2016. november 22., kedd

12 napos blogger kihívás - Tizenegyedik nap + 16.Fejezet

Sziasztooook! :) 
Itt van a (remélem, bár nem biztosan) várva várt következő fejezet. Remélem, örültök. 
Figyelem, új rész van ITTITTITT, szóval tessenek benézni és komizni. :) 

11.Régen ilyen voltam, de ma már... (vagy dolgozom rajta)
Újabb elbeszélés, viii! Mert miért is ne. Na szóval, akkor megint öntöm a szavakat, hogy teljenek a sorok. Régebben mondjuk úgy, hogy eléggé ilyen ráhagyós típus voltam, általában próbáltam nem foglalkozni másokkal, többek között a rosszakarókkal. Ez persze egyhamar megváltozott, mikor többek között egy tanárommal (akit még csak nem is nevezek nevén) kerültem összetűzésbe, ő pedig igen keményen jelezte felém, hogy nem preferálja az arcberendezésem. Kár volt, mert ha ő nem, hát én sem hagytam magam, s az lett a vége, hogy ő szívatott, én meg adtam vissza neki, jó durván. Aztán szerre mindenkivel így jártam, akivel gondom volt, többek között az igazgatóhoz is képes voltam elmenni, csak hogy nekem legyen igazam. És ez azóta se változott, hála az égnek. Nem hiába nem lehet velem packázni. 

*Echo*
Az egész egyetlen pocsék dolog abban, mikor végre rájössz, hogy a pasi, akit eddig egy kanál vízben is képes lettél volna megfojtani igazából sokat jelent neked, s ez kölcsönös, hogy ha egymásra találtok, mindig ott van az ,,exbarátnő". Ezt most pedig azért tettem idézőjelbe, mert nem lehet tudni, hogy az illető tényleg exbarátnő-e vagy mégsem. Próbálom megérteni Jared és Piper bonyolult kapcsolatát, de őszintén szólva szerintem még Einsteinnek se menne. Persze attól függetlenül Piper képes úgy viselkedni, mintha nemcsak egy kósza numera, de egyenesen Jared hitvese lett volna, akivel együtt voltak hat éve, és három ikerpárt szült volna neki. Most legyek hihetetlenül okos!

***

Őszintén szólva nagyon nem lepte meg Annát, hogy összejöttem Jareddel, mint ahogy engem sem lepett meg, hogy Anna is összekeveredett Nickkel. Szerintem ez olyan várható dolog volt, ahogy Anna is ugyanígy vélekedik az én esetemben. Szóval egyértelműen megbeszéltük, hogy ez nem olyan hú de nagy dolog. Persze a többi társunk másképp vélekedett, mert amikor Jareddel kézen fogva végigmentünk a folyóson, akkor nem egy diákban kerekedett ki a szeme bámulatában. Vagy éppen dühében, gyűlöletében, féltékenységében stb., ezek a vegyes érzelmek pedig mind-mind felém irányultak. Jó tudni, hogy hirtelen ennyi jóakaró barátot szereztem magamnak. Például Piper tekintete egyenesen lyukat égetett a hátamba. Szerintem ebbe is fogok belehalni. Mármint abba, hogy az emberek elevenen felégetnek engem a szemükkel. Szép kis gyilkosság lesz, mondhatom.
Így történt, hogy én lettem a suli legutáltabb személye. Hm..milyen déja vu érzésem lett hirtelen. Persze voltam annyira naiv, hogy azt hittem, megúszom ezekkel a nem is tudom, milyen üzeneteket küldözgető nézésekkel. Pedig a java még hátra volt.
Szerintem minden embernek van egy igazi riválisa, vagy bárki, akit ki nem állhat, egy amolyan ellenségféle. Nálam személy szerint ez az ember Piper, amivel gondolom senkit sem lepek meg. Egyszerűen irritál az egész lénye, nem is beszélve arról, mikor valami olyant akar, ami az enyém. Az sem fura, hogy ő is ugyanezt érzi irántam, szóval ez amolyan kölcsönös dolog. Eddig nem érdekelt, hogy hogyan is érez irántam, mert eddig még nem mutatta ilyen nyilvánvalóan ki, mint ma. A mai napon azonban egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy számára szálka vagyok a szemében.
Nem volt komolyabb bajom az egész nap, így vagy úgy, de elvoltam ezzel a ,,mindenki utálja Echot" hangulattal. Nem esett jól, ha a hátamban sugdolóztak és mutogattak rám, de már megszoktam, s próbáltam nem figyelni rá. Volt azonban valaki, aki nem érte be annyival, hogy csúnyán meresztgeti rám a szemét.

Harmadik óra végén a padomban ültem, oldva az elmaradt házijaimat, mikor valaki hangosan rácsapott a padomra. Hosszú, neonrózsaszín körmökben végződő kezet, majd a tekintetem lassan feljebb vándorolt Piper arcába, amiből sütött a vágy, hogy kicsináljon engem. Összeszűkült szemekkel méregetett engem, aztán felhorkant.
-Vajon mit adhattál Jarednek, hogy hirtelen te kellesz neki? - húzta el a vörösre kikent száját.
-Biztos nem azt, amit te - vágtam vissza, mert velem aztán ne szemétkedjen.
-Hát erre én is rájöttem. Kíváncsi vagyok, mi mindenbe mehettél bele - vigyorodott el fölényesen.
-Figyelj, Piper, ez kicsit sem tartozik rád - csaptam össze a füzetem, s álltam fel, így egy szemmagasságba kerültünk. - Biztosíthatlak róla, hogy veled ellentétben nekem nem kell hanyatt vágnom magam ahhoz, hogy Jared felfigyeljen rám.
Piper elvörösödött a dühtől, és szinte tajtékozva hajolt közelebb, a szeme pedig vérben forgott.
-Azt hiszed, olyan nagyon értékes vagy?
-Nálad értékesebb - kerültem ki, majd mielőtt esetleg leütött vagy elátkozhatott volna, kiléptem a teremből.
Ez volt az első próbálkozása. Én még mindig bután hittem, hogy leáll, pedig nem állt le. Kezdetben csak megpróbált kiakasztani, szerencsére sikertelenül. Később fenyegető üzeneteket küldözgetett nekem, ezt figyelmen kívül hagytam. Mikor azonban az ebédlő közepén, szándékosan rám öntötte a narancslevét, elegem lett. Még jó, hogy fekete póló volt rajtam, így nem kellett amiatt aggódnom, hogy esetleg átlátszik, bár nem is lelkesedtem emiatt. Jared kölcsönadta a vagány, focis felsőjét, én odavoltam érte, Piper csak még jobban kiakadt.
Egy idő után már szabályosan rettegtem. Egyre inkább érkeztek a mindenféle üzenetek, amelyben egyértelműen minősítettek engem a szebbik jelzőkkel. Üzenetek érkeztek a telefonomra, ismeretlen számokról. Úgy éreztem magam, mint valami horrorfilmben, ahol én vagyok a következő áldozat. Mégsem mertem szólni Jarednek, félve, hogy valami hülyeséget követ el. Inkább csak tűrtem és tűrtem.
A legdurvább lépés mégsem érkezett még el, csak torna után. A tanárnő igencsak kikészített minket, annyit futtatott, hogy a végén azt se tudtam, mi is fáj a legjobban. Óra után szinte rohantam a zuhanyzóba, hogy megszabadulhassak az izzadt ruháimtól. Felfrissülve léptem ki, a cuccaimat pakolászva, mikor valaki kicsit sem lágyan a falhoz lökött. A fejem nagyot csattant a hideg csempén, helyében égő fájdalom maradt. A látásom nehezen tisztult ki, egyenesen Piper kárörvendően vigyorgó arcába néztem. Olyan gonosz arckifejezése volt, hogy rendesen megrémültem, mi mindenre lehet képes.
-Tudod, nagyon elegem van már belőled - hajolt egész közel hozzám. - De ezt hamar orvosolhatjuk.
Ismét meglökött, aztán a hajamba markolt, s erősen megtépte. Válaszul én se hagytam magam, ütöttem, karmoltam, ahol csak tudtam. Piper megszisszent, mikor az arcát érte a következő csapás, aztán pofon vágott, s megrúgott. A hirtelen egyensúlyvesztéstől a padlón kötöttem ki. Piper az arcát dörzsölte, majd hirtelen félrenyúlt, mikor pedig ismét visszafordult, egy olló csillogott a kezében. Ekkor teljesen kifutott a vér belőlem, imádkoztam, hogy ne sikerüljön, bármit is tervezett.
-Most megtanulod, ki is a főnök kettőnk közül - kiáltotta gyilkosan, majd rám vetette magát. A szememet lehunyva könyörögni kezdtem. Istenem, add, hogy ez csak egy álom legyen! Ne hagyd, hogy így érjen véget az életem! 
Vártam a fájdalmat, de mikor elmaradt, résnyire nyitottam a szemem. Piper reszketve bámult az ollót tartó kezére, amit egy sokkal nagyobb és erősebb kar fogott le. Követtem a kar vonalát, megpillantva Jared félelmetesen nyugodt arcát.
-Remélem, nem az van, amit gondolok, és te nem akartál épp rátámadni a barátnőmre - tagolta Jared túlzottan is higgadtan. Piper a száját harapdálva, falfehéren szaladt el. Jared arca meglágyult, mikor felém fordult, a kezét nyújtva segített fel. -Jól vagy? - érdeklődött kedvesen. A fejemet ráztam, mire magához ölelt. - Gyere, menjünk haza.
Hazafele úton teljesen érthetetlen okokból kifolyólag sírni kezdtem, de Jared egy pillanatig sem rótta ezt fel nekem. Végig fogta a kezem, szorította, ha rám tört a zokoghatnék.
Magához vitt be, de nem tiltakoztam. Egyszerűen szükségem volt valakire magam mellett, aki megnyugtat. Levágtam magam az ágyára, ő pedig mellém feküdt, s miközben én pityeregtem, ő simogatta a hajam.
-Nincs semmi baj - mondta édesen. Én pedig hittem neki, szinte megbabonázott a közelsége, az illata pedig elálmosított.
Szép lassan álomba merültem. Még éreztem, ahogy egy csókot nyom a homlokomra, mielőtt teljesen elnyelt volna a sötétség.        

2016. november 13., vasárnap

12 napos blogger kihívás - Tizedik nap + 15.Fejezet

Sziasztok, édes blogmanók. :) 
Ismét jelentkezem, de az időm elég szűkös, így nagyon be kell osztanom, hogy mikor mit csináljak, őszintén szólva az írásra meg kevés időm jut. Na, de a lényeg, hogy közeledik a szünetünk, mikor többet írhatok, addig a kicsivel is be kell érni. 
Az utóbbi időm elég zsúfolt volt, próbák és aztán a gólyabál, ami nálunk hagyomány, folyosóbuli, végül másnap olyan fáradt voltam, hogy mostanra halasztottam el a rész írását. Ami, valljuk be, jó pár nap. 
Ha tetszett a rész, ne felejtsd el alul megemlíteni. :D 

10 random dolog (gondolatok, bármi)
1. Iszonyatosan unom már ezt a kihívás dolgot, de azért végigcsinálom. 
2. Éhes vagyok. XD (ez most hogy jutott eszembe? :D)
3. A hajam már megint bénán áll. 
4. Örülnék, ha már a végére érhetnék ennek az egésznek. 
5. Nem akarok holnap háromig a suliba szenvedni. 
6. Utálom a logikát. (Ez egy tantárgy, pokoli kegyetlen.)
7. Már megint nem kapom a telefonom. 
8. Kapok tojáást. :))) Ergo nem maradok éhesen. :DDD 
9. Szerintem már mindenki a részre kíváncsi. 
10. Beteget kell jelentsek holnap, nem akarok suliba menni.   

*Jared* 
Duruzsoló motor, felszökő sebesség, talpig nyomott gázpedál, száguldozás. Szinte érzem, hogyan szökik fel és buzog bennem az adrenalin. Imádok versenyezni. Imádom a kihívásokat. És mindennél jobban szeretek nyerni. Bármiről is legyen szó.
A pillantásom akarva-akaratlanul is Echo felé kalandoznak. Sehol az arcán az óvatos elővigyázatosság, sem a komorság. Sőt, úgy tűnik, nagyon is élvezni a helyzetet, ugyanis szórakozottan bámul kifele az ablakon, arcán derűs mosoly. Ő a leggyönyörűbb lány, aki valaha is az  autómban ült. Hogy most így mellettem van, biztos, hogy leverek mindenkit ezen az átkozott versenyen.  A szerencse végre mellém szegődött. Annyi év után végre ideje volt, hogy velem is foglalkozzon egy kicsit.
Ritmusra ütögetem a kormányt, miközben a hangszóróból valami rockzene szól. Boldog hangulatom van, le se tagadhatnám.
Alig fordultunk be a pályára, a nézősorból hangos üdvrivalgás fogadott minket. Mintha valami komoly versenyen lennénk,  és nem egy amúgy tök szabálytalan eseményen. Az embereket mindig az vonzza, ami szabálytalan. Kíváncsi vagyok jó pár ember arcára, mikor ez a szőke angyal kiszáll mellőlem. Fergeteges pillanat lesz.
Ahogy leáll a motor, emberek hada rohan meg minket. Mindenféle kérdéssel bombáznak, miközben Piper apró ruhájában próbál felém közeledni. Erre Echo is kiszállt az autóból, arcán veszélyes kifejezéssel. A kis barna arcára fagyott a mosoly, elszörnyedve bámulta a csajom, aki átölelve a derekam, komor nézést vetett rá. Erre Piper dühösen hátracsapta a haját és elcsörtetett. Nevetés tört fel a mellkasomból, ahogy Echo füléhez hajoltam.
-Imádom ezt a veszélyes éned - suttogtam neki. Borzongás futott végig a testén. Csodás!
-Csak szeretem kifejezni, mi is az enyém - vetette oda.
-Szóval a tiéd vagyok? -  mosolyogtam a hajába.
-Szokj hozzá.
Erre elkaptam a derekát és egy gyors csókot nyomtam a szájára. Hitetlen hördülések és féltékeny sipítozások hangjára váltunk szét. Döbbent és értetlen arcok bámultak ránk. Kedvetlenül bámultam vissza rájuk. Na, most mi van? Jól látjátok, ő az enyém, bármi is történt. 
-Gyere, bébi - öleltem át a vállát és húztam el a többiek elől.

Nick volt az első, egy egyetemista ellen versenyzett, alig csak, de nyert. A tömeg hangos éljenzéssel fogadta, mikor befutott a célba. Le mertem volna fogadni, hogy hihetetlen összeg üti a zsebét. Echo természetesen végigunta az egészet, hangosan ellenezte a sebességkorlát betartását. Megint megnevettetett. Ez volt az én bátor barátnőm.
-Trent, szakadj le a szexis barátnődtől és vonszold ide a segged - szólt bele Hunter a hangosbemondóba. Cserébe kicsit se illedelmes választ kapott tőlem.
-Menj - húzódott el tőlem Echo. - Te jössz.
Válaszként megragadtam a csuklóját és húzni kezdtem.
-Mit csinálsz? - tiltakozott.
-Mondtam, bébi. Te vagy a kabalám. Mellettem kell, hogy legyél.
Hunter éhes tekintettel pásztázta végig az angyalom testét, mikor megálltunk előtte. Komolyan vissza kellett fognom magam, nehogy véletlenül beverjem a pofáját a falba. Mióta is vagyok én ilyen harcias?
-Micsoda csaj, haver - húzódott rosszindulatú mosolyra a szája. - Feltétlen meg kell adnod a számát.
-Befogod, vagy befogjam én a szád - mordultam fel.
-Jó jó, értem én - csapott a vállamra, aztán bemutatott az ellenfelemnek. Egy végzős srác volt valami marketinges suliban, legalábbis a méregdrága öltönyéből erre tudtam gondolni legelőször. Kihívó pillantása láttán felment bennem a pumpa. Alig vártam, hogy a földbe alázhassam.
Mikor az autó felé indultunk, Hunter megállította Echot.
-Velem marad. Akarod, hogy nyerjek, nem? - válaszoltam veszélyesen. Nem mert ellenszegülni, mert naná, hogy rám fogadott.
Beültünk az autóba, várva a kezdést. Sajnálatomra Piper billegett oda, aztán egyenesen felém tartott. Rátámaszkodott az ajtóra, aztán behajolt.
-Ha megunnád a szőkét, tudod, hol találsz - harapta be az alsó ajkát. Hogy tudtam ezt régebb vonzónak találni? 
-Ha megunnád az életed, szólj. Segítek neked - szólt vissza Echo, kicsit sem barátságosan. Ez az én harcos lánykám! - Most pedig mit szólnál, ha elindítanád a versenyt?
Piper füstölögve trappolt el, s amilyen gyorsan csak lehetett, letudta a feladatát.
Azonnal kilőttünk.
Felemelő érzés volt végigsuhanni a pályán, úgy bevenni a kanyarokat, hogy közben nem is számolsz a veszélyekkel. Echo rákulcsolta az ujjait a szabad kezemre és megszorította.
Nem is volt vitás, hogy hatalmas előnnyel nyertem.

*Echo* 
Ha én nem tartom be a sebességkorlátot, arra, amit Jared művelt, új fogalmat kellett volna kitalálni. Nem mintha nem tetszett volna. Sőt, túlzottan is bejött. Úgy vette a kanyarokat, hogy attól tartottam, biztonsági öv ide vagy oda, kiesek a kocsiból. Szorosan megragadtam a kezét, mintha valami mentőöv lenne.
Amikor elsőként beért, a közönség felállva tapsolt és üvöltött neki. Olyan pénzösszeget nyert, hogy háromszorosra kerekedett a szemem. Ő megint csak kiröhögött.
Meg kell hagyni, elég későre kászálódtunk haza. Jared a verseny után elvitt mekizni, aztán megálltunk az út mellett és órákon keresztül csak ökörködtünk. Annyira hiányzott ez az érzés, hogy ő mellettem van, de végre mindent visszakaphattam. Kamatostól.

Vonakodva nyúltam az ajtó után, hogy kiszálljak. Jared játékosan elkapta a derekam és az ölébe húzott. Forró csókot nyomott a számra, amit viszonoztam is azonnal.
-Nem akarom, hogy kiszállj - motyogta a számra lehunyt szemmel.
-Én se - válaszolta.
-Anyából kinézem, hogy felhívja az apád, ha nem szállsz ki innen öt percen belül.
-Anyukád csak aggódik miattunk - simította meg az arcom.
-Néha már túlzásba is viszi - forgattam a szemem.
Echo felnevetett, egy utolsó csókot nyomott a számra, aztán a haját hátracsapva elszaladt a házig. Ott még egyszer hátrafordult, aztán belépett.
Percekig bámultam a zárt ajtót. Basszus, szerelmes vagyok! 
 - Penguin