2016. augusztus 30., kedd

10.Fejezet

Szép jó napot, blogmanók. :) 
El sem képzelitek, milyen lehetetlen egy napom volt. Ma úgy döntöttünk, hogy karfiollevest ennénk, a gond csak az volt, hogy otthon nem volt karfiolunk. Ezért venni kellett volna, de a városban egyetlen boltban sem találtunk ilyen zöldséget. Sehol sem volt, mi meg a testvéremmel körbejártuk a város minden boltját utána. A dög melegben. Én meg okosan fekete pólót vettem fel. Még szerencse, hogy könnyen bejárható, aprócska városban lakom. 
Épp ezért, hogy ne mérgesítsen már annyira az egész szituáció, inkább írtam egy részt, kissé összecsapott lett, de ígérem, a következőnél jobban igyekszem. Ami amúgy eleget tesz R.K. kérésének is :)
Aztán várom a megjegyzéseket, megjegyzés nélkül nincs következő rész se. :D 


*Jared* 
 Ki az az idióta, aki magára hagyja a randipartnerét, szem elől téveszti és jól bepiál, hogy majd haza se vihesse a lányt? Hát persze, hogy Ben. Az a kis köcsög örülhet, hogy nem vertem szét a fejét, mikor közölte, hogy negyed órája nem látta már Echot. Echot, aki elbarangolt és sehol sem találtam. Abba bele se mertem gondolni, mi lesz, ha bármi baja is esett. Ben egész biztosan nem éli túl, ebben biztos voltam. A következményre pedig szartam rá. Maximum összetesznek engem az apámmal. Jó kis csapat leszünk. A drogos meg a gyilkos. Még belegondolni is szuper! Egy cellában az apámmal.  Igazi ajándék lenne a sorstól. 
Igazán kezdtem már kétségbe esni, mikor hangos sikolyt hallottam az erdő felől. 
-Hagyj békén!- sikoltotta egy lány ijedt hangon. Azonnal arrafelé kezdtem szaladni. Aztán mit látok? Nathan nekinyomja Echot egy fának és mindenhol tapogatja, miközben Echo reszketve könyörög neki, hogy hagyja abba. Elborult az agyam, a következő pillanatban pedig csak arra lettem figyelmes, hogy Nathan a földön fekszik, én rajta, ő vérzik, én meg ütöm, ahol érem. Egy jobb horgos. Lassan elfeledem, hogy Ben egyedül hagyta a lányt. Egy öklös balról. Ezt azért, mert rámászott arra, akiről kijelentettem, hogy tabu. Egy az állára. Csak azért, mert erőszakoskodott egy lánnyal, aki fontos nekem. Fontos? Mióta?
Nathan már eszméletlenül feküdt alattam. Megadtam volna a kegyelemütést is, mikor egy apró kéz elkapta a csuklóm.
-Jared, kérlek, hagyd.- könyörgött Echo. Leugrottam a srácáról és Echo felé fordultam. Reszketett, sápadt és ijedt volt.- Hagyd őt. Most haza akarok menni.
Reflexből öleltem magamhoz őt, átkarolva a karcsú, törékeny testét. Echo nem lökött el magától, sokkal inkább hozzám bújt és megmarkolta a pólóm mellrészét.
-Gyere, hazaviszlek.- húzódtam egy kicsit el. A testem azonnal tiltakozni kezdett. Ha a szívemre hallgattam volna az eszem helyett, most felkaptam volna, hogy utána addig csókoljam, amíg levegőnk sem marad. Mégis honnan jönnek az ilyen ötletek? Csak ahogy ílyen összetörtnek láttam őt, egészen más szemmel tekintettem rá. Nem úgy, mint a szomszéd lányra. Nem is úgy, mint egy ellenfélre. Inkább úgy, mint a lányra, akit védeni akarok mindentől és mindenkitől. A lányra, aki hozzám tartozik. Kezdek becsavarodni. Nem, csak kezdesz te idióta.
-Nem kell a segítséged.- tiltakozott azonnal hevesen. Á, üdv a való életben, Echo visszatért.- Majd Ben hazavisz.
A kis mocsok említésére igencsak felment bennem a pumpa. Megint.
-A partnered annyira be van állva, hogy azt se tudja, kicsoda is ő. Szóval ne gyere azzal, hogy majd hazavisz. Jelenleg azzal van el, hogy honnan szerezzen még egy felest. Ilyen alakkal randizol.- válaszoltam dühösen.
-Semmi közöd, hogy kivel randizok és kivel nem?- csattant fel.
-Figyelj, Echo, nekem semmi kedvem veszekedni veled. Gyere, menjünk innen.- sóhajtottam fel fáradtan.- Kérlek.- morogtam azt a bizonyos szót, amit úgy utálok. Elcsodálkozott, de aztán bólintott. Megragadtam a kezét és átrángattam az illuminált társaságon. Egy szót sem szólt, pedig gyors tempót diktáltam, csak követett engem. Akkor sem szólalt meg, mikor benyomtam az autómba. Sebességbe tettem a járgányt és kilőttünk.
Egy idő után már zavart a csend, úgyhogy oldalra pillantottam. Echo a fejét az ablaknak döntve szemlélte a fekete tájat. Valami furcsa volt a tekintetében, ami arra késztetett, hogy odanyúljak és elsöpörjek egy tincset az arcából. Összerezzent, de az arcát a tenyerembe nyomta. Aztán lassan felém fordult.
-Minden rendben?- kérdeztem tőle gyengéden.- Nem bántott téged Nathan, igaz?
Nem fogja ennyivel megúszni, ha bántotta Echot. Mert akkor a sürgősségire teszem.
-Nem, nem bántott.- rázta meg a fejét. A haja röpködött körülötte.- Viszont mondott valamit, ami érdekel engem. Nathan azt állította, azért nem hívott senki Ben előtt randira, mert mindenkit elijesztettél a közelemből, holott sose kellettem neked. Érdekel, mennyire igaz.
Megdermedtem ülőhelyemben és szorongatni kezdtem a kormányt, hogy az ujjaim elfehéredtek.
-Igaz, amit mondott? Jogom van tudni!- erősködött tovább.
-Hogy távol tartottam-e mindenkit tőled? Ezt akarod tudni?- csattantam fel.- Igen, ha m'r ilyen kíváncsi vagy. Igen, miattam maradt mindenki távol tőled.
-Mégis miért tetted?- kiáltott fel dühösen.
Nem fogok neki magyarázkodni. Nem, az az én titkom marad, miért tettem. Bár a lényeg annyi volt, hogy kilencedik elején meghallottam Hardin Danverst, aki épp azt ecsetelte, hogyan fogja elhívni Echot a bulijába, hogy utána rájöjjön, vajon nagyobb-e a melle egy tenyérnyinél. Akkor kiakadtam és bevertem Hardin képét. A srác azóta se tudja, miért kapta a verést. Utána elhatároztam, senkinek sem fogom hagyni, hogy kihasználja a lányt, aki jogosan is az enyém. Az egyetlen tervem az volt, hogy megutáltatom őt az emberekkel. De ezt neki nehéz lenne elmagyarázni neki és úgyse értené meg. Nincs szükségem rá, hogy őrültnek nézzen engem.
Épp ezért, mikor másodszor is rám kiáltott, inkább lekapcsoltam az autóm lámpáját, így próbálva megmagyarázni az egészet. Várjátok ki a végét.
-Jared, megőrültél?! Azonnal kapcsolt vissza!- visított a fülembe. Figyelmen kívül hagytam, helyette nagyobb sebességbe tettem a kocsit.
-Miért, nem tetszik?- nevettem el magam keserűen.
-Nem, kapcsold fel azt az átkozott lámpát.- nyöszörgött, összehúzva magát. Már fel volt készülve egy frontális ütközésre.
-Tudod hányan ültek a helyeden? Rengeteg idióta, kuncogó liba. Mind élvezték.- folytattam a mesém.
-Nem érdekel.- suttogta.
-Tudod, te miért nem élvezed?- néztem felé.- Mert te más vagy. Mindig is más voltál, mint azok az emberek. Ezért tettem mindent.
-Csak kapcsolt vissza a lámpát.- csapott a combomra. Morogva tettem eleget a kérésének. Ránéztem. Most jó? Bólintott, de továbbra is csak méregetett.
-Fura vagy.- állapította meg aztán egy idő után. Nem értettem, miért mondta ezt.- Azért tettél mindent ellenem, hogy engem tarts távol az emberektől? Azért utáltál?
Utálni? Dehogy. Nem tudtam utálni. Most se tudom. Csak akartam. De képtelen voltam rá. 
Életemben először voltam őszinte magamhoz, ez pedig hihetetlenül jól esett.
-Nem utáltalak.- mondtam ki hangosan is.- Tudom, hogy nem értesz. Nem is várom el. De nem hidd azt, hogy nem bánok meg bizonyos dolgokat. Én sem vagyok szívtelen, ha nehezen is lehet a lelkemre beszélni.
A házunk előtt lefékeztem.
-Megjöttünk.- kapcsoltam ki az övem. Echo is ugyanezt tette.
-Jared.- szólt, mikor ki akartam kelni az autóból.- Köszönöm neked a mait. Én..azt akartam mondani, hogy tudd...én sem utállak...csak...
Nem hagytam, hogy végig mondja. Végre a szívemre hallgattam, megragadtam a tarkóját és megcsókoltam. Mélyen. Szenvedélyesen. Először meglepetten szívta be a levegőt, de utána viszonozta a csókot.
-Aludj jól, kicsi lány.- húzódtam el. Szándékosan neveztem úgy, ahogy régen. Echo az egyik ujját a szájához emelte, majd elkapta a tekintetét és kiszaladt a kocsiból. Csak bámultam utána.
Végre megkönnyebbültem. Soha többé nem fogom bántani ezt a lányt. 
Egészen más terveim voltak vele, amik igencsak megegyeztek a most történtekkel.       

2016. augusztus 27., szombat

9.Fejezet

Helló, blogmanók. :D 
Hogy vannak a drága olvasóim? 
És igen, új részt hoztam, csak hogy megörvendeztethesselek titeket. Nincs nagyon mondanivalóm mára, egyetlen tényt közlök. Nyilván láttátok az új kurzoromat. amennyiben elolvastátok az új részt, ami elég valószínű, elvégre megjegyzéseket is kaptam. Micsoda logika, mi?  Akkor, aki esetleg nem értené, mit keres egy PINGVIN az amúgy gimis történetemben, miért is került oda, annak közlöm, hogy van egy testvérem. Ez az ok. Oké, akkor most ki is fejtem, mert így elég hülyéül jön ki az egész. Szóval, épp kurzort keresek a bloghoz az egyik oldalon, mikor meglátom az egyik Cartoon Network rajzfilmet és megmutatom a tesómnak is. Aki, miután meglátta a pingvint, nem tudott leszállni rólam és addig kérlelt, míg belementem a dologba és beállítottam. Tömören ennyi a története annak, mit is keres Günther a blogon. Azt azonban meg kell hagyni, milyen kis cuki, igaz? 
Na, a hosszú litánia után akkor jöjjön a rész is, nem? Elvégre nem a prédikáció miatt látogatjátok az oldalam. :D 


*Jared* 
A dolgok nagyon nem úgy sültek el, mint azt elterveztem. Echo ugyan az első két nap még szenvedett, de utána látványosan is közömbössé vált. Viszont egyre többet volt együtt Bennel, ami nekem nagyon, de nagyon nem tetszett. Már az egész suli róluk pletykált, egyesek bolondnak nevezték Bent, a féltékenyebbek megvetően mérték végig őket, de a legtöbben egyszerűen csak mosolyogtak a dolgon. Voltak olyanok, akik igenis szurkoltak nekik, remélve, hogy Ben arca ugyanolyan marad még akkor is, ha eljut hozzám a dolog. Nos, nem egyszer akartam a betonba verni az öntelt képét, de végül mégsem tettem meg.
De mint mondtam, a dolgok balul sültek el. Echo nem kapott dührohamot minden percben, pedig Isten a tanúm, én próbálkoztam és amikor csak lehetett, Annán lógtam. Nem is küldözgetett felém gyilkos pillantásokat. Hidegen hagyta az egész. Totális kudarc.
Anna pedig szenvedett. Láttam rajta. Nem érdekelte már Luke sem, a szeméből kihalt az a derűs fény. Éreztem, tudtam, hogy már nem bírja sokáig és vallani fog. Egyetlen esélyem maradt csupán. A szombat esti meccsem és az azt követő máglyás buli. Ha akkor is elbukom, vége. Elvesztettem a háborút. Azt pedig nem élném túl, hogy az a lány győzzön le engem.
Nivk már jóval a bizonyos nap előtt figyelmeztetett, hogy Ben nem barátként fogja elhozni Echot. Már a focicsapat is arról pletykált, hogy aznap lépni akar, ezt azonban meg kell állítanom. Nem hagyhattam, hogy Ben megszerezze Echot, és mindezt csak azért, hogy majd kérkedhessen vele és az orrom alá dörgölhesse. Ő nem az a személy volt, aki képes lett volna megbecsülni Echot. És bárhogy is gondolkodtam, egy idő után csak önmagamat tudtam elképzelni mellette. Fogalmam sem volt, miért, azt viszont tudtam, hogy dührohamot kapnék, ha valaki más jönne össze vele. Az egyszerűen lehetetlen!

Szombat sokkal gyorsabban érkezett el, mint azt szerettem volna, és még nem volt kész teljesen a haditervem, miszerint egyszerre tartsuk magunkat távol Echotól, őt meg tartsuk távol Bentől. Komolyan mondom, anya szappanoperái emellett gyerekmesék.
Anna és én is izgultunk az egész miatt, az előbbi azért, mert látni fogja a néhai barátnőjét, én meg azért, hogy minden simán menjen és, hogy nyerjek. Rengetegen fogadtak rám, hatalmas összegről volt szó, az apám egyre gyakrabban zaklatott a börtönből, azt pedig senki sem éli túl, ha csalódást okoz a rajongóinak. Üdv a kemény fiúk világában.
Az autómmal mentünk. Én, Nick és Anna. Már előkészítettem az autót, lefényesítettem, hogy azt a tipikus ,,szarrá verlek, hogy utána sírva kullogj el" képet nyújtsa. Illett a kocsi brutálisan drága árához. Rengeteg sportautót kiütött a ringből, mert az semmit sem ért az én nitróm ellen.
Már javában folyt a verseny, mikor odaértünk. Épp pár egyetemista fitogtatta a tudását, a hirdetőtábla szerint pedig Nick következett, az ellenfele pedig Luke volt. Nick, aki hatalmas bűnnek vette az Anna elleni vétket, ezt amolyan megtorlásként tekintette, s eltökélte, hogy porrá veri Luke vadi új Fordját.
Az első autó beért a célba, a közönség pedig üdvrivalgásban tört ki. A második autóból kiszálló sofőr már lesápadva botorkált el az útról. Igen, mind tudtuk, mi vár rá. Már majdnem meg is sajnáltam. De csak majdnem.
-Nick McGawint és ellenfelét, Luke Greyt várjuk a pályán.- kiáltotta a mikrofonba Hunter. Ő vezette a versenyeket már évek óta, emellett volt egy autószerelője, ahol én is dolgoztam, mikor szükséges volt. Okés volt a srác.
-Jön az én időm.- csapott a vállamra Nick, futólag rákacsintott Annára, majd átverekedte magát a nézőseregen a garázsig, ahol a ,,kicsikéjét" őrizte. Mi hely után kezdtünk kutatni.
-Nézd, ott van Echo.- ragadta meg az alkarom Anna. A harmadik sorhoz mutatott. Álmomban is kiszúrtam volna ezt a hullámos szőke hajat. A mellette ülő alak világosbarna hajától azonban felment bennem a pumpa. Echo itt ül édes kettesben azzal a görényképűvel. Gondolkodás nélkül megragadtam a mellettem álló lány karját és pont a párocska hátában lévő két ülést céloztam meg. Az ott ülő vékony srác látva engem azonnal elhúzott onnan, jó távolra. Levágtam magam az ülésre, élvezve, ahogy megfeszül Echo, érezve a jelenlétemet. Gonosz öröm fogott el ettől.
A pályán megindult a két autó, porfelhőt hagyva maguk után. Nick nagy előnnyel indult, míg Luke kerekei csúszkálni kezdtek a homokos úton. Kétség sem fért hozzá, a srác nem készült fel eléggé a versenyre. Öt perccel később, hatalmas előnnyel Nick megnyerte a kört. Most következtem én.
A hapsi, aki kihívott engem, egyetemista volt, valamiféle Derek. Nem ismertem, s bár a fekete Mustangja az egyik legerősebb sportautó lehetett, nem féltem. A siker biztos volt.
-Trent és Harper, toljátok a bicajotokat a pályára.- szólított most fel minket Hunter. Szerencsekívánságok és pacsik sorozatában léptem a pályára, majd vetettem a srácra egy ,,neked annyi, öregem" nézést és beültem. Piper billegette magát a startvonalhoz, apró fekete szoknyában és olyan topban, ami semmit se hagyott a képzeletre. Ronda, manikűrözött, neonrózsaszín körmeit végighúzta a száján, úgy küldve nekem egy puszit. Elhúztam a szám, a kezem a kormányt szorongatta. A motor már duruzsolt, alig várta, hogy elindulhasson. Piper végigsimított a ruháján, majd meglengette az indulást jelző zászlót, mire mindketten kilőttünk.

*Echo* 
A két autó olyan sebességgel indult el, hogy egy jó ideig csak az általuk felvert port láthattuk. A két kocsi szorosan egymás mellett haladt, kisebb-nagyobb közökkel Jared vezetett. A pletykákból tudtam, hogy hihetetlenül jó versenyző és mindig megveri azt, aki ki mer állni vele. Olyan autó mellett, mint az övé, nem is csodáltam.
A hátamban Anna hangosan trappolt a lábával, látszólag zavarban volt. Leküzdöttem a bennem élő kedves lényt, s minden gondolatomat a versenyre összpontosítva, figyelmen kívül hagytam őt.
A következő kanyarban a kihívó autója nekiment egy homokdűnének, Jared pedig hatalmas port hagyva maga után, kihasználta az alkalmat, tett egy meredek, de ultramenő kanyart és áthajtott a célegyenesen. Körülöttem mindenki felpattant és üvöltözni kezdett örömében, Jared pedig diadalmas mosollyal, az egyik kezével a levegőbe bokszolva szállt ki az autóból. Néhányan a pályára sereglettek és kezet fogtak vele, vagy, a lányok esetében a hajukat csavargatva flörtölni próbáltak vele.
-Hölgyeim és uraim, a kör nyertese Jared Trent.- kiáltotta a bemondó és Jaredre mutatott. Az ő arcán is mosoly játszott, nyilván Jaredre voksolt. A másik autó ekkor gurult be, a benne ülő srác pedig haragosan, nyilván átkozódva lépett ki belőle, dühösen rúgva be az ajtaját. Aztán a nyerteshez lépett és legyőzött arccal mondott neki valamit. Jared bólintott neki, majd megpaskolta a vállát és eljött a starttól. Piper azonnal a nyakába ugrott. Összeszorult a gyomrom, fogalmam sincs, mi miatt.
-Gyere, indulunk a buliba.- karolta át a derekam Ben. Bólintottam, hagyva, hogy felsegítsen. Mögöttem Anna is felpattant.
-Echo..- kezdte. A gyilkos pillantásom azonban elhallgattatta. Megértette, nem fogom meghallgatni sem most, se máskor. Lesütötte a szemét, de nem szólalt meg többször.
-Menjünk.- néztem Benre. Ő lelkesen bólintott, majd elkezdte törni az utat. Hátrafordultam, hogy lássam Jaredet, de ő továbbra is csak azzal a pomponlánnyal volt el. Ideje volt elhúzni innen.

*Jared* 
A zene már jóval azelőtt hallatszott, hogy egyáltalán a rétre értünk volna. A hatalmas máglyák fénye bevilágította a mezőt, már most mindenhol sörös dobozok, műanyagpoharak és kajamaradékok hevertek. A többit inkább nem akartam közelebbről megfigyelni. Nem akartam kiadni a belem tartalmát, legalábbis nem idő előtt.
-Megyek pia után. Anna?- nézett Nick a lányra, fél szemöldökét kacéran felvonva. Anna elpirulva bólintott. Elindultam a tűzhöz.
-Jared, bébi.- kapta el a karom Piper. Már megint ez a csaj, hát mikor kopik végre le? 
-Mit akarsz?- mordultam rá ellenségeden. Éppenséggel meg akartam találni a meggondolatlan szomszédom, mielőtt még nekinyomnák egy fának.
-Van egy meglepetésem.- rebegtette meg a szempilláit.- Nézd azt a csajt.- mutatott hátra, ahl egy dögös kis vöröske vizslatott minket.- Megbeszéltem mindent. Mit szólnál, ha te, ő meg én elmennénk innen egy kicsit szórakozni?
Édes istenem, micsoda ajánlat? Ezt most komolyan gondolta? 
Kétség sem fért hozzá, a vörös csaj hihetetlenül szexi volt, ráadásul buja tekintettel bámult rám. A gond csak az volt, hogy ahogy elképzeltem a dolgot, mindkét lány olyan vol, mint Echo.
-Érj haza biztonságban.- toltam félre Pipert. Nem érdekelt, hogy Echo Bennel érkezett ide, mert hét szentség, hogy velem megy innen haza.    

2016. augusztus 20., szombat

8.Fejezet

Hellóka, blogmanók. :) 
Amint láthatjátok, újabb részt hoztam erre a blogomra is, egy picit csúsztam vele, de a másik blogom esetében egyesek annyira lelkesen kérték, hogy oda hozzak részt, hogy nem tudtam ellenállni. Ilyen vajszívű vagyok én. :D 
Egyéb mondanivalóm nagyon nincs, megérkezett a rendelt könyvborítóm, nézzétek meg, mert megéri. És annyira kis cukker lett. :)) 


*Echo* 
Tudjátok, a tudat, hogy egyedül vagy egész elviselhető, mert akkor tudod azt is, hogy nincs senki, akiben csalódhatsz. Viszont arra rájönni, hogy az egyetlen barátnőd is elárult, hogy egy olyan sráccal kavarhasson, aki megkeseríti életed minden percét, na az rosszabb egy gyomorszájon vágásnál.
Anna végleg eljátszotta a becsületét az én szememben. Nem akkor, mikor Jareddel kezdett, hanem akkor, mikor inkább hazudott, mintsem bevallja az igazat. És az, hogy Luke után egy ilyen pasival kezd ki, számomra megérthetetlen. Én végeztem vele.
Az után a nap után, hogy megláttam őket együtt, kerülni kezdtem Annát. És még egy kilométeres közelébe se mentem Jarednek. Így az édesanyját is elhanyagoltam. Helyette inkább Ben társaságát kerestem, aki lelkesen lógott velem és az én pártomat fogta ebben az el sem kezdett játékban. Kedves volt, sőt, még moziba is elhívott, engem meg nem érdekelt, hogy ez most randi-e, vagy nem, belementem. És élveztem. Egy szuper akciófilmet néztünk, aztán elmentünk pizzát enni, végül hazavitt engem. Aranyosan puszit nyomott a homlokomra. Nekem pedig végtelenül jól esett a törődése.
Ezután csak idő kérdése volt, hogy elterjedjen a hír a suliban, miszerint szabad préda vagyok. Vagy valami ilyesmi. A lelkem mélyén reménykedtem benne, hogy ez felkelti Anna figyelmét, de ő továbbra is került engem. A java pedig csak hátra volt.
A hétfői órák rendszerint kikészítettek. Amúgy is kedvetlenül támolyogtam ki az épületből, mikor arra lettem figyelmes, hogy pár pomponlány engem nézve motyog valamit, aztán félrenéznek, Jared parkolóhelye felé. Kérdőn kaptam oda a fejem, mikor Annát láttam meg, aki az autó mellett ácsorgott.
Engem figyelt a kék szemeivel, majd mikor meglátta, hogy figyelem, elkapta a tekintetét. Ez rosszul esett. Nagyon. Aztán megjelent Jared, aki végigsimított Anna karján és kinyitotta neki az ajtót. Anna beült, anélkül, hogy akár egyszer is rám nézett volna. Legszívesebben ott helyben sírva fakadtam volna, ha egy hang nem kiabálta volna azt a fejemben, hogy nem ér annyit. Ha az ember átver, nem éri meg sírni miatta. És bár csalódtam a legjobb barátnőmben, visszatartottam a könnyimet, felszárítottam és büszkén, felemelt fejjel sétáltam az autómhoz, hadd lássák a pletykafészkek, hogy több kell ahhoz, hogy Echo Emersont megtörjék. Ha Jared pedig harcot akar, hát legyen. És nem én leszek az, aki vesztesen kullog majd el a csatatérről.

*Jared* 
-Jövő héten lesz egy versenyem. Eljöhetnél.- billentettem oldalra a fejem. Anna tudomást se véve rólam, összefont karral állt az ablaknál és Echo házát leste.- Itt vagy?- szóltam most kissé hangosabban.
-Utál engem.- motyogta bűnbánó hangon. Először azt se tudtam, kiről beszél. Aztán persze leesett, hogy egyértelműen Echoról lehet szó.
-Dehogy utál.
-De, igen.- Anna könnyes szemmel fordult felém.- Te nem láttad, hogy nézett rám. Mindent tud. És most meggyűlölt.
Hát, gyűlölje csak. És ismerje el, hogy legyőztem. Én nyertem, nem pedig ő. Fogd be, te seggfej. Egy hang a lelkem mélyén indulatosan dörrent rám. Fogd be és gyere végre rá, hogy mit tettél. Mit tettél Echoval. Mit tettél Annával. Mit tettél a barátságukkal. Csak mert az önző fejed és kőszíved képtelen határokat szabni. 
-Barátnők vagytok. Nem utálhat meg csak úgy.- próbáltam nyugtatni. Ő azonban csak még jobban elkeseredett.
-Igen. Barátnők. A barátnők pedig nem tesznek ilyent.- Most mi a fenéről beszél?- Echo nem fogja ezt megbocsájtani.
-Mit, azt hogy velem lógsz?
A hangom élesebb volt a tervezettnél. Ugyan az volt a célom, hogy Echo szenvedjen, fogalmam sem volt, miről hadovál most a csaj.
-Te..te nem láttad, mit tettél vele.- kezdett bele Anna.- Mennyit sírt és szenvedett, mert elveszített téged, a legjobb barátját. Annyi mindenen ment át az élete során. Az, hogy most a te oldaladon is állok, nála felér egy árulással. Nem akarom, hogy most megint fájdalmat érezzen.
A szavai egyenesen a szívembe hatoltak és rég tapasztalt megbánás szorította össze azt. Nekem fogalmam sem volt a részletekről. Igen, akartam hogy Echo szenvedjen. És nem akartam, hogy szenvedjen. Egy elég elcseszett alak vagyok, nem tagadom.
Inkább lesütöttem a szemem, meghagyva magamnak azt, hogy mindez most érzékeny ponton érintett. A végén még kiderülne, hogy Jared Trentnek igenis van szíve.
-Kérdezhetek valamit?- fordult most egészen felém.- Ez az egész arról szól, hogy Echot idegesítsd? Azért vagy velem?
Aki esetleg itt félreértette a dolgokat, Anna és én nem ÚGY voltunk együtt. Mármint nem jártunk vagy ilyesmi, egyszerűen olyan barátféleség volt. Semmi extra.
A kérdését hallva felnéztem rá. Komoly arccal várta a válaszom.
-Nem tudom.- vallottam be, a vállamat vonva. Eddig azt akartam, hogy Echo jöjjön rá, nélküle is van élet. Most pedig azt akartam, hogy ne érezzen több fájdalmat és mindent csinálhassak vissza. Mintha ez ilyen könnyű lenne. Tényleg a fejemre ejtettek gyerekkoromban.
-Valld be, Jared. Kihasználsz, igaz? Légy őszinte. Ne akard, hogy meggondoljam magam veled kapcsolatban, mikor tényleg megkedveltelek.
-Jó. Igen, kihasznállak. Egy kicsit idegesíteni akarom.- vallottam be. Anna bólintott, de nem tűnt dühösnek.
-Rendben. Nem gond, én is kihasznállak. Azt akarom, hogy Luke féltékeny legyen és végre rájöjjön, mit is veszített.- vont vállat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.- Most mennem kell, anya így is biztosan keresett már. Tudod, elviselhetetlen egy család vagyunk. Szia, Jared.
Intettem, és mert nem vette igénybe, hogy hazavigyem, inkább leterültem a kanapén.
Már javában benne voltam a tévézésben, valami meccset bámultam, mikor szólt a telefonom. Piper neve villogott a kijelzőn. Hatalmas sóhajjal vettem fel.
-Szia, drága.- nyávogott bele.- Hiányoztam?
Mint egy késelés. Kábé annyira. Válasz helyett inkább hümmögtem egy sort. Piper ezt igennek vette, úgyhogy csacsogni kezdett valami buliról, ahova elmehetnénk együtt. Ezt is válasz nélkül hagytam.
-Képzeld, mit hallottam.- tért most át a pletyka felére, mintha valami pompontársa lennék.- A kis szomszédod randizgat Ben Harossinnal. Mit szólsz hozzá? Szegény srác biztosan komolyan beverte a fejét.- a végére gúnyosan nevetett.
Féltékenység kerített hatalmába. Sose voltam még féltékeny, és most kiért is lennék. Mégsem értettem, de zavart, hogy Echo ezzel a Ben alakkal találkozgat, aki biztosan csak le akar feküdni vele. Semmi egyéb.
Azt hiszem, mégis szükségem van Annára. Féltékennyé tesszük Luke-ot. És közben szórakozunk a szomszéd lánnyal is. Ideje kicsit bekeményíteni a dolgokon.

2016. augusztus 13., szombat

7.Fejezet

Hellóbelló mindenkinek. :D
 Őszintén érdekelne, mi is ez a köszönés. 
Mivel az egyik kommentelő nagyon érdeklődött afelől, hogy a héten lenne-e új rész, gondoltam, most a kedvében járok és mégis hozok egyet, mert amúgy valamikor jövő hétre terveztem, persze ha lesz ötletem. 
Élvezzétek az olvasást, akinek tettszik, az nyomjon egy +1-t. És komizzatok. :) 
Pusszancs. 



*Jared* 
A fenébe ezzel az egész ,,gondolj a régi szép időkre és hagyj fel Echo szívatásával" dologgal. Szerintem ő egyértelműen bemutatta, hogy egy szívtelen döggel van dolgom.
A terv tehát a következő. Addig mesterkedni, míg Echo teljesen egyedül marad és akkor szúrni. Ami nem lenne annyira nehéz, feltéve, hogy egyetlen barátnője van, meg persze ott volt Luke, de mint hallottam, ő inkább azon volt, hogy a versenypályán dolgozó csak manduláját szívja ki, így az egyetlen akadály Anna maradt. Aki jelenlegi lelki állapotában könnyen befolyásolható. 
Szóval...becserkészni Annát, eltávolítani Echo közeléből és véghezvinni a bosszút. Szép kis terv, igaz? Azzal pedig megpróbálok nem törődni, hogy a lelkem mélyében egy hang ordít nekem, miszerint ez egy kegyetlen dolog lenne és teljesen összezúznám vele az amúgy is sérült szomszéd lányt. Vajon kitől vettem leckéket aljasságból?
Miután a rendőrök mindenkit szétkergettek, nekem meg egy félórás prédikációt követően adtak egy jókora bírságot, minden elcsendesedett. Éreztem, hogy egyhamar nem fogok újabb hétvégi partit rendezni. És mindezt kinek köszönhetem? Persze ilyenkor újra megszólal a lelkiismeretem. Te kezdted az egészet, te sértegetted őt a haverjaid előtt, te idióta. Mégis mit vártál, hogy köszönje meg? 
Viszont a bosszú elmaradhatatlannak tűnt. Nem engedhettem, hogy nőjön a mája, csak mert olyant lépett, amire nem tudok mit szólni. És így vagy úgy, de elérem, hogy sírjon. És mielőtt még kőszívű köcsögnek titulálnátok, közlöm, hogy nem ismeritek a történetet egészében. És nem is fogjátok egyhamar megismerni, mert nincs ínyemre, hogy kiöntsem a lelkem, mint valami terapeutának.
De térjünk vissza. Nem volt meglepetés, hogy Luke képtelen volt meghúzni magát Anna mellett, holott jobban járt volna. A versenypályán dolgozó vöröske, Abby pedig mindenkire rátapadt, aki lélegzett és csak egy kicsi érdeklődést is mutatott iránta. Így történt meg a nagy egymásra találás,  ami hetek óta zajlott, és mind kiderült, Anna csak véletlenül jött rá, mikor meglátta őket. Piper lelkesen mesélte, mennyire kiakadt a lány, aztán felpofozta mindkettőt és sírva elrohant. Ez egy tökéletes állapot, hogy léphessek.
Tudtam már, hogy miután Anna hazakíséri Echot, munkába megy, a sarkon lévő moziban dolgozott eladóként. Nem éppen jól jövedelmező munka, de a csaj lelkes volt és szerette a dolgát.
Miután mindenki eltűnt és elindult filmet nézni, színre léptem. Anna nem figyelt rám, elvolt a magazinjával, ezért hatalmasat ugrott, mikor odaléptem hozzá.
-Helló.- köszöntem, bevetve a csábos mosolyom. Tapasztalatból tudom, ez működik.
-Mit akarsz, Jared? Nincs lelkiállapotom hozzád.- vetette oda ellenségese. Hm, harcias kiscsaj , ezt szeretem! 
-Egy nagy kóla és egy pattogtatott kukorica lesz.
-A film már elkezdődött.
És mit szólsz, ha azt mondom, hogy most engem te és nem a film érdekel?- vontam fel a fél szemöldököm.
-Azt, hogy nem fekszem le veled. Ismerlek. Elégszer vigasztaltam már a barátnőm, miután te tönkretetted a napját.
-Ez most nem Echoról szól. Hallottam, mi történt. Csak szólni akartam, hogy sajnálom, amit veled tett az az állat.
-Hallottad?- kapta fel a fejét. Rémület, fájdalom és szégyen sütött az arcáról. Őszintén sajnálni kezdem.- Mindenki tudja?
-Sajnos.- bólintottam.- Abby elkotyogta mindenkinek. És tény, hogy Luke már az elején bukott rá.
-Te tudtad, mi folyik köztük és nem szóltál?! Miféle ember vagy te?!
A hangos felcsattanásnak köszönhetően az utcán sétálók megbámultak minket. Anna elvörösödött, én meg a bámulókra néztem. Mi a fene van, nincs jobb dolgotok?
-Figyelj.- próbáltam kimagyarázni magam. Ha már most megutáltatom magam vele, akkor annyi a tervemnek.- Azt mindenki látta, hogyan bámulják egymást. De semmi komoly nem történt, legalábbis olyan, aminél mi is ott lettünk volna. Ami történt, az azt jelzi, hogy Luke egy aljas, gusztustalan alak. -Pont te mondod?- nézett hitetlenül rám.
-Hé, ez fájt. Először is, nekem nincsenek barátnőim. Ezt a lányok is tudják, akikkel időnként vagyok, megmondom nekik az elején a frankót, minden egyebet ők maguk képzelnek bele. Másodszor, ha lenne egy csajom, aki csak egy kicsit is hasonlít rád, összetenném a kezem és hálát adnék, nem hátba szúrnám. Mikor végzel? Hazaviszlek.
-Nem kell a segítséged.- húzta ki magát.
-Te tudod.- vontam vállat.- De gondold meg, amit mondtam. Nem vagyok én olyan kőszívű, mint hiszed.
Elindultam az ajtó fele. Félúton se jártam, mikor Anna előlépett a pult mögül.
-Kilencig van műszakom. Gyere értem addigra.
Elmosolyodtam.
A következő pár napban beférkőztem Anna életébe mindenféle üzenetekkel és szívességekkel. Bár tudtam, hogy csak kihasznál engem, hogy féltékennyé tegye Luke-ot, nem érdekelt. Mert tudtam, hogy Echot idegesíteni kezdte a dolog köztem és a legjobb barátnője között.

*Echo* 
Anna titkolózott. Ez nem is volt vitás. Valamit titkolt előlem, amikor pedig rájöttem, hogy mit, az olyan volt, mint egy kés a szívembe.
Anna volt a legjobb barátnőm. Az egyetlen barátnőm is mindemellett. Kilencedikben ismertem meg, miután Jared szemétkedni kezdett velem. Engem miatta közösítettek ki, Annát meg a fura hippis cuccai miatt. Barátság volt a legelső percben, összeszoktunk és azóta is sülve-főve együtt voltunk. Egyedül rá számíthattam a bajban, apa mellett. Egyedül ő értett meg engem. Egyedül ő ismerte a történetünket Jareddel és ő állt mellém, mikor hirtelen ellenem fordult.
Most már biztosan értitek, miért esett rosszul, mikor Anna hirtelen a zsarnokommal kezdett el kavarni. Közben pedig hazudott nekem.
Úgy beszéltük meg Annával, hogy délután együtt töltjük a napot, ő hoz filmeket, én pedig állom a kaját. Készültem rá, arra, hogy végre kiengedhessem a gőzt a nehéz hét után, csakhogy Anna nem jött el. És a telefont se vette fel. Aggódni kezdtem, ezért felhívtam az anyját, de ő lerendezett annyival, hogy Anna az egyik barátjánál van. Ekkor meg elképedtem. Annának se volt túlzottan sok barátja, olyant meg nem ismertem, aki miatt engem koppintana le. Így aztán az igazság pofon vágott.
Gondoltam, ha késik is, de biztosan eljön majd. Illetve reméltem. Utolsó elkeseredésemben kiültem a verandánkra. Hallottam, amint a szomszéd házban zene szól és valakik nagyon nevetnek. Az egyik bizonyosan egy lány volt. Biztosan Jared újabb hódítása.
Estig vártam Annára. Már besötétedett, és épp befele készültem, mikor nyílt Jaredék ajtaja. Odakaptam  a fejem. A következő pillanatban ledöbbentem. Szinte megfagytam.
Az ajtón Anna lépett, láthatóan ziláltan és izzadtan. Nevetve lépett le a lépcsőn. Jared visszavigyorgott rá. Ezek együtt voltak? De ha Anna nála volt és ilyen 'állapotban jött ki, akkor... 
Nem, nem akartam tudni az igazat. Inkább felkeltem, becsaptam az ajtót és az ágyamra rogytam. Kész, vége. Mindenkit elvesztettem és már senkiben se bízhatok.          

2016. augusztus 9., kedd

6.Fejezet

Helló mindenkinek. :) 
Remélem még senki sem utált meg a sok csúszásom miatt. Csak van egy olyan gondom, hogy fogalmam sincs, hogyan is folytassam az adott történetet. És amikor azt mondom, ötletem sincs, az azt jelenti, hogy meredten bámulom a fehér oldalt. 
Na, de most valamennyire összeszedtem a kusza gondolataim és hoztam egy újabb fejezetet. Nem lesz valami hosszú, vagy esetleg eseménydús, viszont próbálok javítani ezen az ,,írói válságon". 
Aki mégis szereti az írásaimat, az nézzen be a legújabb blogomra, ide kattintva. 
Addig is puszi nektek. :) 


*Echo* 
Jared születésnapja óta próbáltunk kulturált emberekként foglalkozni egymással. Ebben nincs benne se hosszas társalgás, se barátkozási kísérletek, egyszerűen békén hagytuk egymást, ami az említett fél esetében nagy szó volt. Mindeddig azt hittem, Jared végre felhagyott az utálkozó énjével és végre megpróbál emberként tekinteni rá.
Hát óriásit tévedtem. És most el is mesélem, mi az oka, hogy sose bízz meg valakiben, aki egyik napról a másikra fordul ellened. Újabb tény, hogy a valaha létező barátságunk mostanra kusza visszhanggá vált.
Szombat volt. Délután, én meg Annával ültem a hátsó kertben és magazinokat lapozgattunk, mikor meghallottuk Jared és az anyja határozottan hangos és hallható, emellett határozottan privátnak tűnő eszmecseréjét, amint arról veszekednek, hogy az anyának el kell mennie egy barátjához segíteni, Jared meg közben bulit akar tartani. Abból, amit leszűrtem, úgy jött ki, hogy nem lesz semmilyen hétvégi parti. Hittem én. Ugyanis nem sokkal az után, hogy Jared édesanyja lelépett, érkeztek szerre a haverok, tele tasakokkal és a szagokból és hangokból ítélve pizza és sok pia lehetett a tartalmuk. Még ezzel sem volt semmi bajom.
Lehetett vagy tíz óra, mikor beindult a buli. Addigra Anna már lelépett. Annyira hangoson bömbölt a zene, hogy a konyhában leestek a poharak és rázkódott a szekrény üvegablaka is. Félő volt, hogy a nagy zenebonában a végén még összedől a ház. Hangos nevetés és részeg kurjongatások hanga szűrődött át.
Két órát bírtam az egészet, aztán már kínomban a hajamat téptem, mivel bármekkora hangerőre is állítottam a zenelejátszóm, nem tudtam eltakarni az alapzajt, de aludni is képtelem voltam, mikor az ablakom úgy rezgett, mintha földrengés lenne.
Utolsó elkeseredésemben Annát hívtam fel.
-Vedd fel, vedd fel.- rimánkodtam magamban. Kész lettem volna, hogy csöveljek akár a legjobb barátnőm brutálisan kényelmetlen kanapéján is. Bánatomra azonban Anna telefonja már ki volt kapcsolva, így csak a monoton géphang fogadott.
-Szia, Anna vagyok, tudod mi a dolgod.
Szóval terv kilőve. Már csak az maradt, hogy vagy kihívom a rendőrséget csendháborítás miatt, amit amúgy nem értem, miért nem tettek meg a szomszédok  vagy rávegyem Jaredet, hogy húzza lejjebb a zenét. Az utóbbi inkább kivitelezhetetlennek tűnt. De egy próbát megért, gondoltam, így a szekrényemhez léptem és, ügyelve, hogy a régi dobozok fejbe ne vágjanak, előkaptam egy futónadrágot és egy fekete pólót, majd belebújtattam a lábam a teniszembe és átsétáltam a szomszédba, kikerülve az üres dobozokat, műanyag poharakat és a gyepen alvó, már mostanra holtrészeg alakokat, akikből amúgy szép kis szám volt található. Ha ezek már most ilyen részegek, vajon egyáltalán voltak józanok? 
A válasz inkább egy nem volt, de én nem ítélkezek, mert nem szokásom és ismeritek a mondást, előbb a saját hibáid, aztán a másoké. Mivel nekem jó pár hibám megtalálható, nincs kedvem ilyesmivel foglalkozni.
Magamban imádkoztam, hogy az ajtó ne legyen bezárva, mert akkor verhetném, de az ég meghallgatta kérésem és szabadon kinyithattam. Szinte abban a percben bele is botlottam három dülöngélő, egészen biztosan nem józan srácba, akik engem vizslattak.
-Hé, kislány, te nem az a csaj vagy a törülközős képről?- kiáltotta nekem az egyik.
-De de, ez a csaj, akit Jared az öltözőben szerzett meg.- bólintott rá a másik, nehezen forgott a nyelve.- Nincs kedved vetkőzni, bébi? Szívesen megnéznélek törülközőben.
A harmadik már el is kapta a derekam és húzni kezdett egy sötét sarokba. A körmömmel a kezébe kaptam, majd ahogy feljajdult, gyomron rúgtam. Azonnal rókázni kezdett. A másik kettő rám vetette magát és erősen lefogtak, majd a pólóm kezdték húzni felfelé.
-Engedj el, te barom.- visítottam, de a zene elnyomta a hangom.
-Te is csak olyan vagy, mint a többi lány. Nem értem, az olyan tyúkok miért vannak úgy eltelve maguktól.- fröcsögte rám a pólómat húzogató srác és felemelte a kezét, mint aki meg akar ütni. Ijedten szorítottam össze magam és védekező pózba álltam be. Szinte hallottam a keze lendülését és vártam az ütést.
-Engedjétek el.
Megismertem a hangot. Nick állt az ajtóban, mérgesen, fenyegetően meresztgetve a szemét. Mögötte beláttam a nappaliba, ahonnan zöld neonfény szűrődött ki, akár egy klubban.- Sean, engedd el, de most.
-Miért is? Ez is csak egy kis lotyó. Semmit sem ér.- kontrázta, ezek szerint Sean.
-Lehet, de semmi kedvünk nincs fizetni se, tanúskodni se és szerintem nektek sincs, miután a lány feljelent titeket.
Azon nyomban elengedtek, majd visszabotladoztak a nappaliba.
-Mit csinálsz te itt?- vakkantott rám Nick. Igen, én is örülök, hogy látlak. 
-Jaredet keresem.
-Ó.- mosolyodott el gunyorosan.- Ő most nem ér rá, mert hogy is mondjam...túlzottan lefoglalja Piper.
Együtt vannak? Nem értettem, miért, de fájó érzés nyilallt a szívembe.
-Akkor megvárom.- válaszoltam makacsul.
-A te bajod.- vont vállat.- De gyere be, mint mondtam, én nem leszek benne, ha valami bajod lesz és nem is vállalom a felelősséget, miután Jared bevadul.
Követtem Nicket a konyhába, de ő hamar lelépett, én meg csak álltam, remélve, hogy Jared hamar lerendezi Pipert. Nem állhattam ott sokat, mikor hirtelen a zene ritmusán keresztül meghallottam a nevem. Tisztán csengett. Echo. Utána pedig nevetés. Fülelni kezdtem.
-Na, most őszintén, mond meg, örülsz, hogy visszajött a csaj?
Fogalmam sem volt, ki tehette fel a kérdést, de ezt követve Jared öblös nevetése hallatszott.
-Ez a kérdés most komoly?
Követtem a hangot, azt'n megpillantottam az említettet, akinek egy barna bombázó kapaszkodott a karjába.
-Kábé annyira örvendek a visszatértének, mintha herélnének. Sokkal jobb volt nélküle. Annyira elegem van abból, hogy azt hajtogatja, régen barátok voltunk. Pedig sose voltunk azok, csak hát kellett egy férfi a házhoz, én meg kihasználtam az adódó alkalmat. Echo egy ostoba liba. Azt hiszi magáról, hű de dögös, pedig nem. Maximum akkor kellene, ha papírzacskót húzna a fejébe.
Ez rosszul esett. Nagyon. Éreztem, ahogy a könny a szemebe tódul és végigfolyik az arcomon. Pedig megesküdtél, hogy soha többé nem sírsz miatta, Echo. 
Az egyik haverja elnevette magát, aztán felkapta a fejét és elkerekedett a szeme. Odasúgott valamit Jarednek, mire ő megfordult, és ahogy észrevett, látványosan elsápadt.
-Echo.- olvastam le a szájáról. Meg se vártam, hogy mondjon valamit, letöröltem a könnyeimet és kirohantam. Mit kérlelem én itt, hogy húzza le a hangerőt. Majd a rendőrök elintézik. A házba érve azonnal feljelentést tettem, majd a szobámba rohantam és bevágtam az ajtót. Alig szusszantam meg, már csapódott is ki és a lihegő Jared támaszkodott neki.
-Echo, hagyd, hogy megmagyarázzam.- kérlelt rekedt hangon.
-Nem szükséges.- ráztam meg a fejem.- Csak kihasználtál és hazudtál. Felfogtam. Most pedig menj, mert nyilvánosan meg kell utálnom magam, mert nem vagyok dögös és papírzacskót kell húznom a fejembe.
Jared kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de félbeszakította a sziréna hangja. Hű, ez gyors volt. 
-Nézd csak, a rendőrség. Vajon ki hívta ki?
Egyetlen pillanat alatt leolvadt az arcáról a megbánás és átvette a helyét az utálkozás.
-Sírni fogsz te még, méghozzá keservesen.- fenyegetett meg, majd elviharzott. Leroskadtam az ágyra és próbáltam visszatartani a sírást. Ebben a pillanatban megszólalt a mobilomon Anna csengőhangja.
-Mond.- kaptam fel.
-Me...heg..csalt.- zokogta Anna a telefonba.
-Tessék?! Ki?
-Hát Luke- zokogta még jobban.-Láttam. Ma. A lánnyal. Megcsókolta. Vele találkozott, közben azt hazudta, az anyjának segít.  Mond, hogy tehette?
Fogalmam sem volt. De legalább nem egyedül voltam az, aki nem talált választ erre a kérdésre.  
 - Penguin