2016. december 31., szombat

Boldog Új Évet!

Drága kicsi blogmanócskáim! Boldog Új Évet, szerencsés és bőségekben teli új esztendőt kívánok mindenkinek, mindazonáltal szeretném megköszönni mindenkinek, hogy olvassa a blogom és azt is, hogy a megjegyzésekkel kedvesen motivál engem. Kívánom, hogy minden álmotok teljesüljön. :)

2016. december 16., péntek

12 napos blogger kihívás - Utolsó nap + 17.Fejezet

Sziasztok, blogmanók, ismét jelentkezem. :)) 
Végre a végére értem ennek a kihívásnak, őszintén, a végére már nagyon vártam. Szeretem az ilyesmit, de nem igazán kedvelem ennyire elhúzni. 
Újabb designváltás történt, ezúttal minden az enyém. Az előző nem igazán jött már be a végére, a sok lila szinte sütötte a szemem, irritált engem személy szerint, ezért váltottam. :) 
UI. Írtam már, hogy nyílt egy új blogom, itt is megemlítem, kattints IDE, ha érdekel. 
Jó olvasást,
xoxo Writer Girl

*Echo*
Hosszú időbe telt, mire minden lenyugodott körülöttem, az emberek pedig szerre beletörődtek, hogy vagy megszoknak, vagy Jared kinyírja őket, ilyen egyszerű a helyzet. Úgyhogy mostanra már valahogy tolerálnak maguk mellett, attól eltekintve, hogy fele így is a halálom kívánja, a többi pedig rettenetesen féltékeny és/vagy képtelen megérteni, miért is én lettem a szerencsés kivétel. Az igazság azonban az, hogy szerintem én és Jared sokkal inkább megértjük egymást, mint bárki mással képesek lennénk erre, a gyerekkorban eltöltött percek nem maradtak hiábavalók. Egyszerűen úgy tekintettem a dologra, hogy mi összetartozunk, akár vannak titkaink egymás előtt, akár nem.
Jared rábeszélt engem, hogy hagyjam a fenébe a munkát, s miután apa is rábólintott, felmondtam, aminek a munkatársaim közül egy ember örült, a többi meg búsult. Ilyen az élet!Utána minden időmet a barátom társaságában töltöttem. Olyan jó kimondani, hogy Jared a BARÁTOM. És persze amikor nem vele voltam, akkor mind együtt voltunk, mármint én, Anna, Jared és Nick, a csodapárok. Egy idő után azonban nem hagyott nyugodni a tény, hogy egy ideje Jared nagyon próbált elrejteni valamit, s egyre elfoglaltabb lett. Ez pedig zavart, lévén Jared azért hatalmas játékos, féltem, hogy bármikor visszatérhet a régi útjára, engem meg aztán itt hagy, kidobva, mint valami szemetet, aztán meg meg kell vernem valamelyik csajt utána, ha beszól. Jared ebből a helyzetből látszólag semmit se vett észre, engem mégis zavart, hogy valamit titkolt, méghozzá nagyon. Mivelhogy én is a női nemet képviselném, egy idő után mindenféle paranoid elméletekkel próbáltam magyarázni a dolog miértjét, ettől pedig csak még inkább beparáztam, szóval inkább arra jutottam, hogy hagyom a filózást, mert csak rosszabb lesz a helyzet. Így inkább leálltam, bár az oldalamat még mindig furdalta a kíváncsiság, a bennem élő kisördög pedig mindenféle rosszat sugdosott a fülembe, amit aztán nagy erőfeszítés árán tudtam csak elvetni. 
Egészen péntekig bírtam a kíváncsiságommal, akkor azonban már úgy éreztem, szétvet az ideg, pláne miután találkoztam Piper vigyorgó fejével, s szokás szerint, megint kombináltam. Abba persze nem tudtam volna belenyugodni, ha Jared visszatér ahhoz a lotyóhoz, akkor inkább a halál. De a gyorsabbik természetesen, halálos ágyamon nem akarok szenvedni. Na de vissza a jelenbe, vagyis a múltba, teljesen mindegy, legalábbis részemről.
Óránk volt, én pedig a legújabb helyemen ültem, Jared mellett. Amikor a hely eredeti tulajdonosa, egy hidrogén szőke, agyonsminkelt plázacica meghallotta, hogy költöznie kéne, kiverte a díszhisztit, de persze én nyertem, ez csak természetes. Azóta is rusnyán meresztgeti rám a kihúzott szemét, s pletykálgat is, mindezt figyelmen kívül hagyom, engem csupán Piper érdekel, ő az én örök vetélytársam. A lényegre térve akkor, csak ültem, és elég kényelmetlenül éreztem magam, pláne miután többször is arra lettem figyelmes, hogy a pasim többször is valamiféle telefonhívást, a folyamatos üzengetésről pedig már ne is beszéljek, engem pedig teljesen figyelmen kívül hagy, annak ellenére, hogy ha már a barátnő-barát dologtól eltekintünk, a fenébe is, páros feladat volt, amivel kínlódhattam egész órán, hogy valahogy jó jegyet kapjunk mindketten. A tanár meg szépen rájött erre, de azért beírta mindkettőnknek a jelest, miközben morgott. Engem azonban felettébb idegesített a tény, hogy Jared ennyire figyelmen kívül hagyott, bent is maradtam szüneten, duzzogtam, amit észre is vett, mert összevont szemöldökökkel ült vissza mellém.
-Bébi, minden oké? - huppant le mellém, aztán maga felé fordította a fejem. Olyan átkozottul jól esett ez a gesztus, rosszul is lettem volna, ha megtudom, más is élvezheti az én saját kis érintéseimet.
-Jared, rengeteget jelentesz nekem - vallottam be, miközben minden erőmmel kerültem a tekintetét. - Én csak tudni akarom, én vagyok-e neked az egyetlen.
-Miért akarod tudni, ha tudod magadtól is? - ráncolta a homlokát értetlenül. Beharaptam az alsó ajkam, és inkább a földet pásztáztam. Persze nem volt annyira érdekes, de ezt hagyjuk. - Echo, tudod nem, hogy nekem nem kell más? - emelte fel megint az állam, a tekintete döbbenetet és hitetlenséget árasztott. - Miért kérdezed?
-Csak olyan furcsa vagy - vontam vállat. - Szerettem volna megbizonyosodni, hogy esetleg....- akadtam el.
-Hogy nem-e kavarok valaki mással a hátad mögött?! - csattant fel sértődötten. - Ilyennek tűnök?!
-Napok óta felém se nézel. Mégis mire kellett volna gondolnom??
Erre persze ő se tudott mit szólni, csak füstölgött magába, miközben valami olyasmit motyogott, hogy ,,De akkor is!". Ő mérgelődött a feltételezésem miatt, én mérgelődtem, mert nem magyarázott meg semmit. Szép kis páros lehettünk.
Két perc csend elteltével Jared aztán felém fordult.
-Nem csallak meg - nézett a szemembe.
-Remek - vontam vállat, de nem enyhültem. Vagy megmagyarázza a helyzetet, vagy nem, de akkor kezdjen is valamit magával, mert én hagyom az egészet. Bizalom nélkül nincs is kapcsolat.
-És sért, hogy ilyesmit feltételezel rólam - mondta tovább.
-Oké - bólintottam, továbbra is nemtörődöm módon.
-Egészen más dologról van szó, de nem mondhatom el, miről.
Erre nem válaszoltam, csak bólintottam, továbbra is figyelmen kívül hagyva bármiféle érzelmet. Ezt Jared nem nézte jó szemmel, mert idegesen a padra csapott, arról hadoválva, hogy nem bízom benne. Én igazoltam ezt a teóriát, mire csak még dühösebb lett, de én is, így csak egy párperces vita lett az egészből. Mikor azonban a fejéhez vágtam, hogy ha én döntöttem volna meg minden mozgó hímneműt, ő is ugyanígy érezne, egyszerre lenyugodott.

-Nyilván emlékszel arra a képre a szobámból - kezdett mesélni valamit. - Az egész ekörül forog. - Itt sóhajtott egy nagyot. - Van egy öcsém, de hogy is mondjam, nem igen tartsuk a kapcsolatot. Akkor szereztem róla tudomást, mikor elmentem apához nyaralni. Hogy is mondjam, apa nem bánt valami jól velünk, ezt mutatja az a kép is. Ha ivott...erőszakos lett, s megvert minket. Aztán persze letartóztatták, de azóta is hívogassa az öcsém, követeli a pénz tőlem, cserébe békén hagyja a testvérem és a nevelőcsaládját. Mostanában is zaklat, méghozzá elég sokszor. Ezt próbáltam elrejteni, mert nem akartalak bajba keverni.
-Értem - bólintottam együtt érzően. Jared nagyokat sóhajtva bólintott és magához húzott engem.
-Holnap akartam menni és meglátogatni őt - motyogta a hajamba, majd eltolt magától egy kicsit. - Szeretném, ha velem jönnél. Mit szólsz?
Bólintottam, s szorosabban bújtam hozzá. Már vártam azt a találkozást.

***

Másnap kora reggel elkészültem egy hosszú autóútra, kényelmesen öltöztem, cicanadrágot, buggyos blúzt és őszi csizmát vettem fel, amíg Jared is bemelegítette a motort. Azt mondta, nagyjából két óra az út, de ha sietünk, egy óra alatt is megtehetjük. Nem kerülte el a figyelmem, hogy a szokásosnál is zaklatottabb volt, idegesen rágta az alsó ajkát és gyakran elkáromkodta magát, még a szokásosnál is gyakrabban, ami azért nagy szó volt. Én aggódtam érte ugyan, de tenni nem mertem semmit se. Jared utálja, ha valaki is beleszól az életébe.
Alig tíz perc múlva indultunk is, Jared bedobott a csomagtartóba egy kis táskát, benne kaja, természetesen nekem. Hát nem az én pasim a legjobb a világon?
A motor felduruzsolt, mi pedig elindultunk az útra. Jared néha rácsapott a kormányra, szerintem ezzel is próbálta visszaszerezni a maradék nyugalmát.
Néha rá-rá pillantottam, hogy tudja, vele vagyok. ilyenkor elkaptam, ahogy az állán ráng egy izom. Annyira nagyon sajnáltam, már szinte bele is sajdult a szívem, látva, hogy mennyire nagyon gondban van, bár nem értettem a miértjét, azért persze én is szívvel rendelkező lény vagyok, így mellette voltam bármiben.
Egy idő után leengedte az egyik kezét, és a sajátomra kulcsolta az ujjait, megszorított, én pedig viszonoztam.
A végére már igazán meguntam az elsuhanó tájat, elegem volt a motor zúgásából, egyszerűen mindenből. Mellettem Jared is egyre morcosabb lett és hihetetlenül kedvetlen, mire elérkeztünk egy kis városkába. Egy kertes ház előtt álltunk meg, szinte csodálkoztam, hogy sehol nem volt egyetlen fa vagy virág sem, maga az épület is komor, sivár, seszínű volt, sütött róla, hogy az, aki itt él, egyáltalán nem foglalkozik a külsővel, ez pedig végtelenül elszomorított. Hogy lehet egy ilyen kopár helyen felkelni minden reggel? A kocsi itt állt le, Jared pedig kipattant belőle, engem is magával húzva.
-Megjöttünk - mondta, az ujjait az enyémekre kulcsolta, s elindult befele a kapun. Az ajtó előtt hezitált, mielőtt becsengetett volna. Egy középkorú, durván szoláriumozott, vastag sminkréteggel rendelkező nő nyitott ajtót, mogorván méregetve minket.
-Megint te? - fintorodott el Jared láttán.
-Jaxhez jöttem - válaszolt Jared ugyanolyan stílusban, közben befurakodott az ajtón. A szoba belülről sem nyújtott szebb látványt, mint kívülről, minden csupa elhanyagoltságról vallott, ami mondjuk a nőt nézve nem is volt olyan meglepő dolog.
-És a lány? - irányult a banya figyelme felém.
-Ő az én dolgom - vágta rá Jared. - Nyilván magának is van baja, szóval inkább foglalkozzon azzal.
A nő csak hápogni tudott, de készségesen félreállt, Jared pedig végigvezetett egy szűk folyóson, míg egy aprócska ajtóhoz nem értünk, itt benyitott. Az ágyon egy Jaredhez ijesztő módon hasonlító fiú feküdt, hatalmas fejhallgatóval, az érkezésünkre mégis felkapta a fejét.
-Na végre! Azt hittem, már nem is jössz - ugrott fel vidáman, fiúsan összeölelkezve a testvérével.
-Nem egyedül érkeztem - válaszolta Jared, majd maga mellé húzott. - Ő itt Echo - mutatott be. - A barátnőm.
-Nahát, mégis megállapodtál? - csodálkozott el, mint kiderült Jax. - És még milyen csinos darab. Nekem is kell.
Ezen nevetnem kellett. Mint kiderült, elég jól kijöttünk Jaxel. Bár külsőleg annyira hasonlított a bátyjára, azért személyiségileg nagyon elütöttek, mégis megtaláltuk a közös hangot, aminek Jared nagyon is örvendett. Mire véget ért a látogatás, Az öccse és én szinte barátokká váltunk, mi több, úgy tűnt, ez a kis kiruccanás Jaredet és engem is közelebb hozott egymáshoz. Amikor hazafele tartottunk, s Jared a fejemet a vállára húzta, apró puszit nyomva a homlokomra, úgy éreztem, többé váltunk, mint két ember, aki együtt lóg. Sokkal többé.
 Úgy éreztem, végre ismét lelki társak vagyunk.


Most, hogy a rész végéhez értünk, megcsinálom a kihívás utolsó napját, is, csak nem akartam ezzel elhúzni az elejét, de végtelenül örvendek, hogy a végéhez értem a feladatoknak. 
Életem egy napja (képekkel)

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, inkább egy hétköznapot írok le, mert az valamivel érdekesebb, úgyhogy kezdjünk is bele.

Szerintem senki sem csodálkozik azon, ha úgy kezdem el az egészet, hogy nagy kínok közt kikászálódom az ágyból, mikor nincs mit tenni, mert szól az ébresztő, s ha nem is kelek fel, valaki mindenképpen felkölt. Ha szerencsém van, ez a valaki vagy anyu, vagy apu, ha nem, akkor a testvérem veti rám magát éppen egy, a szuszt is kiszorító ugrással. Általában ha megtehetem, olyankor negyed nyolckor kelek, lévén a suli elég közel van a lakásunkhoz, az utóbbi időben viszont annyi időt vesz fel a készülődés, hogy ha a testvéremmel együtt készülök, muszáj már a csengés után keljek.

Miután elvégeztem a mosdást, fogmosást stb, jön a nehezebb fele, méghozzá a ruha kiválasztása, ami amúgy nálam még egy tíz percbe telik bele. Sose vagyok képes kiválasztani, hogy mit mivel is akarok felvenni, hezitálok, hogy vajon tényleg úgy fog-e állni rajtam az összeállítás, ahogy magamban elképzeltem azt, meg mindenféle ilyen-olyan csajos dolog, szerintem értitek. Épp azért, orvoslás érdekében és egy barátnőm tanácsára este mindig előszedem, hogy mit viselek másnap, ezért szerencsére mostanában nincs bajom a keresgéléssel, de nem mindig.

Talán a sors mégsem utál engem annyira, mint azt hinném, mert ha már a készülődés fele elhúzódik, a suli közel van a házunkhoz, hála a mindenhatónak. Általában háromnegyed fele megyünk ki a házból, de mindig beérek csengetés előtt pár perccel, így van időm ismételni, pletyizni, meg még jó pár dologra.
A legjobb barátnőmmel ülünk együtt, ő tesz arról, hogy az órák hamar elteljenek, német órán mindig kacagunk mindenen, de mi ez, ha nem igaz barátság. Nem mellesleg általában hat vagy hét óránk van naponta, délelőttönként, bár az utóbbi időben hamarabb elengedtek minket a tizenkettedikesek miatt. Amúgy nincs komolyabb bajom a sulival, ha épp nem a hidegben fagyoskodom, mert a barátnőm büfézik, tök jól elvagyok.

Közvetlenül az után, hogy hazajöttem, eszek, ritkábban pihenek, elvégzem a dolgaimat, aztán odaülök tanulni. Sokszor annyi a lecke, hogy az agyam durran ketté, de amit meg kell tenni, hát meg kell tenni, ez van, ez az élet, ezt kell elfogadni. Tanulás után beszélgetek a fontosabb személyekkel, olvasok, blogolok, ha van rá időm, eztán vacsizom, ha hazajött valamelyik szülő.

A fürdés felét mindig iszonyatosan elhúzom, az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy a hajam már megint nem úgy áll, ahogy kéne, hát mossuk meg. Az is egy rossz tulajdonságnak tudható be, hogy mindig elhasználom az összes meleg vizet, de én letudom annyival, hogy lány vagyok, igaz, ez nem nagy magyarázat, de némileg orvosolja a helyzetet.
Fürdés után kifésülöm a hajam, egy kis arcápolás és dőlök az ágyba, mert reggelente felkelni maga a pokol, mint már említettem. Azért nem tudom megállni, kicsit még olvasok, mielőtt teljesen kikapcsolnék. Másnap pedig mindez kezdődik elölről.  Hétvégén sem más a helyzet, mínusz ugyebár a sulis fele a dolognak, de abban a pár órában pihenek, viszont annyival több a tanulás.    
 - Penguin