2016. október 29., szombat

12 napos blogger kihívás - Kilencedik nap + 14.Fejezet

Sziasztok, blogmanók. :)
Ideje volt jelentkezni, nem? Egy kicsit késtem, de jó okom van. Szerintem nem is kell elemezzem, mi lenne az. 
Hogy tetszik az új design? Nekem jobban bejön, mint az előző. 
Ha tetszik a rész, pipáljatok, íjatok alul. 
Puszi nektek. :)  

9.Taníts valamit az olvasóidnak
Az én egyetlen és örök tanácsom az olvasóim felé, hogy sose féljenek élni a pillanatnak és ne féljenek megvalósítani az álmaikat. Ha akkor nem lett volna az én legeslegjobb barátnőm, most talán én se írnék ide, sőt, inkább csak sóvárogva bámulnám mások történeteit. Egyetlen dolog, amit tanítani akarok, hogy mindenki higgyen önmagában. :)

És a fejezet is...

*Echo*
Nyugodtan elmondhatom, hogy a mai életem legirracionálisabb napja. Még azóta is próbálok rájönni, hogy is lehet, hogy a keserű gyűlöletből forró szerelem lett, s az, aki eddig minden egyes napomat megkeserítette, most hirtelen minden, amire vágyok. Gondolom, nem nehéz kitalálni, mégis miről van itt szó. A dolog önmagában is totál sokkoló, mégis tele van szenvedéllyel, nem fogom részletezni. Minden meséljen csak magáról.
Ahhoz képest, hogy késő ősz volt, azért hihetetlenül melegen sütött a nap. Ez egész feldobta az estém, annak ellenére is, hogy előző nap, micsoda szerencse, ismét összedörrentem Jareddel. Bár mikor nem? Szóval, gondoltam, mivel ilyen jó az idő, miért is ne, kihasználom és csobbanok egy jót hátul, hátha az lenyugtat. Csakhogy egyáltalán nem úgy jött össze a dolog, ahogy akartam.
Felvettem a kedvenc bikinim, aztán egy bő pólót vettem rá (ami amúgy Jaredé, csak régen elcsórtam tőle és még nem adtam vissza), végül a hajam kócos kontyba fogtam és úgy tipegtem ki a meleg napsütésbe.
Úgy merültem el a langyos vízben, mintha az minden elmoshatna. Sütkéreztem benne, élveztem, ahogy a saját magam által keltett hullámok lágyan simogatják a bőröm. Csakhogy ahogy a tekintetem egyre inkább a szomszéd ház fele kalandozott, elképzeltem, hogy Jared velem szemben áll, egy szál fürdőnadrágban, végigcsorognak rajta a vízcseppek... A fejemet rázva merültem bele a vízbe. A látomások mégsem szűntek meg. Egyre inkább őt láttam mindenhol.
Nagy levegőt vettem, ahogy a felszínre rúgtam fel magam, majd leültem a peremre. A lubickolásról ennyit, a végén még egy obszcén dolgokkal teli könyvet írok. Panaszosan nyögtem fel, fejem ismét a szomszéd ház felé fordult. Érdeklődve kerekedett ki a szeme, mikor az ajtó kinyílt és egy ismeretlen, ámde Jaredre igencsak hasonlító, fiatalabb srác lépett ki az ajtón. A nyomában pedig az említett.  Aztán néhány szó után megölelték egymást, úgy rendesen, nem a fiús módon, végül az ismeretlen rácsapott Jared vállára és elindult az úton. Kíváncsian szemléltem a dolgokat, várva valami mást is, de semmi sem történt. Az ajtó becsapódott, engem ismét kizárva.
A fejemben persze mindenféle összeesküvés elméletek születtek, mindenféle lehetséges helyzetekkel. Ezeknek persze fele teljes képtelenség olt, de azért gondolkodtam rajta. Délutánra már kész krimit írhattam volna, ha akartam volna.
Végül hétkor már nem bírtam, s kikukkantottam az ablakon. Az egyik legrosszabb lányos dolog, mindig mindent tudni akarunk. Láttam, ahogy Jared kocsija kikanyarodik az útra. Ekkor a bennem élő kisördög nem bírt tovább, s settenkedve átlopakodtam a szomszéd házhoz. Gyerekkorom óta tudtam, hogy hova van elrejtve a pótkulcs, a zárba illesztettem és belöktem az ajtót. Bent csend volt, de égett a villany. Végül arra a döntésre jutottam, hogy biztosan csak úgy maradt és felsétáltam Jared szobájába, nyom után kutatva.
A látvány olyan volt, mint amilyent már megszokhattam. Egyszóval totális káosz. Mindenhol ruhák, poszterek a falon, szétszórt kajás dobozok, videojátékok és filmek. Tipikusan Jared.
Érdeklődve pillantottam szét, közben folyamatosan keresgéltem, míg a szeme meg nem akadt egy kis cipős dobozon, ami épp hogy kilógott az ágy alól, de én észrevettem. Sietve előkaptam, aztán amikor kibontottam, a szám elé kaptam a kezem. A doboz tele volt képekkel, csakhogy nem vidám gyerekeket, vagy akár dögös félmeztelen nőket tartalmazott. A képeken egy kisgyerek volt, illetve róla mindenféle testrészek, azok meg tele kék és zöld foltokkal. Úgy festett, mint akit nagyon bántalmaztak. A szívem összefacsarodott, bár még azt se tudta, kicsoda az illető. Épp elpakoltam volna, mikor hirtelen megállt a kezem a levegőben, az ijedtségtől pedig megdermedtem.
-Echo? - szólt valaki a hátam mögül mély hangon. Istenem, most lebuktam. A képeket takargatva fordultam meg. Jared az ajtónak támaszkodva állt és nem volt rajta póló. A mellkasának tökéletes formája láttán majdhogynem kimeredt a szemem. Hatalmas vigyort kerítettem az arcomra, úgy léptem, hogy nem látszódjon, mi is van a hátamban. - Megtudhatom, mit csinálsz itt? - húzta össze ellenségesen a szemöldökét.
-Csak jöttem..boldog születésnapot kívánni...utólag is - halandzsáztam. Nem jött be. Jared homloka még inkább ráncba szaladt.
-Az majdnem két hónapja volt - billentette félre a fejét. - Nem vagyok hülye. Mit csinálsz itt?
-Se..semmit. Igazából csak hiányoztál.
Úgy nézett rám, mint aki megőrült. Jé, tényleg, lehet is!
-Echo - lépett közel fenyegetően. Aztán, ahogy a szeme megakadt a kibontott dobozon, elsápadt. Idegesen odébb lökött, mint valami idegbeteg, felmarkolta az ágyra kiszórt tartalmat és a dobozt sebtében a szekrénye tetejére lökte fel. - Szóval ezt csinálod? - dörrent rám.  - Most már kémkedsz is? Mi közöd volt neked, hogy megnézd azokat a képeket? Nem rád tartoznak.
-Én csak véletlenül láttam meg - mentegetőztem. Kár volt. Jared haláli arccal közelített, aztán egy hatalmasat csapott a falba, pont a fejem mellé. Érdekes, az első gondolatom az volt, vajon fáj-e neki.
-Az istenit, egyszer az életben ne hazudj! - ordította. Ijedten rezzentem össze, a szeme könnybe lábadt. Isten a tanúm, én nem ezt akartam. 
Reszketve odébb léptem, aztán az ajtó felé indultam. Jared a karomtól fogva rántott vissza, félelemmel teli arcomat látva kétségbeesés költözött a szemébe.
-É..én nem ezt a..kar..tam - jött fel a sírás, s vele minden sérelem. - A...azt se tudtam, h..hogy itthon vagy-e. Csak be...benéz..tem. Adni..akartam...valamit
Ellágyult az arca, idegesen túrt a hajába.
-Mégis mit?
Most vagy soha! gondoltam, aztán teljesen irracionális módon a nyaka köré tekertem a karom, a számat pedig az övére nyomtam. Szinte azonnal viszonozta is, de úgy, hogy a lábujjamig belepirultam. S mikor véget ért, annyi imádattal telve nézett rám, hogy biztos voltam benne, megtaláltam az otthonom.

*Jared*
Teljesen összezavarodtam. A szívem pedig még sosem vert ilyen hevesen. Azóta a bizonyos nap óta azt hittem, képtelen leszek újra érezni, de tévedtem. Valami különlegeset éreztem, csodásat, megmagyarázhatatlant, mégis fenségeset. De ahogy ennek a csodálatos lánynak a szája az enyémhez nyomódott, melegség öntött el. Boldog voltam és szinte szárnyalni tudtam volna. Már nem is érdekelt, hogy mégis miért jött át, vagy mennyit láthatott. Itt volt, a karjaim között és ez bőven elég volt nekem.
Echo csillogó szemekkel nézett rám, mikor elváltunk egymástól.
-Hűű - nyögte ki. Elnevettem magam. Életemben nem láttam még egy ilyen aranyos embert. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig a mellkasomra hajtotta a fejét, aztán csak álltunk ott szótlanul, összefonódva.
-Tudod, nem épp erre számítottam - vallottam be egy idő után, hogy megtörjem a csendet.
-Én sem. Csak úgy jött - vonta meg a vállát.
-Ha tudnád, mióta várok már erre - nyomtam egy puszit a homlokára, aztán megtámasztottam az állam.
-Persze, miközben Pipert szórakoztattad.
-Echo - morogtam. - Ne most. Ne rontsd el a pillanatot.
-Jó, igazad van - sütötte le a szemét.
-Sokkal, de sokkal szórakoztatóbb programot tudok mondani - emeltem fel az állát, aztán egy gyors csókot nyomtam az ajkára. De persze nem is én lennék Jared Trent, ha ezt a tökéletes pillanatot se rontaná el valami.
Hangos kopogás szakított félbe minket, mire ingerülten felsóhajtottam.
-Mi van?! - ordítottam ki az ajtó előtt lévőnek.
-Jared, haver, bocs, de visszahoztam a kocsit. Menni kéne - hallatszott a válasz. Hát persze, valószínűleg Dan ért vissza a benzinkúttól, ahova elcsaptam, míg elkészülök. Persze akkor még nem számítottam Echo hirtelen felbukkanására.
-Jó, mehetsz, még nem vagyok kész - szóltam ki.
-De...
-Menj már, nincs kedvem - kiáltottam rá. Halk motyogás kíséretében elhúzott. Ekkor az én angyalomhoz fordultam. - Bocs, ki is ment a fejemből a verseny. Ilyen hatással vagy az emberekre.
-Akkor azt hiszem, mennem kéne - húzódott el, de elkaptam a karját.
-Még mit ne - vágtam rá, aztán a szekrényemhez lépve pólót vettem elő magamnak, egyet pedig Echonak adtam oda. - Te vagy a szerencsekabalám. Én megyek, te pedig jössz velem. Ha te mellettem vagy, nem veszíthetek.
Legnagyobb örömömre beleegyezett.

2016. október 23., vasárnap

12 napos blogger kihívás - Nyolcadik nap

Sziasztok, blogmanók. Itt lennék a kihívásom következő részével, igaz megint egy kis késéssel érkeztem. Ennek ugyancsak az iskola az oka.
A rész készülőben van, szóval valamikor majd publikálom, ha lesz időm és erőm befejezni és tökéletesíteni.
Addig is puszi nektek. :)
xx Writer Girl

Egy nap szeretnék...
Úgy gondolom, ez egy történet akar lenni, vagy valamiféle jövőkép. Legalábbis szerintem. Úgy hogy nézzük a legféltettebb vágyam.
Egy nap szeretnék író lenni, vagy ha ez esetleg nem sikerül, akkor szeretném legalább az egyik könyvem a kezemben tartani. Elég lenne egyetlen példány. Semmi hírnév, de szerintem mikor a kezedben tarthatod a munkád gyümölcsét, az annyira felemelő érzés lehet.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha egyszer megszületne egy könyvem, akkor a volt magyar tanárnőm orra alá dörgölném, kárörvendő vigyorral az arcomon. :) Édes bosszú gyanánt.

Ti mit szeretnétek elérni az életben? Aki esetleg szeretné megosztani velem, az írja meg alul. Szívesen elolvasom. :))  

2016. október 18., kedd

12 napos blogger kihívás - Hetedik nap

7. 3 jelenlegi kedvenc dal 
1. Faydee - Unbreakable
Ez a dal a megtörhetetlenségről, az esélyegyenlőségről és a reményről szól, hogy mindig higgyünk önmagunkban. Nem hiába került az első helyemre, egyszerűen imádom!!!

2. Limp Bizkit - Behind blue eyes
Ezt a dalt egy kedvenc könyvem által ismertem meg és húúúúú. Naggyoooon jó.

3. The Chainsmokers - Closer
Itt szerintem nem is kell magyarázkodnom, csupán annyi, hogy egész nap hallgatom, többször is egymás után. Szerintem nem is kérdés, miért imádom. :)

2016. október 17., hétfő

12 napos blogger kihívás - Hatodik nap

Sziasztok, blogmanók. És újra itt vagyok a kihívás egy következő részével. Egyéb hozzáfűznivalóm nincs is. 
Puszi nektek,
Writer Girl


6. Mi dühít fel?
Engem személy szerint nagyon sok minden képes feldühíteni, s szerintem ezzel amúgy minden lány így van. Elsőként megemlítem a mocskos, hazudozós, kétszínű, álszent álbarátnőket, akik előtted teszik a szépet, a hátadban meg ócsárolnak. Ha ilyesmivel találkozom és kiprovokálják, elég keményen szoktam visszavágni, nem is mindig szavakban.
Ott vannak még a beképzelt, ,,nekem mindent szabad" pasik, tőlük a szőr áll fel a hátamon.
Szerintem ha valaki megengedhet valamit magának, akkor azt tartsa magába, mert a világ nem kíváncsi még egy egoista, nagy arcú senkire.
Ki nem hagyjam azokat az embereket se, akik szándékosan szívatnak, vagy akik kihasználnak. Az ilyenektől is undorodom, a helyzet megint az, hogy bírom amíg...aztán robbanok. Az emberek úgy vannak ezzel, hogy jobb elkerülni.
Nekem egyelőre ennyi, nagy a tűrőhatárom, de nem mindig. Jobb inkább békében lenni velem. :D

2016. október 16., vasárnap

12 napos blogger kihívás - Ötödik nap

Sziasztok, imádott blogmanóim. :D
Itt is vagyok a kihívásom ötödik napjával. Ezúttal szeretném megköszönni az előző részhez érkezett megjegyzéseket. Egyéb hozzáfűznivalóm nagyon nincs, igyekszem minél hamarabb meghozni a részeket. :)

5. 5 kedvenc dolog (termékek, emberek, weboldalak , bármi)
Érdekes kérdés, és úgy érzem, jól át kell gondolnom a válaszom. De szerintem a legokosabb megoldás, ha rangsorolom a kedvenceimet, aztán majd meglátom.
1. Első számú kedvencem egy termék, azon belül is az Avon. Imádom ezeket a termékeket, olcsók is és hasznosak is. Mondjuk már kinek mi az olcsó.
2. Másodsorban imádom a bloggert. Épp azért itt kezdtem el írni, mert szerintem ez a legkönnyebben használható oldal blogolásra, praktikus és hasznos, ráadásul biztonságos is.
3. Aztán ott van a Facebook. Annyira nem vagyok oda érte, mármint nem töltöm ott a napomat, de szerintem ez is hasznos, hisz így nyugodtan tarthatom a kapcsolatot bárkivel.
4. Kedvenc kajám a sajtos makaróni. bolondulok érte, egész nap enni tudnám.
5. Végül pedig, de nem utolsó sorban, imádom a telefonom. Ő az örök és egyetlen kedvencem, szegénykével már annyi mindenem átmentünk, képtelen vagyok csak úgy megválni tőle. 

2016. október 15., szombat

12 napos blogger kihívás - Negyedik nap + 13.Fejezet

Sziaaasztok. :)) 
Na, végre úgy döntöttem, ideje lenne ide is hozni valamit a kihíváson kívül is. Nincs igazam? Bocsánat a sok késlekedésért, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. 
Egy kérés utólag, kérlek kattintsatok IDE is és iratkozzatok fel. :)
Puszi nektek,
Writer Girl

4.Ossz meg 4 képet szöveggel együtt, ami összegzi a napodat!


Van olyan, akinek nem így indul a nap? Szerintem nem, és ez alul én sem vagyok kivétel.


Utána persze (ha épp nem áldott hétvége van) muszáj elvánszorogni a suliba. Ahol majdnem minden párbeszéd így zajlik le. 
Suli után meg ott a tanulás, mert ugye a felnőttek szlogenje, hogy tanulásból sose elég. Ilyenkor jönnek az olyan tényezők, hogy nincs kedved, nettezni akarsz, unod az egészet stb.
És mikor már mindennel megvagy, azt a kevéske szabadidődet is eltöltötted, ami volt, jön  a megváltás. A lefekvés. Ki ne szeretné. :DDD
Éééss....akkor jöjjön a rész...

*Echo*
Ki az a hülye, aki elhiszi, hogy az élet mindig csodás és egy hátba szúrás után nem érkezik még egy. Hát persze, hogy én! Egyedül én vagyok képes hinni abban, hogy nem kapsz egy második rúgást is a sorstól, hogy felébredj, s rájöjj, az életed egy szívás.
Pedig épp kezdtem beletörődni, hogy Jared egy orbitális barom, aki nyilván csak az ágyába akart csábítani néhány édes szóval. Végül is, mi más magyarázatom lehetne a viselkedésére, az pedig, hogy a nők mindig a legdrasztikusabb dolgokra gondolnak, csupa hazugság, ráadásul a megérzéseik általában igazak is. És épp akkor kellett ez, mikor valahogy túltettem magam egy csalódáson.
Anna volt a tökéletes alany, hogy jól helyrepofozzon, aztán miután végignéztünk egy halom síros filmet, megettünk megszámlálhatatlan pizzát, végre ott volt az ideje, hogy kiadjam a dühöm és jól elfelejtsem minden bánatom. Anna meghallgatott, együtt szidtuk a világ összes pasiját, aztán segített leküzdeni a mellkasomat szorongató fájást. Utána már minden ment simán. Egészen a mai napig.
Szombat délelőtt volt, késő őszhöz képest jó meleg. Egyedül ültem a házban, a matematika házim fölé görnyedve. Sosem volt erősségem ez a tantárgy, így a feladat megoldása is mindig komoly problémát okozott nekem.  Olyannyira elvoltam a saját világomban, hogy csak akkor kaptam fel a fejem, mikor dübörgő lépteket hallottam, egyenesen a konyha felé haladva. Ijedten rezzentem össze, félelmembe még csak meg se tudtam mozdulni. Jöhetett volna terrorista, rabló, bárki, még csak mukkanni se voltam képes. Még szerencse, hogy nem egy fegyveres ember állított be. Bár így s eléggé meglepődtem.
-Apu! - sikítottam, mikor megláttam a betoppanó, kócos barna hajú, szemüveget viselő személyt. Lassan tizennyolc év ide vagy oda, de kitörő örömmel röppentem az ölelésébe. Apa  mégiscsak apu marad, legyek akárhány éves is.
-Szia, kicsim - ölelt magához mackómódra. Az ölelésében mégsem volt annyi lelkesedés, mint vártam, így kérdőn néztem fel rá. Örömömben észre se vettem a kétségbeesett arcát, vagy akár a fáradt szemeit. Lerítt róla, hogy valami nagyon nincs rendben.  Helyesbítek, valami hihetetlenül nincs rendben.
-Hogyhogy hazajöttél ilyenkor? - győz végül a kíváncsiságom. Apa erre a szokásosnál is reményvesztettebbet sóhajt. Ritkán hallani tőle ilyent.
-Nagy bajban vagyunk - válaszol szomorúan. - Nem úgy sikerült az építkezés, ahogy kellett volna és hatalmas hiány keletkezett. A főnök kirúgott, de vissza kell fizetnünk minden elveszett centet.
Kedvetlenül mesélni, mint ment az egyik alkalmazottja másnaposan munkába, mennyire nem figyelt és egy hatalmas robbanást okozott, mikor belejtett egy ritka gázzal teli hordót. Az illető túlélte a robbanást, de a főnöküket nem hatotta meg a története, így most apa és a csapata hatalmas árat kell megfizessen, méghozzá rövid időn belül.
-Az összes pénzünk se lenne elegendő ehhez - mondja tovább. - Egy régi barátom most bankár, ő segíthet, de csak akkor, ha le is dolgozom majd neki az összeget. Úgy elég lenne. De ha a pénzt mind odaadom, mi lesz veled?
A szívem sajog, ahogy megértem a búslakodása okát. Ő engem félt, nem saját magát. Attól tart, hogy velem mi lesz.  
-Ne félts engem, megleszek - bizonygatom, bár belül azért félek egy kicsit.
-Nem úgy van az, kicsim. Elmegyek, talán évente ha egyszer jövök haza, hónapokig kell tartogatnom minden kapott pénzt. Nem tudok hazajönni.
Kétségbeestem, mégis a szívem megint gyorsabb volt.
-Értem - jelentettem ki, bár ebbe belekeveredett egy nagy sóhaj.
-A gond csak az, hogy nem hagyhatlak itt, minden nélkül - vázolja a gondot. - A zsebpénzed nem lesz elegendő és fogalmam sincs, mikor kászálódok ki a bajból. Nem tudom, mit tegyek.
-Munkát keresek - csúszik ki a számon egy gondolat. Apa arcát látva már bánom. Gyötrődéssel és haraggal teli fintorba rándul.
-Nem hagyom, hogy a lányom dolgozzon az iskola mellett is - rázza a fejét, ellentmondást nem tűrően.
-Apa, mindenki ezt csinálja - győzködöm. - Ha délutáni műszakot vállalok, tudok tanulni is. Kevesebbet, de tudok. Te pedig nyugodt lehetsz. Megoldom.
-Pont, mint anyád - mosolyodik el halványan. - Ő is mindig mindent megoldott, bármi is volt az. Büszke lenne rád.
-Tudom, apa - ölelem meg. - Ne félts engem. Elvégre Emerson vagyok.

Apát meggyőzni volt a könnyebb fele. Munkát találni már nehezebb. Apu csak azzal a feltétellel egyezett bele az ötletembe, hogy amíg ő itthon van, addig egy szót sem említek arról, hol is akarok dolgozni. Két nap múlva utazott, akkor meg SOS, hívtam a felmentőseregem, egyszóval a barátnőm. Anna, mivelhogy egy mozinál dolgozik, igen jártas az ilyesmiben. Alig fél óra alatt már hatféle lehetőséget is elém tett, köztük olyant, mint bébiszitter, vagy akár kiszolgálónő. Az utóbbi tűnt a legesélyesebbnek (ne értsetek félre, szeretem a gyerekeket, de nem bírnék órákig vigyázni rájuk, míg ők a pásztorórát tartó szülők után rinyálnak). Kiskoromban amúgy is mindig pincérnőnek készültem, s miután átfutottam a jelentkezési napot, már biztos voltam benne, hogy akarom a munkát. Persze ez nem volt ilyen könnyű, heten voltak ellenem (pont, mint a gonoszak), négy lány, mind plasztikcicák, és három fiú. Egy közülük kedves volt, de egy kicsit nyomi, a másik kettő már kevésbé. És csak két szabad hely volt. Mindent bele kellett adnom, de sikeres volt. Felvettek engem, meg egy másik festett csajt is. (A legszimpibbet, de még így se nagyon kedves.) A hely amúgy is szuper volt, pont egy autószerelő-benzinkút mellett, állandó volt ott a forgalom.  Azt hittem, most aztán minden megoldódott és minden jó lesz. Haha, persze, sose bízz a sorsban!
Szinte nem is hittem a szememnek, mikor az élet elém dobta magát az ördögöt, emberi alakban.
Pultosként kaptam munkát, míg Tökéleteske hátra került, sütögetni. Hisztizett, nyávogott, de én nyertem. Velem ne kezdjen ki egy vakolatot viselő lotyó! Egyszóval, tökéletes volt a kedvem, amíg...
Péntek délután volt, kivételesen hatalmas forgalommal. Mivel másnapra komoly autóversenyt akartak szervezni, az összes segédet és alkalmazottat berendelték. Egyébként meg, amúgy is hétvége volt.
Az ajtó állandóan csilingelt, szinte megállás nélkül, úgyhogy meguntam minden adandó alkalommal a belépőt bámulni. Amíg arra nem lettem, figyelmes, hogy hirtelen sustorgás és forgolódás keletkezett. Erre pillantottam fel. De meg is bántam.
Jared lépett be az ajtón, egy ismeretlen srác kíséretében. Szűk szürke pólót viselt, ami kiemelte minden izmát, és néhol olajfoltos ű, szintén szürke melegítőalsót. Enyhén izzadt arcából és a szereléséből azt olvastam ki, hogy valószínűleg ő is autószereléssel foglalkozott. Jaj ne, csak nem itt dolgozik ő is? 
Szeme végigsöpört a félig ájult lányok hadán, a többieken, végül megállapodott rajtam. Kíváncsiság és döbbenet keveredett fáradt arcán. Öles léptekkel elindult felém. Könyörögtem, hogy kerüljön el, de nem segített. Hirtelen ott állt előttem, arcán mosollyal.
-Helló, kicsi lány - becézett, direkt hergelve engem. - Csak nem igába voltak?
-Fogd be a pofád, te barom - sziszegtem dühösen, mert mindenki, de tényleg mindenki minket nézett.- Még itt is nem vagyok rád kíváncsi. Amúgy hol a kis játékszered? - néztem szét, Pipert keresve. - Csodálkozom, hogy egyedül hagyott, mikor olyan lelkesen vállalkozott egy kis testmozgás órára.
Az arcáról eltűnt a mosoly, helyette elsápadt és először zavar, aztán düh, végül bánat költözött a szemébe.
-Echo, én nem...
Felemeltem a kezem, ezzel félbeszakítva. Mostanság egész jó szokásommá vált.
-Nem érdekel, Jared. Nem tartozik rám. Csak menj el, jó? Hagyj békén - zártam le a dialógust. Elindultam hátra, majd miután szóltam egy társamnak, hogy vegye át a helyem, rosszullétre nyilatkozva kimenekültem. Csak akkor merészkedtem vissza, mikor Jared már elment.


*Jared* 
Elment és egyszerűen faképnél hagyott. Ez a lány újra és újra képes volt meglepni engem. Igaz, most kevésbé volt kedvem örvendezni. Echo azt hitte, együtt voltam Piperrel. Mármint ÚGY. Semmi köze nem volt hozzá, de idegesített. Elvégre azt hitte, hogy rögtön utána képes vagyok valaki mást is megdönteni. Komolyan ekkora baromnak nézek ki? 
A válasz magától jött. Mindazok után, amit évek alatt elműveltem vele, azt se csodáltam volna, ha valami terroristának néz engem és visítva szalad, ha meglát. De nem. Ő nem ilyen. Inkább elvonul, mégis méltósággal győz. Csak álltam és bámultam utána, míg egy nyávogó hang ki nem ugrasztott a kábulatomból. A csaj a pultnál nagyon szimpatizált velem és minden áron azon volt, hogy kaján kívül mást is adhasson. Mi másra gondolhattam volna, mikor a krumplimban megtaláltam egy kis levelet, rózsaszín rúzzsal írva, ami a számát és a nevét tartalmazta, egy kedves kis üzenettel együtt. Nem kértem belőle, így is seggfejnek éreztem magam.
Végül hiába vártam a kis szőke angyalt visszalebegni a helyére, nem érkezett, én meg csalódottan kullogtam el. A hangulatom el volt rontva rendesen.
A többieknek is feltűnt, hogy a hangulatom nem a régi, ezért mindenféle viccel próbáltak felvidítani. Értékeltem, bár nem volt a legokosabb dolog szórakoztatni, mikor egy méregdrága autót javítottam. Be sem akartam jönni dolgozni, de a testvérem azzal hívott, hogy apa újabban zaklatja a pénz miatt. Muszáj volt tennem valamit, nem nyomhattam mindent Jax vállára.
Végül fél óra szenvedés után a főnök úgy döntött, elenged. Hálás voltam és minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy elkaphassam Echot.
-Jared, egy kicsit - állított meg az öreg, mikor kiléptem volna az ajtón. - Ma nem voltál az igazi, mi lett veled? - érdeklődött. Nem volt mérges, vagy ilyesmi, inkább aggódott. Megszokta, hogy mindig pontos munkát végzek.
Épp válaszolni akartam, mikor meghallottam az angyalom csilingelő hangját és önkéntelenül is arra kalandozott a tekintetem.
-Értem én, menj csak - nevette el magát a főnök.
-Mi? - ráztam zavartan a fejem.
-A csinos szőke lány. Meg kell hagyni, jobban néz ki, mint a másik barna.
Szégyenkezve jöttem el onnan. Mikor már a főnök is lássa a helyzetet, mégis kinek nem világos még?
Imáim meghallgatást nyertek, mikor megpillantottam az aranyszőke fejet, aki hevesen gesztikulálva magyarázott valamit a telefonba.
-Értem én, de akkor mégis hogy jutok haza. Megígérted, hogy elém jössz. Tudod, hogy betaccsolt az autóm - veszekedett valakivel, méghozzá nagyon. - Jó, tudod mit? Élvezd csak a randid - nyomta ki a telefont, majd reményvesztetten kifújta a levegőt.
-Elvigyelek? - szólaltam meg ekkor, mire hatalmasat ugrott.
-Nem, kösz - csattant fel, mindazok ellenére, hogy olyan ijedt volt, mintha egy halottal állna szemben.
-Te tudod. De akkor mégis hogy kerülsz haza?
-Megoldom - fújtatott egy nagyot, végül tárcsázott. A beszéd alapján taxit rendelt.
-Most minek csinálod már a fesztivált, elvittelek volna - nevettem el magam.
-Nem kell a segítséged, a végén még rám ugrik Piper. Nincs kedvem elmagyarázni neki, hogy köztünk nincs meg az, ami köztetek.
Na, erre már kezdtem bedühödni. Elvégre szajkózza a magáét, de a saját dolgait nem magyarázná meg. Ezt nem is tudtam magamban tartani.
-Tudod, vicces vagy - szóltam, a keleténél egy kicsit élesebben. - Itt papolsz nekem, de úgy hallottam, te is szíves örömest adakoztál Bennek.
Először értetlenül méregetett, majd mikor felfogta a szavaimat, gyönyörű arca eltorzult.
-Menj a fenébe, Jared! - visította, miközben meglökött. - Ez annyira te vagy. Ha nincs más, amiért belém köss, kitalálsz magadnak egy okot. Gyerünk, töltsd meg vele a sulit, tedd tönkre az utolsó évem is. Ennyi vagy - vágta hozzám, majd elindult az ellenkező irányba.
A taxi pont akkor fordult be a sarkon. Echo odarohant, s mielőtt bármit is tettem volna, beült és elhajtott az autóval az úton. Úgy éreztem magam, mint egy hülye. Fogalmam sem volt, hogy akkor most mégis kinek higgyek.
Vagy, ha Echo igazat mondott, hogyan oldjam meg mindezt. 

2016. október 12., szerda

12 napos blogger kihívás - Harmadik nap

Sziasztok, imádott kis blogmanók. :) 
Gondoltam, mielőtt még leharapnátok a fejem, jelentkezem. Jó, tudom nem rész, de épp egy másik blogon ügyködöm, egy kicsit kevés idővel is. Mindez pedig betudható a fárasztó sulinak, a rossz időnek, a kedvetlenségnek és annak, hogy hol van nett, hol nincs. 
Viszont, amint tudok, írok, úgyhogy addig is puszi. 
És akkor jöjjön a harmadik kérdés. :D


3 rágcsálnivaló és innivaló, aminek most függője vagy
Kezdjük a könnyebbel. Imádom a chipset, a pufit és a sós, illetve sajtos, magos vagy akármilyen ropit/kekszet, kinek hogy tetszik. Ha lehet, mindig tömöm magam, aztán hisztizek a plusz súly miatt. :DD 
Az innivaló már más kérdés. Nos, először is a kóla, aztán szeretem a gyümölcsleveket is, de ha lehet, szénsavmentes és lehetőleg ne citromos. Harmadikként pedig...hát ide akkor írom a hideg tejet, nem iszok sokat belőle, de ha igen, mindig jól esik. Mert fő az egészség. :) 

2016. október 3., hétfő

12 napos blogger kihívás - Második nap

Hellóbelló, blogmanók. Ismét itt vagyok, a kihívásom második részével. :)
Egyéb hozzáfűznivalóm nincs, hamarosan érkezek a részekkel is. :)


A 3 legviccesebb/legkellemetlenebb pillanatod

Na, hát itt fogalmam sincs, hogy ezt külön vagy egybe kellene-e venni, én inkább veszem külön, úgy legalább több dolgot tudok írni és nem kell összetömörítenem alig három mondatban.

Legviccesebb dolgok:
1.Ide egy igazán hülye kivitelezésű szituáció jár. A testvéremmel megbeszéltük, hogy suli után megvárjuk egymást, engem azonban hamarabb elengedtek, így egy rövidebb úton hamarabb hazaértem.  A testvérem még nem volt sehol, ő ugyanis,ű ahogy kiszabadult a suliból, megállt a járdaszélen és rám várt. Én is elmentem oda, aztán vártuk egymást, csak úgy megsúgom, hogy egymás mellett, de nem vettük egymást észre, míg el nem kezdtem telefonon beszélni a barátnőmmel.

2.Ez egy április elsejei tréfa akart lenni, az egész osztály benne volt, hogy lógjunk el fizika óráról, holott felmérőt kellett volna írnunk. Angolosan leléptünk, mentünk volna az osztályfőnökhöz akinek torna órája volt. De közben szembementünk a román tanárnőnkkel. Ő pedig visszaküldött minket. Közben megérkezett a fizika tanárnő, ő meg keresni kezdett minket, így elkerültük egymást. Mi is keresni kezdtük őt, ő is minket, s csak óra végére találkoztunk, akkor meg késő volt felmérőt írni. :D

3.Kicsi koromban történt az eset, mikor egy kertes házban laktunk, ahol volt egy hinta. Persze gyerekfejjel rendesen lázadtam, aminek az lett a vége, hogy nem hallgattam a szüleim tanácsára, jól meghajtottam magam a hintával és a sárban végeztem. Rájöttem, hogy a sárnak pocsék egy íze van.

Legkellemetlenebb dolgok:
1.Ez egy incidens az öltöző miatt, ami nem épp a legpraktikusabb megoldás. Épp öltöztünk a lányokkal a torna órához, mindenki melltartóban, erre benyit egy fiú, aztán leül közénk és mondani kezd. Mi meg nézzük, hogy húzzon már ki, mert mind póló nélkül vagyunk.

2.Tanulunk németet, nagy bánatomra. Előtte való óránk pont magyar volt, s a tanárnő elküldött engem a patikába, ahol piszkosul sokan voltak. Így mire végeztem mindennel, lekéstem a német órát, a tanárnő meg nem ültetett le addig, amíg el nem magyarázom a bajom, németül méghozzá. Egy szót se tudtam kinyögni, az osztály meg csak nézett. Kíínoooos.

3.És végül az utolsó. Egyszerűen utálom, ha valaki átver engem, legyen az bárki. Nyolcadikban totál beleestem egy srácba, akinek barátnője volt, de el nem árulta volna. Úgy flörtölt velem, meg minden. Mikor aztán megtudtam a titkát, szörnyen kiakadtam és az egész licis had előtt pofoztam fel. Utána heteken át mindenki harcias vadmacskának nevezett.

2016. október 2., vasárnap

12 napos blogger kihívás - Első nap

Sziasztok, blogmanók. Amint látható, nekikezdtem ennek a kihívásnak. Mint mondtam, nem biztos, hogy minden nap tudok ide írni, de próbálkozom. Töltsétek ki ti is ezt a feladatsort, ha gondoljátok. Jó móka. :) 

1.Miért blogolsz? + 5 random tény magadról 

Hogy miért is blogolok? Ennek több oka is van. Nézhető egy kisebb lázadásnak a volt magyar tanárnőmmel szemben, aki úgy fejtette ki magát, hogy nincs bennem semmi komolyabb kreativitás. Az is idetartozik, hogy már jóval régebb óta olvastam blogokat, mint írni kezdtem volna, s irigyen néztem, hogy mennyien szeretik az egyes történeteket. De lehet nézni csak egy egyszerű hobbinak is, amit elkezdtem a nyáron, s azóta se tudom megunni, amíg van olvasóm.

1.Barna hajam van.
2.Imádok olvasni.
3.Utálom a matekot, a fizikát és a kémiát.
4.Van egy testvérem.
5.Még mindig várok egy Cortez-szerű álompasira, holott tudom, hogy ő csak kitaláció.   

2016. október 1., szombat

Vissza a suliba - TAG + 12 napos blogger kihívás

Sziasztok kis édes blogmanók. :)
Amint az látható,  nem résszel érkeztem, de az is készül. Keresgéltem, s ráakadtam erre a két szuper dologra, egy TAG-t ugye már készítettem egy másik blogomon, ezért ezt most itt töltöm ki. 
A másik dolog egy kihívás, ami keretén belül 12 napon át kérdésekre kell felelgetni, meg ilyenek, nem garantálom, hogy egymás után tudni fogom hozni a válaszokat, de igyekszem, s amint ezzel végeztem, jönnek a fejezetek. 
Addig is puszi nektek. 


Vissza a suliba - TAG 
Ezt azért kezdtem, el, mert ugye már régebb megkezdődött a suli, de szerintem ez nem az időzítéstől függ, hanem a válaszoktól. Akkor kezdjünk is bele. :)

1.Hányadikba mész?
Nemrég kezdtem el a középiskolát, öröm nem öröm, tehát 9-be járok. 

2.Kedvenc tantárgyad?
Nos, kivel a szünet nem tantárgy, a lyukas óra sem, azért inkább írom a történelmet. De csak mert az első kettőt nem lehet. 

3.Szereted az osztályod?
Mivel most vagyok 9-ben, még nem igazán ismerem őket, de ettől függetlenül van akikkel kijövök. Például vannak ott régebbről ismert barátaim, volt osztálytársam, egyes újakkal is elvagyok, de mit ér egy osztály ellenségek nélkül. Úgyhogy ez ilyen is-is érzés, attól függ, ki kérdi meg tőlem ezt a kérdést. 

4.Ha minden szakmával ugyanolyan jól lehetne keresni, függetlenül attól, hogy befutottál-e, vagy sem, melyik szakmát választanád? 
Nos, én mindenképp író szeretnék lenni, vagy ügyvéd. Valahogy nem tudom elképzelni magam olyan helyen, ahol fizikai munkát kell végeznem. Bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen lusta. :D

5.Gyalog, kocsival, biciklivel, busszal, kutyafülével stb. mész iskolába?
Én mindig gyalog járok suliba, szerencse, hogy kicsi a városunk és közel van majdnem minden suli. 

6.Hogy állsz a kötelezőkkel?
Még szerencsére nem adtak kötelező olvasmányokat, de egy ideje nem olvasok ki minden könyvet, hanem kopizok máshonnan. :DD

7.Van-e olyan esemény a suliban, amit nagyon szeretsz? 
Mivel nem voltam gólyatáborban, most nagyon várom a gólyabált, szerintem szuper lesz, amúgy meg nem igazán járok ilyen eseményekre, mert nem igazán rendeznek. 

8.Milyen hobbit űzöl rendszeresen a suli mellett?
Blogolok, vagy olvasok, néha meg zenét hallgatok. De van olyan is, mikor a barátnőimmel lógok együtt. Mikor mit dob a gép. 

9.Tervezel/Írtál Back to school bejegyzést idén?
Ez az első ilyen bejegyzésem, de tervezek még írni, mikor van időm. 

10.Mutass be egy olyan könyvet, aminek a borítója a sulira emlékeztet! 
Ide értelemszerűen az SZJG sorozat jön, az mindig a sulira emlékeztet, emellett pedig Tavi Kata Sulijegyzetek sorozata is. Ehhez mondjuk az is hozzátartozik, hogy mindkettő gimis sorozat, de ez egy másik dolog. 










11.Van-e olyan sorozat, amit szeretsz és suliban játszódik?
Egy ideig szerettem a Vámpírnaplókat és a Teen Wolfot, mindkettő játszódik suliban is. Mostanában már nem nézek igazán sorozatokat. 


12 napos blogger kihívás


Innen szerintem kitűnik, hogy mit is kell csinálni ebben a kihívásban, holnap el is kezdem. 

Készítsétek el ti is ezeket a feladatokat, ha gondoljátok, vagy megjegyzésben válaszoljatok valamelyik kérdésre. :) 
xoxo Writer Girl 
 - Penguin