy helyben lecsókoljam róla az egészet. Tökéletes volt, ott helyben állva megtestesítette minden kívánságom, még ha a nézése alapján épp a halálom akarta is.
Piper megérezte a másik fél jelenlétét, hátrafordult, a haját a válla fölött átdobta, s önelégülten Echora vigyorgott.
-Ó, észre se vettünk. Amint látod egy kicsit...hm....elfoglaltak voltunk. Hívj. ha kellenék - fordult felém és riszálva kivonult. Echo is sarkon perdült, kétségbeesetten kaptam utána.
-Ne. Érj. Hozzám - sziszegte.
-Ugyan, ne csináld.
-Mit ne csináljak? Ne haragudjak, ha azt látom, hogy a barátom azzal a libával hetyeg, akivel együtt voltak?
-Igen, alaptalanul akadsz ki. Mit láttál? Ő mászott rám, nem fordítva. - Megsimítottam az arcát, nem húzódott el. - Sose bántanálak újra, megígértem. Piper szándékosan piszkál. Ugye hiszel nekem?
-Igen - sóhajtott. - Ezt a napot nem hagyom tönkremenni.
-Akkor irány a bál - mosolyogtam rá, ő pedig visszamosolygott rám. 

2017. április 16., vasárnap

Kellemes Húsvétot!


Drága kicsi blogmanócskáim, a lehető legjobb, legkellemesebb és legszebb ünnepet kívánom nektek és a rokonságnak, remélem, hogy a legtökéletesebb módon fogjátok eltölteni ezeket a napokat. Mindent jót nektek Húsvétra! 
xoxo Writer Girl 

2017. április 2., vasárnap

19.Fejezet

*Echo* 
A tegnapi határozottan egy olyan nap volt, amit a lányok bekereteznek a kis naptárjukban, hogy majd alaposan emlékezzenek rá. Őszintén, mindenféle megbánás nélkül bejelenthetem, hogy Jared elképesztő....mindenben. Ő aztán ért hozzá, miként is kell bánni egy lánnyal, történetesen a barátnőjével is. Érzem magamon, hogy napról napra egyre szerelmese leszek belé, hogy még csak nem is ellenkezem ellene. Jared képes úgy elbájolni mindenkit, hogy az utána nem is akar szabadulni. Soha nem éreztem még magam olyan szépnek, mint mellette, folyamatosan éreztette velem, hogy különleges vagyok. Szívem szerint felhívtam volna Annát, mint legjobb barátnőt, hogy majd kivisongjuk magunkat, de ő újabban szintén a szerelmes korszakát éli meg, ez pedig akaratunk ellenére azt eredményezte, hogy eltávolodtunk egymástól.
Hagyomány az iskola falain belül, hogy mindig a diákok díszítik fel a termeket a bálok alkalmából, így az utolsó két óra megtartása helyett a tornatermet csinosítottuk közösen. Ez egy újabb tökéletes ürügy lehetett számomra, hogy a lehetőnél is több időt tölthessek Jared mellett, mindazonáltal azonban Pipert is el kellett viselnem, aki enyhén szólva a pokolra kívánt, miután elvileg elvettem a pasiját vagy mijét. Azok a szemek, amiket rám meresztett más embereket kikészítettek volna, ám ha valaki első kézből tudja a teljes történetet, csak nevet rajta.
Kaptunk egy-egy dobozt, tele girlandokkal meg mindenféle díszes bigyóval, ami kell, s beosztottak minket külön-külön munkafeladatra. Ilyen giccses eszközökkel megtölteni egy viszonylag apró termet elég esztelen ötletnek tűnt, pláne ha majd a bálon mosolyognod kell és bólogatnod a tanárok ömlengésére a hely szépségről. Az egyetlen előnye ennek a munkának, hogy a legtöbben, többnyire minket is beleértve meglátja benne a szórakozást, ezt követően pedig már jobb az egész. Csoportokba verődve, nevetve élveztük az időt, mint akiknek semmi bajuk a világon.
Jared látványosan unta a tennivalókat, ezért inkább azzal foglalkozott, hogy engem idegesítsen minden lehető módon. Ha lehetséges, az iskolába járó lánybandákat még inkább magam ellen fordítottam azzal, hogy Jared most csak velem törődött egy könnyű flört és numera helyett. Ő és Nick amolyan pasisan beszélgettek egymással a saját dolgaikról, Anna és én pedig becsületes távolságból figyeltük őket. Fájt szívem a legjobb barátnőm után, de távolság tátongott közöttünk, és nem volt mit tenni. Néha összepillantottunk, ám a légkör már nem volt ugyanaz.
-Ha a tanár ne figyelne, már itt se lennék - nyögött fel Nick, mint akinek fájdalmai vannak. - Semmi parti nincs.-Nem hinném - válaszolt Jared. - Szerintem elég szép a kilátás.
A mellettem tevékenykedő alsós lány gyilkosan nézett rám, először értetlenül néztem, csak később tűnt fel, hogy Jared a farmerom hátsó felét nézi nagy vigyorral. Perverz disznó! Engem meg közben meg akarnak ölni miatta!
Leszálltam a létráról, ahol eddig egyensúlyoztam, belehajolva a papírcsillagokkal teli ládába. Még mindig éreztem magamon Jared pillantását, szinte égette a bőröm.
-Voltaképp én eléggé élvezem a munkát - folytatta az említett. - Az egyik legjobb vagyok benne.
A szememet forgatva fordultam feléje.
- Nem tudnád abbahagyni a dicsekvést? - kérdeztem.
-De ha egyszer olyan nagyon király vagyok benne? - mosolygott szemtelenül.
-Produkálhatnál több önzetlenséget - ráztam a fejem.
-Bébi, ennél jobban ismerhetnél. Nem műfajom a szerénység tettetése.
Hát ennél aztán fején találta a szöget. Ez a srác, akit a barátomnak tudhattam aztán piszkosul jól nézett ki, de ezt piszkosul jól is tudta, sőt, soha nem is titkolta különösebben mások előtt sem. Valahányszor társaságba keveredett, mindig az arcán volt az a bizonyos úgyis-tudod-hogy-én-vagyok-a-legjobb kifejezés. Ő egy tipikusan ilyen jellem, de a magam bőrén tapasztalom, hogy az egójával bárkit képes meghódítani. Akár egy megözvegyült macskás nőt is. Aki azonban megérinti a lelkét, azt utána örökké védelmezi majd.
-Pfuj, hagyjátok abba, mielőtt hányni kezdenék - fintorgott Nick mellettünk.
- Csak féltékeny, mert nem olyan férfi, mint én - viccelődött Jared.
Piper és a csapata billegett el mellettünk, az előbbin egy szűk, fehér, hihetetlenül átlátszó miniruha feszült, szándékosan olyan pózban sétált, hogy mindenki (de legfőképp Jared) láthassa a piros csipkés melltartóját. Undorodva bámultam, miként próbálja meg magára vonni a figyelmet. Innentől kezdve eltűnt minden jókedvem, és még Jared sem volt képes visszahozni.

***

Délután elmentem ruhát venni, de igazán utáltam a rengeteg próbálgatást és egyebeket. Egyedül is voltam, merthogy Annát nem hívhattam el, de végül megtaláltam a tökéletes választást, és bíztam benne, hogy Jarednek is tetszeni fog. Bár az utóbbi időben aztán bármit felvehettem, ő úgyis bólintott rá. Ez nekem persze egy nagy nap volt, és jól akartam érezni magam a bőrömben. Hazafelé menet épp azon gondolkoztam, mennyire hiányzik a barátnőm, mikor észrevettem Annát a tornácon ülni, és úgy tűnt, hogy engem vár. Meglepődtem ezen, de odasiettem hozzá.
-Szia - álltam meg előtte. - Régóta vársz?
Óvatos mosoly kíséretében felpillantott rám.
-Nem, legfeljebb pár perce lehetek itt. Jared mondta, hogy nem tudja, hol lehetsz, így gondoltam, megvárlak.
-És....miben segíthetek?
Elbizonytalanodott erre a kérdésre, szomorkásan nézett engem, én szintén így viszonoztam a tekintetét, aztán a következő pillanatban már egymás nyakába is borultunk.
-Hiányoztál - nevettem.
-Te is, csajos - felelte ugyanolyan lelkesedéssel. - Ígérd meg, hogy többet nem kerüljük egymást. Te vagy a lehető legjobb barátnő.
-Nem is tudom, eddig miért csináltuk.
-Nem szándékosan tettem - rántotta meg a vállát. - Csak tudod, amióta Nick és én együtt vagyunk, minden nehezebb nekem. Rengeteg lánnyal volt dolga eddig. Én csak biztos akartam lenni benne, hogy hirtelen nem un meg és cserél le. De Nick látta, hogy ez rosszul érint engem, s mondta is, hogy nem akarja, hogy miatta veszekedjünk vagy érjen véget a barátságunk. Egyébként megtaláltam a tökéletes ruhát. Megnézed?
Egy sötétzöld szifonruhát tartott a kezében, hosszú volt, klasszikus V bevágással és strasszokkal a derekán. Nekem túlságosan is konzervatívnak hatott, de Annán észvesztő lehetett. Tipikusan az ő stílusa volt.
-Milyen?
Egyértelműen kifejeztem az egyetértésem az öltözéke iránt, mire ő feldobódott. Úgy éreztem, végre visszatért a boldogság a pillanatba. Csak boldog voltam és örültem a mának.            
 - Penguin