2016. december 31., szombat

Boldog Új Évet!

Drága kicsi blogmanócskáim! Boldog Új Évet, szerencsés és bőségekben teli új esztendőt kívánok mindenkinek, mindazonáltal szeretném megköszönni mindenkinek, hogy olvassa a blogom és azt is, hogy a megjegyzésekkel kedvesen motivál engem. Kívánom, hogy minden álmotok teljesüljön. :)

2016. december 16., péntek

12 napos blogger kihívás - Utolsó nap + 17.Fejezet

Sziasztok, blogmanók, ismét jelentkezem. :)) 
Végre a végére értem ennek a kihívásnak, őszintén, a végére már nagyon vártam. Szeretem az ilyesmit, de nem igazán kedvelem ennyire elhúzni. 
Újabb designváltás történt, ezúttal minden az enyém. Az előző nem igazán jött már be a végére, a sok lila szinte sütötte a szemem, irritált engem személy szerint, ezért váltottam. :) 
UI. Írtam már, hogy nyílt egy új blogom, itt is megemlítem, kattints IDE, ha érdekel. 
Jó olvasást,
xoxo Writer Girl

*Echo*
Hosszú időbe telt, mire minden lenyugodott körülöttem, az emberek pedig szerre beletörődtek, hogy vagy megszoknak, vagy Jared kinyírja őket, ilyen egyszerű a helyzet. Úgyhogy mostanra már valahogy tolerálnak maguk mellett, attól eltekintve, hogy fele így is a halálom kívánja, a többi pedig rettenetesen féltékeny és/vagy képtelen megérteni, miért is én lettem a szerencsés kivétel. Az igazság azonban az, hogy szerintem én és Jared sokkal inkább megértjük egymást, mint bárki mással képesek lennénk erre, a gyerekkorban eltöltött percek nem maradtak hiábavalók. Egyszerűen úgy tekintettem a dologra, hogy mi összetartozunk, akár vannak titkaink egymás előtt, akár nem.
Jared rábeszélt engem, hogy hagyjam a fenébe a munkát, s miután apa is rábólintott, felmondtam, aminek a munkatársaim közül egy ember örült, a többi meg búsult. Ilyen az élet!Utána minden időmet a barátom társaságában töltöttem. Olyan jó kimondani, hogy Jared a BARÁTOM. És persze amikor nem vele voltam, akkor mind együtt voltunk, mármint én, Anna, Jared és Nick, a csodapárok. Egy idő után azonban nem hagyott nyugodni a tény, hogy egy ideje Jared nagyon próbált elrejteni valamit, s egyre elfoglaltabb lett. Ez pedig zavart, lévén Jared azért hatalmas játékos, féltem, hogy bármikor visszatérhet a régi útjára, engem meg aztán itt hagy, kidobva, mint valami szemetet, aztán meg meg kell vernem valamelyik csajt utána, ha beszól. Jared ebből a helyzetből látszólag semmit se vett észre, engem mégis zavart, hogy valamit titkolt, méghozzá nagyon. Mivelhogy én is a női nemet képviselném, egy idő után mindenféle paranoid elméletekkel próbáltam magyarázni a dolog miértjét, ettől pedig csak még inkább beparáztam, szóval inkább arra jutottam, hogy hagyom a filózást, mert csak rosszabb lesz a helyzet. Így inkább leálltam, bár az oldalamat még mindig furdalta a kíváncsiság, a bennem élő kisördög pedig mindenféle rosszat sugdosott a fülembe, amit aztán nagy erőfeszítés árán tudtam csak elvetni. 
Egészen péntekig bírtam a kíváncsiságommal, akkor azonban már úgy éreztem, szétvet az ideg, pláne miután találkoztam Piper vigyorgó fejével, s szokás szerint, megint kombináltam. Abba persze nem tudtam volna belenyugodni, ha Jared visszatér ahhoz a lotyóhoz, akkor inkább a halál. De a gyorsabbik természetesen, halálos ágyamon nem akarok szenvedni. Na de vissza a jelenbe, vagyis a múltba, teljesen mindegy, legalábbis részemről.
Óránk volt, én pedig a legújabb helyemen ültem, Jared mellett. Amikor a hely eredeti tulajdonosa, egy hidrogén szőke, agyonsminkelt plázacica meghallotta, hogy költöznie kéne, kiverte a díszhisztit, de persze én nyertem, ez csak természetes. Azóta is rusnyán meresztgeti rám a kihúzott szemét, s pletykálgat is, mindezt figyelmen kívül hagyom, engem csupán Piper érdekel, ő az én örök vetélytársam. A lényegre térve akkor, csak ültem, és elég kényelmetlenül éreztem magam, pláne miután többször is arra lettem figyelmes, hogy a pasim többször is valamiféle telefonhívást, a folyamatos üzengetésről pedig már ne is beszéljek, engem pedig teljesen figyelmen kívül hagy, annak ellenére, hogy ha már a barátnő-barát dologtól eltekintünk, a fenébe is, páros feladat volt, amivel kínlódhattam egész órán, hogy valahogy jó jegyet kapjunk mindketten. A tanár meg szépen rájött erre, de azért beírta mindkettőnknek a jelest, miközben morgott. Engem azonban felettébb idegesített a tény, hogy Jared ennyire figyelmen kívül hagyott, bent is maradtam szüneten, duzzogtam, amit észre is vett, mert összevont szemöldökökkel ült vissza mellém.
-Bébi, minden oké? - huppant le mellém, aztán maga felé fordította a fejem. Olyan átkozottul jól esett ez a gesztus, rosszul is lettem volna, ha megtudom, más is élvezheti az én saját kis érintéseimet.
-Jared, rengeteget jelentesz nekem - vallottam be, miközben minden erőmmel kerültem a tekintetét. - Én csak tudni akarom, én vagyok-e neked az egyetlen.
-Miért akarod tudni, ha tudod magadtól is? - ráncolta a homlokát értetlenül. Beharaptam az alsó ajkam, és inkább a földet pásztáztam. Persze nem volt annyira érdekes, de ezt hagyjuk. - Echo, tudod nem, hogy nekem nem kell más? - emelte fel megint az állam, a tekintete döbbenetet és hitetlenséget árasztott. - Miért kérdezed?
-Csak olyan furcsa vagy - vontam vállat. - Szerettem volna megbizonyosodni, hogy esetleg....- akadtam el.
-Hogy nem-e kavarok valaki mással a hátad mögött?! - csattant fel sértődötten. - Ilyennek tűnök?!
-Napok óta felém se nézel. Mégis mire kellett volna gondolnom??
Erre persze ő se tudott mit szólni, csak füstölgött magába, miközben valami olyasmit motyogott, hogy ,,De akkor is!". Ő mérgelődött a feltételezésem miatt, én mérgelődtem, mert nem magyarázott meg semmit. Szép kis páros lehettünk.
Két perc csend elteltével Jared aztán felém fordult.
-Nem csallak meg - nézett a szemembe.
-Remek - vontam vállat, de nem enyhültem. Vagy megmagyarázza a helyzetet, vagy nem, de akkor kezdjen is valamit magával, mert én hagyom az egészet. Bizalom nélkül nincs is kapcsolat.
-És sért, hogy ilyesmit feltételezel rólam - mondta tovább.
-Oké - bólintottam, továbbra is nemtörődöm módon.
-Egészen más dologról van szó, de nem mondhatom el, miről.
Erre nem válaszoltam, csak bólintottam, továbbra is figyelmen kívül hagyva bármiféle érzelmet. Ezt Jared nem nézte jó szemmel, mert idegesen a padra csapott, arról hadoválva, hogy nem bízom benne. Én igazoltam ezt a teóriát, mire csak még dühösebb lett, de én is, így csak egy párperces vita lett az egészből. Mikor azonban a fejéhez vágtam, hogy ha én döntöttem volna meg minden mozgó hímneműt, ő is ugyanígy érezne, egyszerre lenyugodott.

-Nyilván emlékszel arra a képre a szobámból - kezdett mesélni valamit. - Az egész ekörül forog. - Itt sóhajtott egy nagyot. - Van egy öcsém, de hogy is mondjam, nem igen tartsuk a kapcsolatot. Akkor szereztem róla tudomást, mikor elmentem apához nyaralni. Hogy is mondjam, apa nem bánt valami jól velünk, ezt mutatja az a kép is. Ha ivott...erőszakos lett, s megvert minket. Aztán persze letartóztatták, de azóta is hívogassa az öcsém, követeli a pénz tőlem, cserébe békén hagyja a testvérem és a nevelőcsaládját. Mostanában is zaklat, méghozzá elég sokszor. Ezt próbáltam elrejteni, mert nem akartalak bajba keverni.
-Értem - bólintottam együtt érzően. Jared nagyokat sóhajtva bólintott és magához húzott engem.
-Holnap akartam menni és meglátogatni őt - motyogta a hajamba, majd eltolt magától egy kicsit. - Szeretném, ha velem jönnél. Mit szólsz?
Bólintottam, s szorosabban bújtam hozzá. Már vártam azt a találkozást.

***

Másnap kora reggel elkészültem egy hosszú autóútra, kényelmesen öltöztem, cicanadrágot, buggyos blúzt és őszi csizmát vettem fel, amíg Jared is bemelegítette a motort. Azt mondta, nagyjából két óra az út, de ha sietünk, egy óra alatt is megtehetjük. Nem kerülte el a figyelmem, hogy a szokásosnál is zaklatottabb volt, idegesen rágta az alsó ajkát és gyakran elkáromkodta magát, még a szokásosnál is gyakrabban, ami azért nagy szó volt. Én aggódtam érte ugyan, de tenni nem mertem semmit se. Jared utálja, ha valaki is beleszól az életébe.
Alig tíz perc múlva indultunk is, Jared bedobott a csomagtartóba egy kis táskát, benne kaja, természetesen nekem. Hát nem az én pasim a legjobb a világon?
A motor felduruzsolt, mi pedig elindultunk az útra. Jared néha rácsapott a kormányra, szerintem ezzel is próbálta visszaszerezni a maradék nyugalmát.
Néha rá-rá pillantottam, hogy tudja, vele vagyok. ilyenkor elkaptam, ahogy az állán ráng egy izom. Annyira nagyon sajnáltam, már szinte bele is sajdult a szívem, látva, hogy mennyire nagyon gondban van, bár nem értettem a miértjét, azért persze én is szívvel rendelkező lény vagyok, így mellette voltam bármiben.
Egy idő után leengedte az egyik kezét, és a sajátomra kulcsolta az ujjait, megszorított, én pedig viszonoztam.
A végére már igazán meguntam az elsuhanó tájat, elegem volt a motor zúgásából, egyszerűen mindenből. Mellettem Jared is egyre morcosabb lett és hihetetlenül kedvetlen, mire elérkeztünk egy kis városkába. Egy kertes ház előtt álltunk meg, szinte csodálkoztam, hogy sehol nem volt egyetlen fa vagy virág sem, maga az épület is komor, sivár, seszínű volt, sütött róla, hogy az, aki itt él, egyáltalán nem foglalkozik a külsővel, ez pedig végtelenül elszomorított. Hogy lehet egy ilyen kopár helyen felkelni minden reggel? A kocsi itt állt le, Jared pedig kipattant belőle, engem is magával húzva.
-Megjöttünk - mondta, az ujjait az enyémekre kulcsolta, s elindult befele a kapun. Az ajtó előtt hezitált, mielőtt becsengetett volna. Egy középkorú, durván szoláriumozott, vastag sminkréteggel rendelkező nő nyitott ajtót, mogorván méregetve minket.
-Megint te? - fintorodott el Jared láttán.
-Jaxhez jöttem - válaszolt Jared ugyanolyan stílusban, közben befurakodott az ajtón. A szoba belülről sem nyújtott szebb látványt, mint kívülről, minden csupa elhanyagoltságról vallott, ami mondjuk a nőt nézve nem is volt olyan meglepő dolog.
-És a lány? - irányult a banya figyelme felém.
-Ő az én dolgom - vágta rá Jared. - Nyilván magának is van baja, szóval inkább foglalkozzon azzal.
A nő csak hápogni tudott, de készségesen félreállt, Jared pedig végigvezetett egy szűk folyóson, míg egy aprócska ajtóhoz nem értünk, itt benyitott. Az ágyon egy Jaredhez ijesztő módon hasonlító fiú feküdt, hatalmas fejhallgatóval, az érkezésünkre mégis felkapta a fejét.
-Na végre! Azt hittem, már nem is jössz - ugrott fel vidáman, fiúsan összeölelkezve a testvérével.
-Nem egyedül érkeztem - válaszolta Jared, majd maga mellé húzott. - Ő itt Echo - mutatott be. - A barátnőm.
-Nahát, mégis megállapodtál? - csodálkozott el, mint kiderült Jax. - És még milyen csinos darab. Nekem is kell.
Ezen nevetnem kellett. Mint kiderült, elég jól kijöttünk Jaxel. Bár külsőleg annyira hasonlított a bátyjára, azért személyiségileg nagyon elütöttek, mégis megtaláltuk a közös hangot, aminek Jared nagyon is örvendett. Mire véget ért a látogatás, Az öccse és én szinte barátokká váltunk, mi több, úgy tűnt, ez a kis kiruccanás Jaredet és engem is közelebb hozott egymáshoz. Amikor hazafele tartottunk, s Jared a fejemet a vállára húzta, apró puszit nyomva a homlokomra, úgy éreztem, többé váltunk, mint két ember, aki együtt lóg. Sokkal többé.
 Úgy éreztem, végre ismét lelki társak vagyunk.


Most, hogy a rész végéhez értünk, megcsinálom a kihívás utolsó napját, is, csak nem akartam ezzel elhúzni az elejét, de végtelenül örvendek, hogy a végéhez értem a feladatoknak. 
Életem egy napja (képekkel)

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, inkább egy hétköznapot írok le, mert az valamivel érdekesebb, úgyhogy kezdjünk is bele.

Szerintem senki sem csodálkozik azon, ha úgy kezdem el az egészet, hogy nagy kínok közt kikászálódom az ágyból, mikor nincs mit tenni, mert szól az ébresztő, s ha nem is kelek fel, valaki mindenképpen felkölt. Ha szerencsém van, ez a valaki vagy anyu, vagy apu, ha nem, akkor a testvérem veti rám magát éppen egy, a szuszt is kiszorító ugrással. Általában ha megtehetem, olyankor negyed nyolckor kelek, lévén a suli elég közel van a lakásunkhoz, az utóbbi időben viszont annyi időt vesz fel a készülődés, hogy ha a testvéremmel együtt készülök, muszáj már a csengés után keljek.

Miután elvégeztem a mosdást, fogmosást stb, jön a nehezebb fele, méghozzá a ruha kiválasztása, ami amúgy nálam még egy tíz percbe telik bele. Sose vagyok képes kiválasztani, hogy mit mivel is akarok felvenni, hezitálok, hogy vajon tényleg úgy fog-e állni rajtam az összeállítás, ahogy magamban elképzeltem azt, meg mindenféle ilyen-olyan csajos dolog, szerintem értitek. Épp azért, orvoslás érdekében és egy barátnőm tanácsára este mindig előszedem, hogy mit viselek másnap, ezért szerencsére mostanában nincs bajom a keresgéléssel, de nem mindig.

Talán a sors mégsem utál engem annyira, mint azt hinném, mert ha már a készülődés fele elhúzódik, a suli közel van a házunkhoz, hála a mindenhatónak. Általában háromnegyed fele megyünk ki a házból, de mindig beérek csengetés előtt pár perccel, így van időm ismételni, pletyizni, meg még jó pár dologra.
A legjobb barátnőmmel ülünk együtt, ő tesz arról, hogy az órák hamar elteljenek, német órán mindig kacagunk mindenen, de mi ez, ha nem igaz barátság. Nem mellesleg általában hat vagy hét óránk van naponta, délelőttönként, bár az utóbbi időben hamarabb elengedtek minket a tizenkettedikesek miatt. Amúgy nincs komolyabb bajom a sulival, ha épp nem a hidegben fagyoskodom, mert a barátnőm büfézik, tök jól elvagyok.

Közvetlenül az után, hogy hazajöttem, eszek, ritkábban pihenek, elvégzem a dolgaimat, aztán odaülök tanulni. Sokszor annyi a lecke, hogy az agyam durran ketté, de amit meg kell tenni, hát meg kell tenni, ez van, ez az élet, ezt kell elfogadni. Tanulás után beszélgetek a fontosabb személyekkel, olvasok, blogolok, ha van rá időm, eztán vacsizom, ha hazajött valamelyik szülő.

A fürdés felét mindig iszonyatosan elhúzom, az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy a hajam már megint nem úgy áll, ahogy kéne, hát mossuk meg. Az is egy rossz tulajdonságnak tudható be, hogy mindig elhasználom az összes meleg vizet, de én letudom annyival, hogy lány vagyok, igaz, ez nem nagy magyarázat, de némileg orvosolja a helyzetet.
Fürdés után kifésülöm a hajam, egy kis arcápolás és dőlök az ágyba, mert reggelente felkelni maga a pokol, mint már említettem. Azért nem tudom megállni, kicsit még olvasok, mielőtt teljesen kikapcsolnék. Másnap pedig mindez kezdődik elölről.  Hétvégén sem más a helyzet, mínusz ugyebár a sulis fele a dolognak, de abban a pár órában pihenek, viszont annyival több a tanulás.    

2016. november 22., kedd

12 napos blogger kihívás - Tizenegyedik nap + 16.Fejezet

Sziasztooook! :) 
Itt van a (remélem, bár nem biztosan) várva várt következő fejezet. Remélem, örültök. 
Figyelem, új rész van ITTITTITT, szóval tessenek benézni és komizni. :) 

11.Régen ilyen voltam, de ma már... (vagy dolgozom rajta)
Újabb elbeszélés, viii! Mert miért is ne. Na szóval, akkor megint öntöm a szavakat, hogy teljenek a sorok. Régebben mondjuk úgy, hogy eléggé ilyen ráhagyós típus voltam, általában próbáltam nem foglalkozni másokkal, többek között a rosszakarókkal. Ez persze egyhamar megváltozott, mikor többek között egy tanárommal (akit még csak nem is nevezek nevén) kerültem összetűzésbe, ő pedig igen keményen jelezte felém, hogy nem preferálja az arcberendezésem. Kár volt, mert ha ő nem, hát én sem hagytam magam, s az lett a vége, hogy ő szívatott, én meg adtam vissza neki, jó durván. Aztán szerre mindenkivel így jártam, akivel gondom volt, többek között az igazgatóhoz is képes voltam elmenni, csak hogy nekem legyen igazam. És ez azóta se változott, hála az égnek. Nem hiába nem lehet velem packázni. 

*Echo*
Az egész egyetlen pocsék dolog abban, mikor végre rájössz, hogy a pasi, akit eddig egy kanál vízben is képes lettél volna megfojtani igazából sokat jelent neked, s ez kölcsönös, hogy ha egymásra találtok, mindig ott van az ,,exbarátnő". Ezt most pedig azért tettem idézőjelbe, mert nem lehet tudni, hogy az illető tényleg exbarátnő-e vagy mégsem. Próbálom megérteni Jared és Piper bonyolult kapcsolatát, de őszintén szólva szerintem még Einsteinnek se menne. Persze attól függetlenül Piper képes úgy viselkedni, mintha nemcsak egy kósza numera, de egyenesen Jared hitvese lett volna, akivel együtt voltak hat éve, és három ikerpárt szült volna neki. Most legyek hihetetlenül okos!

***

Őszintén szólva nagyon nem lepte meg Annát, hogy összejöttem Jareddel, mint ahogy engem sem lepett meg, hogy Anna is összekeveredett Nickkel. Szerintem ez olyan várható dolog volt, ahogy Anna is ugyanígy vélekedik az én esetemben. Szóval egyértelműen megbeszéltük, hogy ez nem olyan hú de nagy dolog. Persze a többi társunk másképp vélekedett, mert amikor Jareddel kézen fogva végigmentünk a folyóson, akkor nem egy diákban kerekedett ki a szeme bámulatában. Vagy éppen dühében, gyűlöletében, féltékenységében stb., ezek a vegyes érzelmek pedig mind-mind felém irányultak. Jó tudni, hogy hirtelen ennyi jóakaró barátot szereztem magamnak. Például Piper tekintete egyenesen lyukat égetett a hátamba. Szerintem ebbe is fogok belehalni. Mármint abba, hogy az emberek elevenen felégetnek engem a szemükkel. Szép kis gyilkosság lesz, mondhatom.
Így történt, hogy én lettem a suli legutáltabb személye. Hm..milyen déja vu érzésem lett hirtelen. Persze voltam annyira naiv, hogy azt hittem, megúszom ezekkel a nem is tudom, milyen üzeneteket küldözgető nézésekkel. Pedig a java még hátra volt.
Szerintem minden embernek van egy igazi riválisa, vagy bárki, akit ki nem állhat, egy amolyan ellenségféle. Nálam személy szerint ez az ember Piper, amivel gondolom senkit sem lepek meg. Egyszerűen irritál az egész lénye, nem is beszélve arról, mikor valami olyant akar, ami az enyém. Az sem fura, hogy ő is ugyanezt érzi irántam, szóval ez amolyan kölcsönös dolog. Eddig nem érdekelt, hogy hogyan is érez irántam, mert eddig még nem mutatta ilyen nyilvánvalóan ki, mint ma. A mai napon azonban egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy számára szálka vagyok a szemében.
Nem volt komolyabb bajom az egész nap, így vagy úgy, de elvoltam ezzel a ,,mindenki utálja Echot" hangulattal. Nem esett jól, ha a hátamban sugdolóztak és mutogattak rám, de már megszoktam, s próbáltam nem figyelni rá. Volt azonban valaki, aki nem érte be annyival, hogy csúnyán meresztgeti rám a szemét.

Harmadik óra végén a padomban ültem, oldva az elmaradt házijaimat, mikor valaki hangosan rácsapott a padomra. Hosszú, neonrózsaszín körmökben végződő kezet, majd a tekintetem lassan feljebb vándorolt Piper arcába, amiből sütött a vágy, hogy kicsináljon engem. Összeszűkült szemekkel méregetett engem, aztán felhorkant.
-Vajon mit adhattál Jarednek, hogy hirtelen te kellesz neki? - húzta el a vörösre kikent száját.
-Biztos nem azt, amit te - vágtam vissza, mert velem aztán ne szemétkedjen.
-Hát erre én is rájöttem. Kíváncsi vagyok, mi mindenbe mehettél bele - vigyorodott el fölényesen.
-Figyelj, Piper, ez kicsit sem tartozik rád - csaptam össze a füzetem, s álltam fel, így egy szemmagasságba kerültünk. - Biztosíthatlak róla, hogy veled ellentétben nekem nem kell hanyatt vágnom magam ahhoz, hogy Jared felfigyeljen rám.
Piper elvörösödött a dühtől, és szinte tajtékozva hajolt közelebb, a szeme pedig vérben forgott.
-Azt hiszed, olyan nagyon értékes vagy?
-Nálad értékesebb - kerültem ki, majd mielőtt esetleg leütött vagy elátkozhatott volna, kiléptem a teremből.
Ez volt az első próbálkozása. Én még mindig bután hittem, hogy leáll, pedig nem állt le. Kezdetben csak megpróbált kiakasztani, szerencsére sikertelenül. Később fenyegető üzeneteket küldözgetett nekem, ezt figyelmen kívül hagytam. Mikor azonban az ebédlő közepén, szándékosan rám öntötte a narancslevét, elegem lett. Még jó, hogy fekete póló volt rajtam, így nem kellett amiatt aggódnom, hogy esetleg átlátszik, bár nem is lelkesedtem emiatt. Jared kölcsönadta a vagány, focis felsőjét, én odavoltam érte, Piper csak még jobban kiakadt.
Egy idő után már szabályosan rettegtem. Egyre inkább érkeztek a mindenféle üzenetek, amelyben egyértelműen minősítettek engem a szebbik jelzőkkel. Üzenetek érkeztek a telefonomra, ismeretlen számokról. Úgy éreztem magam, mint valami horrorfilmben, ahol én vagyok a következő áldozat. Mégsem mertem szólni Jarednek, félve, hogy valami hülyeséget követ el. Inkább csak tűrtem és tűrtem.
A legdurvább lépés mégsem érkezett még el, csak torna után. A tanárnő igencsak kikészített minket, annyit futtatott, hogy a végén azt se tudtam, mi is fáj a legjobban. Óra után szinte rohantam a zuhanyzóba, hogy megszabadulhassak az izzadt ruháimtól. Felfrissülve léptem ki, a cuccaimat pakolászva, mikor valaki kicsit sem lágyan a falhoz lökött. A fejem nagyot csattant a hideg csempén, helyében égő fájdalom maradt. A látásom nehezen tisztult ki, egyenesen Piper kárörvendően vigyorgó arcába néztem. Olyan gonosz arckifejezése volt, hogy rendesen megrémültem, mi mindenre lehet képes.
-Tudod, nagyon elegem van már belőled - hajolt egész közel hozzám. - De ezt hamar orvosolhatjuk.
Ismét meglökött, aztán a hajamba markolt, s erősen megtépte. Válaszul én se hagytam magam, ütöttem, karmoltam, ahol csak tudtam. Piper megszisszent, mikor az arcát érte a következő csapás, aztán pofon vágott, s megrúgott. A hirtelen egyensúlyvesztéstől a padlón kötöttem ki. Piper az arcát dörzsölte, majd hirtelen félrenyúlt, mikor pedig ismét visszafordult, egy olló csillogott a kezében. Ekkor teljesen kifutott a vér belőlem, imádkoztam, hogy ne sikerüljön, bármit is tervezett.
-Most megtanulod, ki is a főnök kettőnk közül - kiáltotta gyilkosan, majd rám vetette magát. A szememet lehunyva könyörögni kezdtem. Istenem, add, hogy ez csak egy álom legyen! Ne hagyd, hogy így érjen véget az életem! 
Vártam a fájdalmat, de mikor elmaradt, résnyire nyitottam a szemem. Piper reszketve bámult az ollót tartó kezére, amit egy sokkal nagyobb és erősebb kar fogott le. Követtem a kar vonalát, megpillantva Jared félelmetesen nyugodt arcát.
-Remélem, nem az van, amit gondolok, és te nem akartál épp rátámadni a barátnőmre - tagolta Jared túlzottan is higgadtan. Piper a száját harapdálva, falfehéren szaladt el. Jared arca meglágyult, mikor felém fordult, a kezét nyújtva segített fel. -Jól vagy? - érdeklődött kedvesen. A fejemet ráztam, mire magához ölelt. - Gyere, menjünk haza.
Hazafele úton teljesen érthetetlen okokból kifolyólag sírni kezdtem, de Jared egy pillanatig sem rótta ezt fel nekem. Végig fogta a kezem, szorította, ha rám tört a zokoghatnék.
Magához vitt be, de nem tiltakoztam. Egyszerűen szükségem volt valakire magam mellett, aki megnyugtat. Levágtam magam az ágyára, ő pedig mellém feküdt, s miközben én pityeregtem, ő simogatta a hajam.
-Nincs semmi baj - mondta édesen. Én pedig hittem neki, szinte megbabonázott a közelsége, az illata pedig elálmosított.
Szép lassan álomba merültem. Még éreztem, ahogy egy csókot nyom a homlokomra, mielőtt teljesen elnyelt volna a sötétség.        

2016. november 13., vasárnap

12 napos blogger kihívás - Tizedik nap + 15.Fejezet

Sziasztok, édes blogmanók. :) 
Ismét jelentkezem, de az időm elég szűkös, így nagyon be kell osztanom, hogy mikor mit csináljak, őszintén szólva az írásra meg kevés időm jut. Na, de a lényeg, hogy közeledik a szünetünk, mikor többet írhatok, addig a kicsivel is be kell érni. 
Az utóbbi időm elég zsúfolt volt, próbák és aztán a gólyabál, ami nálunk hagyomány, folyosóbuli, végül másnap olyan fáradt voltam, hogy mostanra halasztottam el a rész írását. Ami, valljuk be, jó pár nap. 
Ha tetszett a rész, ne felejtsd el alul megemlíteni. :D 

10 random dolog (gondolatok, bármi)
1. Iszonyatosan unom már ezt a kihívás dolgot, de azért végigcsinálom. 
2. Éhes vagyok. XD (ez most hogy jutott eszembe? :D)
3. A hajam már megint bénán áll. 
4. Örülnék, ha már a végére érhetnék ennek az egésznek. 
5. Nem akarok holnap háromig a suliba szenvedni. 
6. Utálom a logikát. (Ez egy tantárgy, pokoli kegyetlen.)
7. Már megint nem kapom a telefonom. 
8. Kapok tojáást. :))) Ergo nem maradok éhesen. :DDD 
9. Szerintem már mindenki a részre kíváncsi. 
10. Beteget kell jelentsek holnap, nem akarok suliba menni.   

*Jared* 
Duruzsoló motor, felszökő sebesség, talpig nyomott gázpedál, száguldozás. Szinte érzem, hogyan szökik fel és buzog bennem az adrenalin. Imádok versenyezni. Imádom a kihívásokat. És mindennél jobban szeretek nyerni. Bármiről is legyen szó.
A pillantásom akarva-akaratlanul is Echo felé kalandoznak. Sehol az arcán az óvatos elővigyázatosság, sem a komorság. Sőt, úgy tűnik, nagyon is élvezni a helyzetet, ugyanis szórakozottan bámul kifele az ablakon, arcán derűs mosoly. Ő a leggyönyörűbb lány, aki valaha is az  autómban ült. Hogy most így mellettem van, biztos, hogy leverek mindenkit ezen az átkozott versenyen.  A szerencse végre mellém szegődött. Annyi év után végre ideje volt, hogy velem is foglalkozzon egy kicsit.
Ritmusra ütögetem a kormányt, miközben a hangszóróból valami rockzene szól. Boldog hangulatom van, le se tagadhatnám.
Alig fordultunk be a pályára, a nézősorból hangos üdvrivalgás fogadott minket. Mintha valami komoly versenyen lennénk,  és nem egy amúgy tök szabálytalan eseményen. Az embereket mindig az vonzza, ami szabálytalan. Kíváncsi vagyok jó pár ember arcára, mikor ez a szőke angyal kiszáll mellőlem. Fergeteges pillanat lesz.
Ahogy leáll a motor, emberek hada rohan meg minket. Mindenféle kérdéssel bombáznak, miközben Piper apró ruhájában próbál felém közeledni. Erre Echo is kiszállt az autóból, arcán veszélyes kifejezéssel. A kis barna arcára fagyott a mosoly, elszörnyedve bámulta a csajom, aki átölelve a derekam, komor nézést vetett rá. Erre Piper dühösen hátracsapta a haját és elcsörtetett. Nevetés tört fel a mellkasomból, ahogy Echo füléhez hajoltam.
-Imádom ezt a veszélyes éned - suttogtam neki. Borzongás futott végig a testén. Csodás!
-Csak szeretem kifejezni, mi is az enyém - vetette oda.
-Szóval a tiéd vagyok? -  mosolyogtam a hajába.
-Szokj hozzá.
Erre elkaptam a derekát és egy gyors csókot nyomtam a szájára. Hitetlen hördülések és féltékeny sipítozások hangjára váltunk szét. Döbbent és értetlen arcok bámultak ránk. Kedvetlenül bámultam vissza rájuk. Na, most mi van? Jól látjátok, ő az enyém, bármi is történt. 
-Gyere, bébi - öleltem át a vállát és húztam el a többiek elől.

Nick volt az első, egy egyetemista ellen versenyzett, alig csak, de nyert. A tömeg hangos éljenzéssel fogadta, mikor befutott a célba. Le mertem volna fogadni, hogy hihetetlen összeg üti a zsebét. Echo természetesen végigunta az egészet, hangosan ellenezte a sebességkorlát betartását. Megint megnevettetett. Ez volt az én bátor barátnőm.
-Trent, szakadj le a szexis barátnődtől és vonszold ide a segged - szólt bele Hunter a hangosbemondóba. Cserébe kicsit se illedelmes választ kapott tőlem.
-Menj - húzódott el tőlem Echo. - Te jössz.
Válaszként megragadtam a csuklóját és húzni kezdtem.
-Mit csinálsz? - tiltakozott.
-Mondtam, bébi. Te vagy a kabalám. Mellettem kell, hogy legyél.
Hunter éhes tekintettel pásztázta végig az angyalom testét, mikor megálltunk előtte. Komolyan vissza kellett fognom magam, nehogy véletlenül beverjem a pofáját a falba. Mióta is vagyok én ilyen harcias?
-Micsoda csaj, haver - húzódott rosszindulatú mosolyra a szája. - Feltétlen meg kell adnod a számát.
-Befogod, vagy befogjam én a szád - mordultam fel.
-Jó jó, értem én - csapott a vállamra, aztán bemutatott az ellenfelemnek. Egy végzős srác volt valami marketinges suliban, legalábbis a méregdrága öltönyéből erre tudtam gondolni legelőször. Kihívó pillantása láttán felment bennem a pumpa. Alig vártam, hogy a földbe alázhassam.
Mikor az autó felé indultunk, Hunter megállította Echot.
-Velem marad. Akarod, hogy nyerjek, nem? - válaszoltam veszélyesen. Nem mert ellenszegülni, mert naná, hogy rám fogadott.
Beültünk az autóba, várva a kezdést. Sajnálatomra Piper billegett oda, aztán egyenesen felém tartott. Rátámaszkodott az ajtóra, aztán behajolt.
-Ha megunnád a szőkét, tudod, hol találsz - harapta be az alsó ajkát. Hogy tudtam ezt régebb vonzónak találni? 
-Ha megunnád az életed, szólj. Segítek neked - szólt vissza Echo, kicsit sem barátságosan. Ez az én harcos lánykám! - Most pedig mit szólnál, ha elindítanád a versenyt?
Piper füstölögve trappolt el, s amilyen gyorsan csak lehetett, letudta a feladatát.
Azonnal kilőttünk.
Felemelő érzés volt végigsuhanni a pályán, úgy bevenni a kanyarokat, hogy közben nem is számolsz a veszélyekkel. Echo rákulcsolta az ujjait a szabad kezemre és megszorította.
Nem is volt vitás, hogy hatalmas előnnyel nyertem.

*Echo* 
Ha én nem tartom be a sebességkorlátot, arra, amit Jared művelt, új fogalmat kellett volna kitalálni. Nem mintha nem tetszett volna. Sőt, túlzottan is bejött. Úgy vette a kanyarokat, hogy attól tartottam, biztonsági öv ide vagy oda, kiesek a kocsiból. Szorosan megragadtam a kezét, mintha valami mentőöv lenne.
Amikor elsőként beért, a közönség felállva tapsolt és üvöltött neki. Olyan pénzösszeget nyert, hogy háromszorosra kerekedett a szemem. Ő megint csak kiröhögött.
Meg kell hagyni, elég későre kászálódtunk haza. Jared a verseny után elvitt mekizni, aztán megálltunk az út mellett és órákon keresztül csak ökörködtünk. Annyira hiányzott ez az érzés, hogy ő mellettem van, de végre mindent visszakaphattam. Kamatostól.

Vonakodva nyúltam az ajtó után, hogy kiszálljak. Jared játékosan elkapta a derekam és az ölébe húzott. Forró csókot nyomott a számra, amit viszonoztam is azonnal.
-Nem akarom, hogy kiszállj - motyogta a számra lehunyt szemmel.
-Én se - válaszolta.
-Anyából kinézem, hogy felhívja az apád, ha nem szállsz ki innen öt percen belül.
-Anyukád csak aggódik miattunk - simította meg az arcom.
-Néha már túlzásba is viszi - forgattam a szemem.
Echo felnevetett, egy utolsó csókot nyomott a számra, aztán a haját hátracsapva elszaladt a házig. Ott még egyszer hátrafordult, aztán belépett.
Percekig bámultam a zárt ajtót. Basszus, szerelmes vagyok! 

2016. október 29., szombat

12 napos blogger kihívás - Kilencedik nap + 14.Fejezet

Sziasztok, blogmanók. :)
Ideje volt jelentkezni, nem? Egy kicsit késtem, de jó okom van. Szerintem nem is kell elemezzem, mi lenne az. 
Hogy tetszik az új design? Nekem jobban bejön, mint az előző. 
Ha tetszik a rész, pipáljatok, íjatok alul. 
Puszi nektek. :)  

9.Taníts valamit az olvasóidnak
Az én egyetlen és örök tanácsom az olvasóim felé, hogy sose féljenek élni a pillanatnak és ne féljenek megvalósítani az álmaikat. Ha akkor nem lett volna az én legeslegjobb barátnőm, most talán én se írnék ide, sőt, inkább csak sóvárogva bámulnám mások történeteit. Egyetlen dolog, amit tanítani akarok, hogy mindenki higgyen önmagában. :)

És a fejezet is...

*Echo*
Nyugodtan elmondhatom, hogy a mai életem legirracionálisabb napja. Még azóta is próbálok rájönni, hogy is lehet, hogy a keserű gyűlöletből forró szerelem lett, s az, aki eddig minden egyes napomat megkeserítette, most hirtelen minden, amire vágyok. Gondolom, nem nehéz kitalálni, mégis miről van itt szó. A dolog önmagában is totál sokkoló, mégis tele van szenvedéllyel, nem fogom részletezni. Minden meséljen csak magáról.
Ahhoz képest, hogy késő ősz volt, azért hihetetlenül melegen sütött a nap. Ez egész feldobta az estém, annak ellenére is, hogy előző nap, micsoda szerencse, ismét összedörrentem Jareddel. Bár mikor nem? Szóval, gondoltam, mivel ilyen jó az idő, miért is ne, kihasználom és csobbanok egy jót hátul, hátha az lenyugtat. Csakhogy egyáltalán nem úgy jött össze a dolog, ahogy akartam.
Felvettem a kedvenc bikinim, aztán egy bő pólót vettem rá (ami amúgy Jaredé, csak régen elcsórtam tőle és még nem adtam vissza), végül a hajam kócos kontyba fogtam és úgy tipegtem ki a meleg napsütésbe.
Úgy merültem el a langyos vízben, mintha az minden elmoshatna. Sütkéreztem benne, élveztem, ahogy a saját magam által keltett hullámok lágyan simogatják a bőröm. Csakhogy ahogy a tekintetem egyre inkább a szomszéd ház fele kalandozott, elképzeltem, hogy Jared velem szemben áll, egy szál fürdőnadrágban, végigcsorognak rajta a vízcseppek... A fejemet rázva merültem bele a vízbe. A látomások mégsem szűntek meg. Egyre inkább őt láttam mindenhol.
Nagy levegőt vettem, ahogy a felszínre rúgtam fel magam, majd leültem a peremre. A lubickolásról ennyit, a végén még egy obszcén dolgokkal teli könyvet írok. Panaszosan nyögtem fel, fejem ismét a szomszéd ház felé fordult. Érdeklődve kerekedett ki a szeme, mikor az ajtó kinyílt és egy ismeretlen, ámde Jaredre igencsak hasonlító, fiatalabb srác lépett ki az ajtón. A nyomában pedig az említett.  Aztán néhány szó után megölelték egymást, úgy rendesen, nem a fiús módon, végül az ismeretlen rácsapott Jared vállára és elindult az úton. Kíváncsian szemléltem a dolgokat, várva valami mást is, de semmi sem történt. Az ajtó becsapódott, engem ismét kizárva.
A fejemben persze mindenféle összeesküvés elméletek születtek, mindenféle lehetséges helyzetekkel. Ezeknek persze fele teljes képtelenség olt, de azért gondolkodtam rajta. Délutánra már kész krimit írhattam volna, ha akartam volna.
Végül hétkor már nem bírtam, s kikukkantottam az ablakon. Az egyik legrosszabb lányos dolog, mindig mindent tudni akarunk. Láttam, ahogy Jared kocsija kikanyarodik az útra. Ekkor a bennem élő kisördög nem bírt tovább, s settenkedve átlopakodtam a szomszéd házhoz. Gyerekkorom óta tudtam, hogy hova van elrejtve a pótkulcs, a zárba illesztettem és belöktem az ajtót. Bent csend volt, de égett a villany. Végül arra a döntésre jutottam, hogy biztosan csak úgy maradt és felsétáltam Jared szobájába, nyom után kutatva.
A látvány olyan volt, mint amilyent már megszokhattam. Egyszóval totális káosz. Mindenhol ruhák, poszterek a falon, szétszórt kajás dobozok, videojátékok és filmek. Tipikusan Jared.
Érdeklődve pillantottam szét, közben folyamatosan keresgéltem, míg a szeme meg nem akadt egy kis cipős dobozon, ami épp hogy kilógott az ágy alól, de én észrevettem. Sietve előkaptam, aztán amikor kibontottam, a szám elé kaptam a kezem. A doboz tele volt képekkel, csakhogy nem vidám gyerekeket, vagy akár dögös félmeztelen nőket tartalmazott. A képeken egy kisgyerek volt, illetve róla mindenféle testrészek, azok meg tele kék és zöld foltokkal. Úgy festett, mint akit nagyon bántalmaztak. A szívem összefacsarodott, bár még azt se tudta, kicsoda az illető. Épp elpakoltam volna, mikor hirtelen megállt a kezem a levegőben, az ijedtségtől pedig megdermedtem.
-Echo? - szólt valaki a hátam mögül mély hangon. Istenem, most lebuktam. A képeket takargatva fordultam meg. Jared az ajtónak támaszkodva állt és nem volt rajta póló. A mellkasának tökéletes formája láttán majdhogynem kimeredt a szemem. Hatalmas vigyort kerítettem az arcomra, úgy léptem, hogy nem látszódjon, mi is van a hátamban. - Megtudhatom, mit csinálsz itt? - húzta össze ellenségesen a szemöldökét.
-Csak jöttem..boldog születésnapot kívánni...utólag is - halandzsáztam. Nem jött be. Jared homloka még inkább ráncba szaladt.
-Az majdnem két hónapja volt - billentette félre a fejét. - Nem vagyok hülye. Mit csinálsz itt?
-Se..semmit. Igazából csak hiányoztál.
Úgy nézett rám, mint aki megőrült. Jé, tényleg, lehet is!
-Echo - lépett közel fenyegetően. Aztán, ahogy a szeme megakadt a kibontott dobozon, elsápadt. Idegesen odébb lökött, mint valami idegbeteg, felmarkolta az ágyra kiszórt tartalmat és a dobozt sebtében a szekrénye tetejére lökte fel. - Szóval ezt csinálod? - dörrent rám.  - Most már kémkedsz is? Mi közöd volt neked, hogy megnézd azokat a képeket? Nem rád tartoznak.
-Én csak véletlenül láttam meg - mentegetőztem. Kár volt. Jared haláli arccal közelített, aztán egy hatalmasat csapott a falba, pont a fejem mellé. Érdekes, az első gondolatom az volt, vajon fáj-e neki.
-Az istenit, egyszer az életben ne hazudj! - ordította. Ijedten rezzentem össze, a szeme könnybe lábadt. Isten a tanúm, én nem ezt akartam. 
Reszketve odébb léptem, aztán az ajtó felé indultam. Jared a karomtól fogva rántott vissza, félelemmel teli arcomat látva kétségbeesés költözött a szemébe.
-É..én nem ezt a..kar..tam - jött fel a sírás, s vele minden sérelem. - A...azt se tudtam, h..hogy itthon vagy-e. Csak be...benéz..tem. Adni..akartam...valamit
Ellágyult az arca, idegesen túrt a hajába.
-Mégis mit?
Most vagy soha! gondoltam, aztán teljesen irracionális módon a nyaka köré tekertem a karom, a számat pedig az övére nyomtam. Szinte azonnal viszonozta is, de úgy, hogy a lábujjamig belepirultam. S mikor véget ért, annyi imádattal telve nézett rám, hogy biztos voltam benne, megtaláltam az otthonom.

*Jared*
Teljesen összezavarodtam. A szívem pedig még sosem vert ilyen hevesen. Azóta a bizonyos nap óta azt hittem, képtelen leszek újra érezni, de tévedtem. Valami különlegeset éreztem, csodásat, megmagyarázhatatlant, mégis fenségeset. De ahogy ennek a csodálatos lánynak a szája az enyémhez nyomódott, melegség öntött el. Boldog voltam és szinte szárnyalni tudtam volna. Már nem is érdekelt, hogy mégis miért jött át, vagy mennyit láthatott. Itt volt, a karjaim között és ez bőven elég volt nekem.
Echo csillogó szemekkel nézett rám, mikor elváltunk egymástól.
-Hűű - nyögte ki. Elnevettem magam. Életemben nem láttam még egy ilyen aranyos embert. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig a mellkasomra hajtotta a fejét, aztán csak álltunk ott szótlanul, összefonódva.
-Tudod, nem épp erre számítottam - vallottam be egy idő után, hogy megtörjem a csendet.
-Én sem. Csak úgy jött - vonta meg a vállát.
-Ha tudnád, mióta várok már erre - nyomtam egy puszit a homlokára, aztán megtámasztottam az állam.
-Persze, miközben Pipert szórakoztattad.
-Echo - morogtam. - Ne most. Ne rontsd el a pillanatot.
-Jó, igazad van - sütötte le a szemét.
-Sokkal, de sokkal szórakoztatóbb programot tudok mondani - emeltem fel az állát, aztán egy gyors csókot nyomtam az ajkára. De persze nem is én lennék Jared Trent, ha ezt a tökéletes pillanatot se rontaná el valami.
Hangos kopogás szakított félbe minket, mire ingerülten felsóhajtottam.
-Mi van?! - ordítottam ki az ajtó előtt lévőnek.
-Jared, haver, bocs, de visszahoztam a kocsit. Menni kéne - hallatszott a válasz. Hát persze, valószínűleg Dan ért vissza a benzinkúttól, ahova elcsaptam, míg elkészülök. Persze akkor még nem számítottam Echo hirtelen felbukkanására.
-Jó, mehetsz, még nem vagyok kész - szóltam ki.
-De...
-Menj már, nincs kedvem - kiáltottam rá. Halk motyogás kíséretében elhúzott. Ekkor az én angyalomhoz fordultam. - Bocs, ki is ment a fejemből a verseny. Ilyen hatással vagy az emberekre.
-Akkor azt hiszem, mennem kéne - húzódott el, de elkaptam a karját.
-Még mit ne - vágtam rá, aztán a szekrényemhez lépve pólót vettem elő magamnak, egyet pedig Echonak adtam oda. - Te vagy a szerencsekabalám. Én megyek, te pedig jössz velem. Ha te mellettem vagy, nem veszíthetek.
Legnagyobb örömömre beleegyezett.

2016. október 23., vasárnap

12 napos blogger kihívás - Nyolcadik nap

Sziasztok, blogmanók. Itt lennék a kihívásom következő részével, igaz megint egy kis késéssel érkeztem. Ennek ugyancsak az iskola az oka.
A rész készülőben van, szóval valamikor majd publikálom, ha lesz időm és erőm befejezni és tökéletesíteni.
Addig is puszi nektek. :)
xx Writer Girl

Egy nap szeretnék...
Úgy gondolom, ez egy történet akar lenni, vagy valamiféle jövőkép. Legalábbis szerintem. Úgy hogy nézzük a legféltettebb vágyam.
Egy nap szeretnék író lenni, vagy ha ez esetleg nem sikerül, akkor szeretném legalább az egyik könyvem a kezemben tartani. Elég lenne egyetlen példány. Semmi hírnév, de szerintem mikor a kezedben tarthatod a munkád gyümölcsét, az annyira felemelő érzés lehet.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha egyszer megszületne egy könyvem, akkor a volt magyar tanárnőm orra alá dörgölném, kárörvendő vigyorral az arcomon. :) Édes bosszú gyanánt.

Ti mit szeretnétek elérni az életben? Aki esetleg szeretné megosztani velem, az írja meg alul. Szívesen elolvasom. :))  

2016. október 18., kedd

12 napos blogger kihívás - Hetedik nap

7. 3 jelenlegi kedvenc dal 
1. Faydee - Unbreakable
Ez a dal a megtörhetetlenségről, az esélyegyenlőségről és a reményről szól, hogy mindig higgyünk önmagunkban. Nem hiába került az első helyemre, egyszerűen imádom!!!

2. Limp Bizkit - Behind blue eyes
Ezt a dalt egy kedvenc könyvem által ismertem meg és húúúúú. Naggyoooon jó.

3. The Chainsmokers - Closer
Itt szerintem nem is kell magyarázkodnom, csupán annyi, hogy egész nap hallgatom, többször is egymás után. Szerintem nem is kérdés, miért imádom. :)

2016. október 17., hétfő

12 napos blogger kihívás - Hatodik nap

Sziasztok, blogmanók. És újra itt vagyok a kihívás egy következő részével. Egyéb hozzáfűznivalóm nincs is. 
Puszi nektek,
Writer Girl


6. Mi dühít fel?
Engem személy szerint nagyon sok minden képes feldühíteni, s szerintem ezzel amúgy minden lány így van. Elsőként megemlítem a mocskos, hazudozós, kétszínű, álszent álbarátnőket, akik előtted teszik a szépet, a hátadban meg ócsárolnak. Ha ilyesmivel találkozom és kiprovokálják, elég keményen szoktam visszavágni, nem is mindig szavakban.
Ott vannak még a beképzelt, ,,nekem mindent szabad" pasik, tőlük a szőr áll fel a hátamon.
Szerintem ha valaki megengedhet valamit magának, akkor azt tartsa magába, mert a világ nem kíváncsi még egy egoista, nagy arcú senkire.
Ki nem hagyjam azokat az embereket se, akik szándékosan szívatnak, vagy akik kihasználnak. Az ilyenektől is undorodom, a helyzet megint az, hogy bírom amíg...aztán robbanok. Az emberek úgy vannak ezzel, hogy jobb elkerülni.
Nekem egyelőre ennyi, nagy a tűrőhatárom, de nem mindig. Jobb inkább békében lenni velem. :D

2016. október 16., vasárnap

12 napos blogger kihívás - Ötödik nap

Sziasztok, imádott blogmanóim. :D
Itt is vagyok a kihívásom ötödik napjával. Ezúttal szeretném megköszönni az előző részhez érkezett megjegyzéseket. Egyéb hozzáfűznivalóm nagyon nincs, igyekszem minél hamarabb meghozni a részeket. :)

5. 5 kedvenc dolog (termékek, emberek, weboldalak , bármi)
Érdekes kérdés, és úgy érzem, jól át kell gondolnom a válaszom. De szerintem a legokosabb megoldás, ha rangsorolom a kedvenceimet, aztán majd meglátom.
1. Első számú kedvencem egy termék, azon belül is az Avon. Imádom ezeket a termékeket, olcsók is és hasznosak is. Mondjuk már kinek mi az olcsó.
2. Másodsorban imádom a bloggert. Épp azért itt kezdtem el írni, mert szerintem ez a legkönnyebben használható oldal blogolásra, praktikus és hasznos, ráadásul biztonságos is.
3. Aztán ott van a Facebook. Annyira nem vagyok oda érte, mármint nem töltöm ott a napomat, de szerintem ez is hasznos, hisz így nyugodtan tarthatom a kapcsolatot bárkivel.
4. Kedvenc kajám a sajtos makaróni. bolondulok érte, egész nap enni tudnám.
5. Végül pedig, de nem utolsó sorban, imádom a telefonom. Ő az örök és egyetlen kedvencem, szegénykével már annyi mindenem átmentünk, képtelen vagyok csak úgy megválni tőle. 

2016. október 15., szombat

12 napos blogger kihívás - Negyedik nap + 13.Fejezet

Sziaaasztok. :)) 
Na, végre úgy döntöttem, ideje lenne ide is hozni valamit a kihíváson kívül is. Nincs igazam? Bocsánat a sok késlekedésért, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. 
Egy kérés utólag, kérlek kattintsatok IDE is és iratkozzatok fel. :)
Puszi nektek,
Writer Girl

4.Ossz meg 4 képet szöveggel együtt, ami összegzi a napodat!


Van olyan, akinek nem így indul a nap? Szerintem nem, és ez alul én sem vagyok kivétel.


Utána persze (ha épp nem áldott hétvége van) muszáj elvánszorogni a suliba. Ahol majdnem minden párbeszéd így zajlik le. 
Suli után meg ott a tanulás, mert ugye a felnőttek szlogenje, hogy tanulásból sose elég. Ilyenkor jönnek az olyan tényezők, hogy nincs kedved, nettezni akarsz, unod az egészet stb.
És mikor már mindennel megvagy, azt a kevéske szabadidődet is eltöltötted, ami volt, jön  a megváltás. A lefekvés. Ki ne szeretné. :DDD
Éééss....akkor jöjjön a rész...

*Echo*
Ki az a hülye, aki elhiszi, hogy az élet mindig csodás és egy hátba szúrás után nem érkezik még egy. Hát persze, hogy én! Egyedül én vagyok képes hinni abban, hogy nem kapsz egy második rúgást is a sorstól, hogy felébredj, s rájöjj, az életed egy szívás.
Pedig épp kezdtem beletörődni, hogy Jared egy orbitális barom, aki nyilván csak az ágyába akart csábítani néhány édes szóval. Végül is, mi más magyarázatom lehetne a viselkedésére, az pedig, hogy a nők mindig a legdrasztikusabb dolgokra gondolnak, csupa hazugság, ráadásul a megérzéseik általában igazak is. És épp akkor kellett ez, mikor valahogy túltettem magam egy csalódáson.
Anna volt a tökéletes alany, hogy jól helyrepofozzon, aztán miután végignéztünk egy halom síros filmet, megettünk megszámlálhatatlan pizzát, végre ott volt az ideje, hogy kiadjam a dühöm és jól elfelejtsem minden bánatom. Anna meghallgatott, együtt szidtuk a világ összes pasiját, aztán segített leküzdeni a mellkasomat szorongató fájást. Utána már minden ment simán. Egészen a mai napig.
Szombat délelőtt volt, késő őszhöz képest jó meleg. Egyedül ültem a házban, a matematika házim fölé görnyedve. Sosem volt erősségem ez a tantárgy, így a feladat megoldása is mindig komoly problémát okozott nekem.  Olyannyira elvoltam a saját világomban, hogy csak akkor kaptam fel a fejem, mikor dübörgő lépteket hallottam, egyenesen a konyha felé haladva. Ijedten rezzentem össze, félelmembe még csak meg se tudtam mozdulni. Jöhetett volna terrorista, rabló, bárki, még csak mukkanni se voltam képes. Még szerencse, hogy nem egy fegyveres ember állított be. Bár így s eléggé meglepődtem.
-Apu! - sikítottam, mikor megláttam a betoppanó, kócos barna hajú, szemüveget viselő személyt. Lassan tizennyolc év ide vagy oda, de kitörő örömmel röppentem az ölelésébe. Apa  mégiscsak apu marad, legyek akárhány éves is.
-Szia, kicsim - ölelt magához mackómódra. Az ölelésében mégsem volt annyi lelkesedés, mint vártam, így kérdőn néztem fel rá. Örömömben észre se vettem a kétségbeesett arcát, vagy akár a fáradt szemeit. Lerítt róla, hogy valami nagyon nincs rendben.  Helyesbítek, valami hihetetlenül nincs rendben.
-Hogyhogy hazajöttél ilyenkor? - győz végül a kíváncsiságom. Apa erre a szokásosnál is reményvesztettebbet sóhajt. Ritkán hallani tőle ilyent.
-Nagy bajban vagyunk - válaszol szomorúan. - Nem úgy sikerült az építkezés, ahogy kellett volna és hatalmas hiány keletkezett. A főnök kirúgott, de vissza kell fizetnünk minden elveszett centet.
Kedvetlenül mesélni, mint ment az egyik alkalmazottja másnaposan munkába, mennyire nem figyelt és egy hatalmas robbanást okozott, mikor belejtett egy ritka gázzal teli hordót. Az illető túlélte a robbanást, de a főnöküket nem hatotta meg a története, így most apa és a csapata hatalmas árat kell megfizessen, méghozzá rövid időn belül.
-Az összes pénzünk se lenne elegendő ehhez - mondja tovább. - Egy régi barátom most bankár, ő segíthet, de csak akkor, ha le is dolgozom majd neki az összeget. Úgy elég lenne. De ha a pénzt mind odaadom, mi lesz veled?
A szívem sajog, ahogy megértem a búslakodása okát. Ő engem félt, nem saját magát. Attól tart, hogy velem mi lesz.  
-Ne félts engem, megleszek - bizonygatom, bár belül azért félek egy kicsit.
-Nem úgy van az, kicsim. Elmegyek, talán évente ha egyszer jövök haza, hónapokig kell tartogatnom minden kapott pénzt. Nem tudok hazajönni.
Kétségbeestem, mégis a szívem megint gyorsabb volt.
-Értem - jelentettem ki, bár ebbe belekeveredett egy nagy sóhaj.
-A gond csak az, hogy nem hagyhatlak itt, minden nélkül - vázolja a gondot. - A zsebpénzed nem lesz elegendő és fogalmam sincs, mikor kászálódok ki a bajból. Nem tudom, mit tegyek.
-Munkát keresek - csúszik ki a számon egy gondolat. Apa arcát látva már bánom. Gyötrődéssel és haraggal teli fintorba rándul.
-Nem hagyom, hogy a lányom dolgozzon az iskola mellett is - rázza a fejét, ellentmondást nem tűrően.
-Apa, mindenki ezt csinálja - győzködöm. - Ha délutáni műszakot vállalok, tudok tanulni is. Kevesebbet, de tudok. Te pedig nyugodt lehetsz. Megoldom.
-Pont, mint anyád - mosolyodik el halványan. - Ő is mindig mindent megoldott, bármi is volt az. Büszke lenne rád.
-Tudom, apa - ölelem meg. - Ne félts engem. Elvégre Emerson vagyok.

Apát meggyőzni volt a könnyebb fele. Munkát találni már nehezebb. Apu csak azzal a feltétellel egyezett bele az ötletembe, hogy amíg ő itthon van, addig egy szót sem említek arról, hol is akarok dolgozni. Két nap múlva utazott, akkor meg SOS, hívtam a felmentőseregem, egyszóval a barátnőm. Anna, mivelhogy egy mozinál dolgozik, igen jártas az ilyesmiben. Alig fél óra alatt már hatféle lehetőséget is elém tett, köztük olyant, mint bébiszitter, vagy akár kiszolgálónő. Az utóbbi tűnt a legesélyesebbnek (ne értsetek félre, szeretem a gyerekeket, de nem bírnék órákig vigyázni rájuk, míg ők a pásztorórát tartó szülők után rinyálnak). Kiskoromban amúgy is mindig pincérnőnek készültem, s miután átfutottam a jelentkezési napot, már biztos voltam benne, hogy akarom a munkát. Persze ez nem volt ilyen könnyű, heten voltak ellenem (pont, mint a gonoszak), négy lány, mind plasztikcicák, és három fiú. Egy közülük kedves volt, de egy kicsit nyomi, a másik kettő már kevésbé. És csak két szabad hely volt. Mindent bele kellett adnom, de sikeres volt. Felvettek engem, meg egy másik festett csajt is. (A legszimpibbet, de még így se nagyon kedves.) A hely amúgy is szuper volt, pont egy autószerelő-benzinkút mellett, állandó volt ott a forgalom.  Azt hittem, most aztán minden megoldódott és minden jó lesz. Haha, persze, sose bízz a sorsban!
Szinte nem is hittem a szememnek, mikor az élet elém dobta magát az ördögöt, emberi alakban.
Pultosként kaptam munkát, míg Tökéleteske hátra került, sütögetni. Hisztizett, nyávogott, de én nyertem. Velem ne kezdjen ki egy vakolatot viselő lotyó! Egyszóval, tökéletes volt a kedvem, amíg...
Péntek délután volt, kivételesen hatalmas forgalommal. Mivel másnapra komoly autóversenyt akartak szervezni, az összes segédet és alkalmazottat berendelték. Egyébként meg, amúgy is hétvége volt.
Az ajtó állandóan csilingelt, szinte megállás nélkül, úgyhogy meguntam minden adandó alkalommal a belépőt bámulni. Amíg arra nem lettem, figyelmes, hogy hirtelen sustorgás és forgolódás keletkezett. Erre pillantottam fel. De meg is bántam.
Jared lépett be az ajtón, egy ismeretlen srác kíséretében. Szűk szürke pólót viselt, ami kiemelte minden izmát, és néhol olajfoltos ű, szintén szürke melegítőalsót. Enyhén izzadt arcából és a szereléséből azt olvastam ki, hogy valószínűleg ő is autószereléssel foglalkozott. Jaj ne, csak nem itt dolgozik ő is? 
Szeme végigsöpört a félig ájult lányok hadán, a többieken, végül megállapodott rajtam. Kíváncsiság és döbbenet keveredett fáradt arcán. Öles léptekkel elindult felém. Könyörögtem, hogy kerüljön el, de nem segített. Hirtelen ott állt előttem, arcán mosollyal.
-Helló, kicsi lány - becézett, direkt hergelve engem. - Csak nem igába voltak?
-Fogd be a pofád, te barom - sziszegtem dühösen, mert mindenki, de tényleg mindenki minket nézett.- Még itt is nem vagyok rád kíváncsi. Amúgy hol a kis játékszered? - néztem szét, Pipert keresve. - Csodálkozom, hogy egyedül hagyott, mikor olyan lelkesen vállalkozott egy kis testmozgás órára.
Az arcáról eltűnt a mosoly, helyette elsápadt és először zavar, aztán düh, végül bánat költözött a szemébe.
-Echo, én nem...
Felemeltem a kezem, ezzel félbeszakítva. Mostanság egész jó szokásommá vált.
-Nem érdekel, Jared. Nem tartozik rám. Csak menj el, jó? Hagyj békén - zártam le a dialógust. Elindultam hátra, majd miután szóltam egy társamnak, hogy vegye át a helyem, rosszullétre nyilatkozva kimenekültem. Csak akkor merészkedtem vissza, mikor Jared már elment.


*Jared* 
Elment és egyszerűen faképnél hagyott. Ez a lány újra és újra képes volt meglepni engem. Igaz, most kevésbé volt kedvem örvendezni. Echo azt hitte, együtt voltam Piperrel. Mármint ÚGY. Semmi köze nem volt hozzá, de idegesített. Elvégre azt hitte, hogy rögtön utána képes vagyok valaki mást is megdönteni. Komolyan ekkora baromnak nézek ki? 
A válasz magától jött. Mindazok után, amit évek alatt elműveltem vele, azt se csodáltam volna, ha valami terroristának néz engem és visítva szalad, ha meglát. De nem. Ő nem ilyen. Inkább elvonul, mégis méltósággal győz. Csak álltam és bámultam utána, míg egy nyávogó hang ki nem ugrasztott a kábulatomból. A csaj a pultnál nagyon szimpatizált velem és minden áron azon volt, hogy kaján kívül mást is adhasson. Mi másra gondolhattam volna, mikor a krumplimban megtaláltam egy kis levelet, rózsaszín rúzzsal írva, ami a számát és a nevét tartalmazta, egy kedves kis üzenettel együtt. Nem kértem belőle, így is seggfejnek éreztem magam.
Végül hiába vártam a kis szőke angyalt visszalebegni a helyére, nem érkezett, én meg csalódottan kullogtam el. A hangulatom el volt rontva rendesen.
A többieknek is feltűnt, hogy a hangulatom nem a régi, ezért mindenféle viccel próbáltak felvidítani. Értékeltem, bár nem volt a legokosabb dolog szórakoztatni, mikor egy méregdrága autót javítottam. Be sem akartam jönni dolgozni, de a testvérem azzal hívott, hogy apa újabban zaklatja a pénz miatt. Muszáj volt tennem valamit, nem nyomhattam mindent Jax vállára.
Végül fél óra szenvedés után a főnök úgy döntött, elenged. Hálás voltam és minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy elkaphassam Echot.
-Jared, egy kicsit - állított meg az öreg, mikor kiléptem volna az ajtón. - Ma nem voltál az igazi, mi lett veled? - érdeklődött. Nem volt mérges, vagy ilyesmi, inkább aggódott. Megszokta, hogy mindig pontos munkát végzek.
Épp válaszolni akartam, mikor meghallottam az angyalom csilingelő hangját és önkéntelenül is arra kalandozott a tekintetem.
-Értem én, menj csak - nevette el magát a főnök.
-Mi? - ráztam zavartan a fejem.
-A csinos szőke lány. Meg kell hagyni, jobban néz ki, mint a másik barna.
Szégyenkezve jöttem el onnan. Mikor már a főnök is lássa a helyzetet, mégis kinek nem világos még?
Imáim meghallgatást nyertek, mikor megpillantottam az aranyszőke fejet, aki hevesen gesztikulálva magyarázott valamit a telefonba.
-Értem én, de akkor mégis hogy jutok haza. Megígérted, hogy elém jössz. Tudod, hogy betaccsolt az autóm - veszekedett valakivel, méghozzá nagyon. - Jó, tudod mit? Élvezd csak a randid - nyomta ki a telefont, majd reményvesztetten kifújta a levegőt.
-Elvigyelek? - szólaltam meg ekkor, mire hatalmasat ugrott.
-Nem, kösz - csattant fel, mindazok ellenére, hogy olyan ijedt volt, mintha egy halottal állna szemben.
-Te tudod. De akkor mégis hogy kerülsz haza?
-Megoldom - fújtatott egy nagyot, végül tárcsázott. A beszéd alapján taxit rendelt.
-Most minek csinálod már a fesztivált, elvittelek volna - nevettem el magam.
-Nem kell a segítséged, a végén még rám ugrik Piper. Nincs kedvem elmagyarázni neki, hogy köztünk nincs meg az, ami köztetek.
Na, erre már kezdtem bedühödni. Elvégre szajkózza a magáét, de a saját dolgait nem magyarázná meg. Ezt nem is tudtam magamban tartani.
-Tudod, vicces vagy - szóltam, a keleténél egy kicsit élesebben. - Itt papolsz nekem, de úgy hallottam, te is szíves örömest adakoztál Bennek.
Először értetlenül méregetett, majd mikor felfogta a szavaimat, gyönyörű arca eltorzult.
-Menj a fenébe, Jared! - visította, miközben meglökött. - Ez annyira te vagy. Ha nincs más, amiért belém köss, kitalálsz magadnak egy okot. Gyerünk, töltsd meg vele a sulit, tedd tönkre az utolsó évem is. Ennyi vagy - vágta hozzám, majd elindult az ellenkező irányba.
A taxi pont akkor fordult be a sarkon. Echo odarohant, s mielőtt bármit is tettem volna, beült és elhajtott az autóval az úton. Úgy éreztem magam, mint egy hülye. Fogalmam sem volt, hogy akkor most mégis kinek higgyek.
Vagy, ha Echo igazat mondott, hogyan oldjam meg mindezt. 

2016. október 12., szerda

12 napos blogger kihívás - Harmadik nap

Sziasztok, imádott kis blogmanók. :) 
Gondoltam, mielőtt még leharapnátok a fejem, jelentkezem. Jó, tudom nem rész, de épp egy másik blogon ügyködöm, egy kicsit kevés idővel is. Mindez pedig betudható a fárasztó sulinak, a rossz időnek, a kedvetlenségnek és annak, hogy hol van nett, hol nincs. 
Viszont, amint tudok, írok, úgyhogy addig is puszi. 
És akkor jöjjön a harmadik kérdés. :D


3 rágcsálnivaló és innivaló, aminek most függője vagy
Kezdjük a könnyebbel. Imádom a chipset, a pufit és a sós, illetve sajtos, magos vagy akármilyen ropit/kekszet, kinek hogy tetszik. Ha lehet, mindig tömöm magam, aztán hisztizek a plusz súly miatt. :DD 
Az innivaló már más kérdés. Nos, először is a kóla, aztán szeretem a gyümölcsleveket is, de ha lehet, szénsavmentes és lehetőleg ne citromos. Harmadikként pedig...hát ide akkor írom a hideg tejet, nem iszok sokat belőle, de ha igen, mindig jól esik. Mert fő az egészség. :) 

2016. október 3., hétfő

12 napos blogger kihívás - Második nap

Hellóbelló, blogmanók. Ismét itt vagyok, a kihívásom második részével. :)
Egyéb hozzáfűznivalóm nincs, hamarosan érkezek a részekkel is. :)


A 3 legviccesebb/legkellemetlenebb pillanatod

Na, hát itt fogalmam sincs, hogy ezt külön vagy egybe kellene-e venni, én inkább veszem külön, úgy legalább több dolgot tudok írni és nem kell összetömörítenem alig három mondatban.

Legviccesebb dolgok:
1.Ide egy igazán hülye kivitelezésű szituáció jár. A testvéremmel megbeszéltük, hogy suli után megvárjuk egymást, engem azonban hamarabb elengedtek, így egy rövidebb úton hamarabb hazaértem.  A testvérem még nem volt sehol, ő ugyanis,ű ahogy kiszabadult a suliból, megállt a járdaszélen és rám várt. Én is elmentem oda, aztán vártuk egymást, csak úgy megsúgom, hogy egymás mellett, de nem vettük egymást észre, míg el nem kezdtem telefonon beszélni a barátnőmmel.

2.Ez egy április elsejei tréfa akart lenni, az egész osztály benne volt, hogy lógjunk el fizika óráról, holott felmérőt kellett volna írnunk. Angolosan leléptünk, mentünk volna az osztályfőnökhöz akinek torna órája volt. De közben szembementünk a román tanárnőnkkel. Ő pedig visszaküldött minket. Közben megérkezett a fizika tanárnő, ő meg keresni kezdett minket, így elkerültük egymást. Mi is keresni kezdtük őt, ő is minket, s csak óra végére találkoztunk, akkor meg késő volt felmérőt írni. :D

3.Kicsi koromban történt az eset, mikor egy kertes házban laktunk, ahol volt egy hinta. Persze gyerekfejjel rendesen lázadtam, aminek az lett a vége, hogy nem hallgattam a szüleim tanácsára, jól meghajtottam magam a hintával és a sárban végeztem. Rájöttem, hogy a sárnak pocsék egy íze van.

Legkellemetlenebb dolgok:
1.Ez egy incidens az öltöző miatt, ami nem épp a legpraktikusabb megoldás. Épp öltöztünk a lányokkal a torna órához, mindenki melltartóban, erre benyit egy fiú, aztán leül közénk és mondani kezd. Mi meg nézzük, hogy húzzon már ki, mert mind póló nélkül vagyunk.

2.Tanulunk németet, nagy bánatomra. Előtte való óránk pont magyar volt, s a tanárnő elküldött engem a patikába, ahol piszkosul sokan voltak. Így mire végeztem mindennel, lekéstem a német órát, a tanárnő meg nem ültetett le addig, amíg el nem magyarázom a bajom, németül méghozzá. Egy szót se tudtam kinyögni, az osztály meg csak nézett. Kíínoooos.

3.És végül az utolsó. Egyszerűen utálom, ha valaki átver engem, legyen az bárki. Nyolcadikban totál beleestem egy srácba, akinek barátnője volt, de el nem árulta volna. Úgy flörtölt velem, meg minden. Mikor aztán megtudtam a titkát, szörnyen kiakadtam és az egész licis had előtt pofoztam fel. Utána heteken át mindenki harcias vadmacskának nevezett.

2016. október 2., vasárnap

12 napos blogger kihívás - Első nap

Sziasztok, blogmanók. Amint látható, nekikezdtem ennek a kihívásnak. Mint mondtam, nem biztos, hogy minden nap tudok ide írni, de próbálkozom. Töltsétek ki ti is ezt a feladatsort, ha gondoljátok. Jó móka. :) 

1.Miért blogolsz? + 5 random tény magadról 

Hogy miért is blogolok? Ennek több oka is van. Nézhető egy kisebb lázadásnak a volt magyar tanárnőmmel szemben, aki úgy fejtette ki magát, hogy nincs bennem semmi komolyabb kreativitás. Az is idetartozik, hogy már jóval régebb óta olvastam blogokat, mint írni kezdtem volna, s irigyen néztem, hogy mennyien szeretik az egyes történeteket. De lehet nézni csak egy egyszerű hobbinak is, amit elkezdtem a nyáron, s azóta se tudom megunni, amíg van olvasóm.

1.Barna hajam van.
2.Imádok olvasni.
3.Utálom a matekot, a fizikát és a kémiát.
4.Van egy testvérem.
5.Még mindig várok egy Cortez-szerű álompasira, holott tudom, hogy ő csak kitaláció.   

2016. október 1., szombat

Vissza a suliba - TAG + 12 napos blogger kihívás

Sziasztok kis édes blogmanók. :)
Amint az látható,  nem résszel érkeztem, de az is készül. Keresgéltem, s ráakadtam erre a két szuper dologra, egy TAG-t ugye már készítettem egy másik blogomon, ezért ezt most itt töltöm ki. 
A másik dolog egy kihívás, ami keretén belül 12 napon át kérdésekre kell felelgetni, meg ilyenek, nem garantálom, hogy egymás után tudni fogom hozni a válaszokat, de igyekszem, s amint ezzel végeztem, jönnek a fejezetek. 
Addig is puszi nektek. 


Vissza a suliba - TAG 
Ezt azért kezdtem, el, mert ugye már régebb megkezdődött a suli, de szerintem ez nem az időzítéstől függ, hanem a válaszoktól. Akkor kezdjünk is bele. :)

1.Hányadikba mész?
Nemrég kezdtem el a középiskolát, öröm nem öröm, tehát 9-be járok. 

2.Kedvenc tantárgyad?
Nos, kivel a szünet nem tantárgy, a lyukas óra sem, azért inkább írom a történelmet. De csak mert az első kettőt nem lehet. 

3.Szereted az osztályod?
Mivel most vagyok 9-ben, még nem igazán ismerem őket, de ettől függetlenül van akikkel kijövök. Például vannak ott régebbről ismert barátaim, volt osztálytársam, egyes újakkal is elvagyok, de mit ér egy osztály ellenségek nélkül. Úgyhogy ez ilyen is-is érzés, attól függ, ki kérdi meg tőlem ezt a kérdést. 

4.Ha minden szakmával ugyanolyan jól lehetne keresni, függetlenül attól, hogy befutottál-e, vagy sem, melyik szakmát választanád? 
Nos, én mindenképp író szeretnék lenni, vagy ügyvéd. Valahogy nem tudom elképzelni magam olyan helyen, ahol fizikai munkát kell végeznem. Bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen lusta. :D

5.Gyalog, kocsival, biciklivel, busszal, kutyafülével stb. mész iskolába?
Én mindig gyalog járok suliba, szerencse, hogy kicsi a városunk és közel van majdnem minden suli. 

6.Hogy állsz a kötelezőkkel?
Még szerencsére nem adtak kötelező olvasmányokat, de egy ideje nem olvasok ki minden könyvet, hanem kopizok máshonnan. :DD

7.Van-e olyan esemény a suliban, amit nagyon szeretsz? 
Mivel nem voltam gólyatáborban, most nagyon várom a gólyabált, szerintem szuper lesz, amúgy meg nem igazán járok ilyen eseményekre, mert nem igazán rendeznek. 

8.Milyen hobbit űzöl rendszeresen a suli mellett?
Blogolok, vagy olvasok, néha meg zenét hallgatok. De van olyan is, mikor a barátnőimmel lógok együtt. Mikor mit dob a gép. 

9.Tervezel/Írtál Back to school bejegyzést idén?
Ez az első ilyen bejegyzésem, de tervezek még írni, mikor van időm. 

10.Mutass be egy olyan könyvet, aminek a borítója a sulira emlékeztet! 
Ide értelemszerűen az SZJG sorozat jön, az mindig a sulira emlékeztet, emellett pedig Tavi Kata Sulijegyzetek sorozata is. Ehhez mondjuk az is hozzátartozik, hogy mindkettő gimis sorozat, de ez egy másik dolog. 










11.Van-e olyan sorozat, amit szeretsz és suliban játszódik?
Egy ideig szerettem a Vámpírnaplókat és a Teen Wolfot, mindkettő játszódik suliban is. Mostanában már nem nézek igazán sorozatokat. 


12 napos blogger kihívás


Innen szerintem kitűnik, hogy mit is kell csinálni ebben a kihívásban, holnap el is kezdem. 

Készítsétek el ti is ezeket a feladatokat, ha gondoljátok, vagy megjegyzésben válaszoljatok valamelyik kérdésre. :) 
xoxo Writer Girl 

2016. szeptember 23., péntek

12.Fejezet

Halihó, blogmanócskáim. -im -im -im 
 ez most visszhang akart lenni, aki nem értené, poénos mi?
Na szóval, részből sosem elég, igaz? Szóval, hogy Echo vagy éppenséggel a rosszfiús macsó Jared se érezze magát elhanyagolva, ide is írtam egy részt. Remélem, tetszeni fog. Próbáltam hosszabbat írni. mint szoktam, szóljatok, ha sikerült. 
xoxo Writer Girl


*Echo* 
A féltékenység egy nagyon rossz dolog, felemészt, feldühít, darabokra szed. Érzed, hogy meghasad a szíved, több sebből vérzel, mintha szíven szúrtak volna.
Nem a magány, a csalódás, vagy a düh az, ami tönkretesz egy embert. Sokkal inkább a mély és elviselhetetlen féltékenység. A féltékenység, ami belülről felemészt.

Álmaim voltak. És ezekben az álmokban általában Jared szerepelt, velem együtt, és egyéb elképzelhetetlen és irracionális dolgok. Nappal ezekben az álomvilágokban éltem, képzelegtem, s mire észbe kaptam volna, már olyasfajta szoros kötődést éreztem Jared iránt, amit elmagyarázni is nehéz lett volna. Függő lettem. De persze Jared Trent magasból tett rám. Ironikus!
Anna szárnyalt és szerintem most mindenhol rózsaszín felhőket látott, mióta Nick és ő egy kicsit közelebb kerültek egymáshoz. Azt észre se vette, hogy én milyen állapotba lovagolom magam. Hogy lassan kezdek megzakkanni. A féltékenység annyira beleette magát az agyamba, hogy képtelenség volt kitörölni onnan. Könyörgöm, egy olyan személyre voltam féltékeny, akit eddig mélységesen megvetettem! Mi ez, ha nem az őrültség jele?
Pipa voltam Benre, mert az egész őmiatta történt. Ha nem issza le magát és én nem akarok menekülni a nőcsábász dumája elől, sose keveredtem volna be az erdőbe. És Nathan hibája is volt, mert rám startolt, amiért Jared, ki tudja miért, de rettenetesen kiakadt, majd elrángatott onnan. Ha az egész nem történt volna meg, sosem csókolóztunk volna Jareddel. Most pedig nem lennénk itt, ahol vagyunk.
Persze a dolgokat nem lehet kitörölni csak úgy, ennek ellenére azonban őrjöngtem. Nathan elkerült engem, így nem tudtam neki behúzni egyet, Benre azonban igencsak ráförmedtem és közöltem, hogy kerüljön el. Vette az adást, egész nap távol volt tőlem. Köszöntem szépen.
Jared egész nap rajtam legeltette a szemét és szerintem képzeletben már többször is levetkőztetett. Sajna az a lotyó Piper is egész nap a nyomában loholt, csüngött rajta és mindenkit lenéző tekintettel illetett, aki akár csak rá is mert nézni az ő főnyereményére. Ez valamiért rossz érzéssel töltött el. Ahogy az is, hogy Jared bár nézett, de nem jött volna közelebb. vagy küldött volna bármi, számomra értelmezhető jelet, ami mutatná, hogy bármi is történt, neki is megmaradt azért. De nem. Maradt a megunt, mostanra már szokássá vált távolság. Komolyan elegem volt! Azt akartam, hogy Jared lépjen már. Vagy tudassa velem hogy semmit, az égvilágon semmit nem akar, s akkor leszünk majd a közömbös szomszédok, akik valaha ismertek egymást. Vagy tudassa már velem, hogy az a csók legalább neki is megmaradt valamicskét.Ha nem egyéb, legalább tudja, hogy ENGEM csókolt meg és nem egy másik fruskát.
A semmire vártam. Jared nem jelentkezett. Sőt, inkább sokkal inkább valami mással volt elfoglalva.
Az órák a szokásos dögunalmas rendben teltek el. Nem voltam e világon, figyelni is képtelen voltam és nem érzékeltem az idő múlását. Egyszerűen vártam egy jelre, vagy akármire.
Jareddel négy közös óránk volt. Ő azonban került engem, akár egy leprást és mindvégig hátul ült, Melody Brown, a suli pletykafészke mellett, aki gátlástalanul próbálta őt elcsábítani. Amilyen hazudós egy csaj volt Melody és amennyire imádta, ha ő van a középpontban, egészen biztos voltam abban, hogy holnapra már át lesz írva ez a közös tanulás dolog valami sokkal vadabbra, mint például egy közös randi, csókcsata stb. Csak az vidított, hogy Piper majd szörnyethal, mikor meghallja, hogy az állítólagos barátnője és csapattársa rástartolt a fiújára, már ha Piper és Jared között komoly a dolog.
Most pedig térjünk a lényegre. Szóval, Jared került engem. Ami pocsékul esett. Már fel voltam készülve rá, hogy kérdőre vonom suli után, mikor olyant láttam, ami végleg összetört engem.
Épp kiléptem az osztályból, a hatalmas tömeg közepette, mikor a tekintetem egyből megakadt Jared sportdzsekijén, ami csak úgy feszült a hátán. Egy női kar fonódott a nyaka köré és hátulról nézve is teljesen biztos volt, hogy mi is zajlok most ott. A lány körmei neonrózsaszínre voltak festve. Ilyen rózsaszínt csak egyetlen lán viselt. Méghozzá Piper. Aztán lassan elváltak, miközben Piper húzni kezdte Jaredet a mosdó felé.
Lemeredtem és elképedve méregettem a párocskát. Fájt, elmondhatatlanul. Hogy pont Piper miatt dobott engem, az volt a legfájdalmasabb rész az egészben. Bár gondolhattam volna. Jared gyengéi a sötét hajú, karcsú, sportos, magamutogató lányok voltak, jó nagy mellekkel. Én ezek közül max a sportos lehettem, hála a rengeteg futásnak, de se nem karcsú nem voltam, esetleg elfogadható alakú, se nem magamutogató. Voltak melleim ugyan, de Piperé mellett elbújhattam. Jarednél mindig ő volt a nyerő.
Tehát menekültem. Áttörtettem a társaim hadán és kiszaladtam az épületből. Éppenséggel nem érdekelt, ha röhejes lehettem, csak az számított, hogy kinél messzebbre jussak. Az a kép örökre az elmémre vésődött. Kitörölhetetlenül.
Tövig nyomtam a gázt, sebességbe kapcsoltam és jóval a megengedett sebesség felett száguldottam haza, ott pedig lerogytam a padlóra, végigcsúszva a fal mentén. Ismét megeredtek a könnyeim. Pedig megesküdtem, hogy sosem sírok Jared Trent miatt. Ezt nem sikerült betartanom.
Homályos látásommal kikerestem Anna nevét és pötyögtem neki egy  S.O.S üzenetet. Tudtam, hogy megérti. Mindig akkor írtam neki ezt, ha nagyon a segítségére szorultam. Alig öt perc múlva már be is rontott az ajtón.
-Megölöm.- kiáltotta erélyesen.- Kiherélem, aztán feldarabolom. Megint mit tett?
-Fáj.- nyögtem ki nagy nehezen, mielőtt ismét zokogásba törtem volna ki.
Anna leroskadt mellém a padlóra és átölelt. Úgy ültünk ott, mint ahogy anya i  tenné mindig tette, mikor valaki miatt bánkódnék. Anya nyilván tudná volna, mi a megoldás ilyen esetekre. Ő egy igazi szakértő volt ilyen téren, apa mindig azt mesélte. De anya nincs itt. Elment, mielőtt megismerhette volna, kicsoda is Jared. Nem tudta meg, mennyit is jelentett nekem ez a fiú. És most sincs itt, hogy megvigasztaljon, mikor ennyire a padlón vagyok.
Istenem, anyu, mennyire hiányzol!


*Jared* 
Az agyam spongya. A szíven fáj. Hasogatóan. Ben szavai egyenesen a mellkasomba hatoltak, megnyitva azt a kegyetlen érzést, amit régóta akarok elfojtani. Nem akarok hinni neki. Nem akarom elhinni, hogy Echo képes ilyesmire. Pedig biztosan igaz. Ben gúnyos mosolya, ahogy kiejti azt a két szót, amit hallani se akarok.
-Lefeküdtem Echoval.
Ez volt az a két szó, amely örökre bele vésődött a szívembe. Menekülni akartam a gondolat elől, hogy Echo és Ben...még gondolni se akarok rám.
Szóval azt tettem, mint mindig, mikor valami érzékenyről van szó velem kapcsolatban. Fogtam magam és letámadtam a legközelebb eső lányt. Éppenséggel Pipert, aki készségesen adakozott nekem és belement mindenbe.
Most pedig itt vagyok. Piper olyan szenvedéllyel csókol, hogy az már undorító, közben belök a női mosdóba, ami szerencsére üres, utána pedig ismét nekem esik. Neonszínű körmei a húsomba vájnak, hozzám szorítsa magát és bármennyire is szeretném azt érezni, hogy élvezem, nem megy. Mert a szögegyenesre vasalt haj helyett lágy, szőke hullámokat látok, mikor pedig belenézek a szemébe, mélykék pár néz vissza rám a barna szemek helyett. Bármennyire is akarom élvezni Piper közelségét, Echora vágyom minden porcikámmal.
Piper nem veszi észre a dermedtségem, mert ugyanolyan lendülettel ad bele mindent, mint eddig. Keze betéved a pólóm alá, s bár ezelőtt imádtam volna az érintését, most olyan, mintha egy nyálkás dolog ért volna hozzám. Kiráz tőle a hideg. A legkevésbé sem a jó értelemben.
Lassan elhúzódik tlem és elkezdi kioldani a pólója kötős mellrészét. Ha most nem szólok, utána már késő lesz és mindent meg fogok bánni. Mégse teszek semmit. A torkom összeszorult, csak álltam ott és bámultam a semmibe.
Aztán hirtelen, mint egy égi jel, megszólalt a telefonom. Ahogy kivettem  a zsebemből, hogy felvegyem, Piper feldühödt képpel kapta ki a kezemből. A telefon üzenetrögzítőre kapcsolt. A kis helységet szerre betöltötte Anna szintén elég dühös hangja.
-Jared! Te aztán egy aljas személy vagy, hallod? Még a telefont se veszed fel. Tudod, sajnálom, hogy megbíztam benned, mert egy utolsó szemétláda vagy. Megint mit ártott neked szegény lány?- Megdermedtem, még jobban, mint eddig, mármint ha ez lehetséges. Tudtam, kiről beszél.- Felnőhetnél végre, Jared. Ideje lenne. Mocskos féreg vagy, szégyellem, hogy az oldaladra álltam. Légy csak boldog a kis háremed mellett, te seggfej. De Echot hagyd békén!
Ledöbbentem meredtem a szintén lefagyott Piperre, majd kikaptam a kezéből a mobilom és kicsörtettem a folyosóra.
-Hé, hova mész?- visította utánam a csaj. Nem figyeltem rá. Minél hamarabb Echohoz kellett jutnom.

Úgy tapostam a gázpedált, mint egy őrült rab, aki a zsaruk elől menekül. Az amúgy negyedórás utat alig öt perc alatt tettem meg, de szerencsémre nem fogott meg senki. A rendőrök körében szerzet hírnevem nem lett volna szerencsémre.
Idegesen parkoltam le, majd azonnal ki is pattantam az autóból és átrohantam a szomszéd házhoz. Párszor kopogtam, míg végre kitárult az ajtó és szembetaláltam magam a teljesen kimerült és kisírt szemű Echoval. Annyira védtelennek tűnt, hogy legszívesebben azonnal magamhoz öleltem volna. Azt viszont mégse tehettem.
-Mi van, mi a francot akarsz még?- mordult rám ellenségesen. Ennyit a civilizált társalgásról.
-Beszélni.- mondtam, aztán ezzel a lendülettel be is löktem őt az előszobába.
-Nekem pedig nincs kedvem.- kötekedett tovább.
-Pedig muszáj lesz.
Otthonosan beléptem a nappaliba, levágtam magam a fotelbe és mutattam Echonak, hogy foglaljon helyet a másikban. Némán, durcásan rázta a fejét, alsó alját mérgesen lebiggyesztve.
-Ne csináld már. Én csak beszélni akarok veled.
Mikor továbbra se mozdult, felálltam és elé léptem, közel hozzá. Túlzottan közel. Éreztem az illatát, láttam a szomorúságot a szemében és a leheletünk összekeveredett. Olyan közel voltunk egymáshoz, annyira közel.
Akaratlanul pillantottam az ajkára, akit beharapott. Vonzott a gondolat, hogy rányomjam az ajkam a szájára.
Echo, mint aki olvas a gondolataimban, lassan megnyalta a száját. Eddig bírtam! Megcsókoltam őt, a feje mellé tenyereltem kétfelől és szinte beszippantottam. Lassan, óvatosan viszonozta a csókot. Tökéletes pillanat volt....míg el nem lökött.
-Velem nem fogod ezt játszani, Jared! Nem is tudnám megszámolni, hány lánnyal volt már dolgod. Én nem leszek újabb játékszer.
-Mi? Te nem vagy játékszer.- zavarodtam össze.
-Ó, persze.- gúnyolódott, mintha vicces lenne a helyzet. Hát a fenébe is, nem volt az!- Láttalak, Jared. Piperrel. Nehéz volt nem észrevenni. Remélem jól szórakoztatok és még véletlenül sem nyitott rátok senki. Most pedig tűnj innen.
-Nem az történt, amit gondolsz.- estem teljesen kétségbe.
-Nem érdekel! Húzz el innen! Vagy hívom a rendőrséget.
Láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Idegesen, megtörten és magamra végtelenül dühösen léptem ki onnan. Becsapta mögöttem az ajtót.
Dühömben a falba öklöztem. Nem fájt. Nem éreztem. Mindent elnyomott a szívemben érzett veszteségvágy. Mert tudtam, hogy végleg elveszítettem Echot.
Ismét a falba vágtam.
A pokolba is, ezt rendesen elrontottam! 

2016. szeptember 12., hétfő

11.Fejezet

Halihó blogmanócskák.
Küldöm az életjelet, miszerint élek és virulok. :)
Eltűntem egy kis hétre, erre azonban nyomos okom volt és az iskolakezdés miatti idegeskedés is ide tartozik. 
Szóval, a másik fontos dolog, amiről beszélni szeretnék, az az, hogy most mi is legyen a bloggal. Hogyan tovább? Jó, itt nem kell megijedni és remegve a szívhez kapni, álmodozz csak , mert nem készülök törlésre vagy szüneteltetésre, sem egyéb drasztikus lépésre. Csupán annyi a gondom, hogy megkezdődött a suli és emiatt ritkábban lesz alkalmam majd írni nektek. Megpróbálok hét közben is, ha van időm, de szerintem úgy fogom megoldani a helyzetet, hogy hétvégén posztolok részeket, vakációban pedig gyakrabban. Remélem így megfelel. 
És akkor térjünk a lényegre. :) 



*Echo* 
Csókolóztam Jared Trenttel. Kinyilvánítom, hogy ez nem egy olyan dolog, ami minden nap megesik az emberrel. Nem volt rajta a bakancslistámon. De még a top 10 meg ne csináld listámon sem. Annyira abszurdnak tűnt az egész, hogy soha bele se gondoltam. Mármint, én és Jared? Nem, így nem jó. Én és JARED? Igen, így már megteszi. Totálisan elmehetett az eszem. Mielőtt még vad kérdések hada zuhanna a nyakamba, szólok, hogy Jared nem az a kapcsolati ember. Én meg nem leszek egy újabb játékszer pár napra. Azt is el tudnám képzelni, hogy valamelyik haverja fogadott vele, ő meg holnap busás összeget zsebel majd be, mert én voltam olyan ökör és hagytam, hogy a számba nyomja a nyelvét. És még élveztem is. Éreztem valami megmagyarázhatatlan vonzalmat, ami arra késztetett, hogy viszonozzam a csókot. Mintha valami mazochista lennék, aki élvezi, ha fájdalmat okozhatnak neki! 
Ilyenkor jut az eszembe, mennyire jó is lenne, ha mellettem lenne Anna. Ő biztosan kiokoskodná, mi is volt ez az egész. Ha ő mellettem lenne, annyira könnyebb lenne, mert valakinek kiönthetném a szívem. Nem vezettem sosem naplót, ha gondom volt, mindig ott volt nekem a legjobb barátnőm. Legalábbis eddig.
Végtelen fáradságot éreztem, mire elvánszorogtam a kanapéig és lerogytam rá. Kifáradtam, sokkal inkább lelkileg mint fizikailag. Féltem, hogy a szívem köré épített fal leomolhat, én pedig visszavedlek a szomszéd srácért, a néhai barátjáért zokogó lánnyá. Azé, akinek a lelke évek óta megtört.
A plafont bámulva suhant át az agyamon mindenféle gondolat. Végül azon agyaltam, Jared hány lányt dönthetett már meg. Hány lányt csókolt ennyire szenvedélyesen. Mi mindent tehetett Piperrel. Mit tehetett Annával. A gondolattól pedig, hogy valaki mást is úgy ölel magához, úgy érint meg,mint engem, sírhatnékom lett. Szörnyű, keserves sírás rázta a testem, a könnyeim záporoztak. Miért voltam ennyire meggondolatlan és eszetlen? Jarednek nyilván csak egy újabb strigula lehettem az amúgy is számot tevő gyűjteményében. Nem élném túl, ha csak egy újabb szórakozás voltam neki. Ha megszégyenített. Ráadásul szándékosan, s én még felkínálkoztam neki.
Mielőtt meggondoltam volna mit is teszek, a telefont a kezembe kaptam és megcsengettem Annát. A telefon kicsengett, Anna pedig szinte azonnal felkapta.
-Echo..-kezdte izgatottan. A hangja lelkes volt, amitől ismét kitört belőlem a sírás. A kezem a szám elé kaptam, de nem voltam elég gyors. Anna ijedten szólalt meg a túloldalon.- Echo, minden rendben?
Kinyomtam. Képtelen voltam megszólalni. A fejem beletemettem a párnába és zokogtam. A testem rázkódott, a hangom elcsuklott és alig kaptam levegőt.
A következő pillanatban az ajtó csapódására lettem figyelmes, mire felkaptam a fejem és a könnyeimtől átázott arcomat az ajtóban álló Annához fordítottam. Egyáltalán hogy jutott be? Mondjuk nem lepődnék meg, ha be se zártam volna az ajtót, jelen pillanatban nem érdekelt.
-Istenem, Echo, mit tett veled az a dög?- jött közelebb. Félénk volt és enyhén tartott tőlem, de nem tudtam megállni.
Megragadta a kezem és szorosan magához ölelt. A könnycsatornáim nem akartak elapadni, pedig a szemem már csípett és az orrom bedugult.
-Ne..hem vagyok no..hor..má...lis.- szipogtam neki lassan két sírás között.
-Megint mit csinált?- faggatott Anna. Nem is volt vitás, hogy kire gondolt.- Echo, most mivel bántott meg?
-Én is hibás vagyok.- motyogtam.- Ugyanúgy akartam.
-De mit? Nem értelek.
Elhúzódtam tőle és lassan elmeséltem neki mindent. Azt, hogy Jared mennyire kiakadt Nathanre. Hogy szinte elrángatott engem onnan. Aztán veszekedtünk, végül pedig smároltunk. És hogy most mennyire kikészültem ettől, mert egészen biztos, hogy Jarednek nem voltak komoly szándékai, belőlem pedig újabb bohócot csinál. A legrosszabb pedig, hogy kezdek vonzódni hozzá.
Anna végighallgatta és emésztgette a dolgokat. Összehúzott szemöldökkel nézett maga elé, mint aki komoly dolgokon filozofál.
-Honnan veszed, hogy neki nem volt komoly az, ami történt?- kérdezte végül. Szinte a képébe röhögtem.
-Mert Jaredről beszélünk. Ő semmit se vesz komolyan, legfőképp nem engem.- töröltem meg a szemem. Fájt az érintés. Holnapra biztosan bedagad!
-De ez még tőle is szívtelen lenne.- érvelt tovább komoly arccal.
-Miért, te kiélvezhetted a személyi figyelmét?- váltottam át ellenségesbe. Valakin ki akartam élni minden dühömet, ez pedig éppenséggel Anna volt, lévén ő volt velem egyedül.
-Nézd Echo, akármi is történt köztünk Jareddel, nem nekem kell azt elmesélnem. Nem az én feladatom.- váltott át komolyra az arca.
-Nem is érdekel. Láttál, jól vagyok, elhúzhatsz.- mutattam az ajtóra és elindultam fel a lépcsőn.- Biztos vár már a drágalátos pasid.
-Ne légy ilyen.- párásodott be a tekintete.
-Milyen ne legyek? Hálátlan dög? Szívtelen boszorka? Hát bocs, de te paktáltál le az ellenséggel.- mutattam a tényre, miszerint őt szúrt engem hátba.
-Az nem az volt, mint amit gondolsz. Mindent félreértesz.- rázta a fejét és letörölte a kibuggyanó könnycseppet.
-Értettem a célzást, mikor egyetlen pillantásra se méltattál, inkább elfordultál.- sétáltam elé és bevetettem a gyilkos tekintetem. Hm, valamit csak tanultam Jaredtől is.
-Azért tettem, mert tudtam, hogy amúgy is haragudni fogsz rám.- próbált magyarázkodni, de a felemelt kezem belefojtotta a szavakat.
-Haragudni? A harag nem kifejezés arra, amit akkor érzel, mikor az egyetlen és állítólagos legjobb barátnőd hirtelen elkezd azzal a személlyel lógni, aki tönkretette az életed. Mikor a barátnőd  inkább hazudik, elfeledkezik rólad és ejt egy zsarnok miatt. Amit akkor érzel, több haragnál.
A végén már kiabáltam. Anna összerezzent és zokogni kezdett, mint ahogy én is tettem percekkel ezelőtt. Annyi különbséggel, hogy ő most a bocsánatomért esdekelt, miközben a blúza kinyúlt ujjával itatta fel a könnyeit.
-Annyira sajnálom. Nem akartalak megbántani. Ne haragudj rám.- kérlelt engem. Egy ideig még elnéztem volna, hogy bűnhődik, de mivel nem voltam egy szívtelen ember, végül csak megenyhültem és átöleltem a vállát.
-Soha többé nem teszek ilyent.- esküdözött.- Te vagy az egyetlen ember, aki elfogad engem.
-Nem tudom, hogy megbízhatok-e benned.- vallottam be a legnagyobb félelmem. Mármint mindazok után, hogy Jared bármit is tesz ellenem.
-Barátnők vagyunk. Nem foglak bántani.
-Esküszöl?- néztem rá.
-Esküszöm.- bólintott.
Újra megöleltem. Aztán elhúzódtam tőle és kíváncsian rákérdeztem:
-Te és Jared..ti jártok?
Előre is féltem a válaszától. Valahogy fájt belegondolni abban, hogy esetleg lehet köztük valami, akárhogy is megbocsájtottam Annának. Nem tudtam volna elviselni.
-Nem. És nem is jártunk. Jared dögös pasi, de..izé..nekem más tetszik.- vörösödött el.
-Mármint Luke-on kívül?- esett le az állam. Anna ilyen hama kiábrándult Luke-ból?
-Igen.- pironkodott.
-Ki?- ámultam el.
-Nem fogsz örülni neki sem.- húzta el a száját. Először kérdőn néztem, aztán leesett. Két embertől irtóztam. Az egyik Jared. A másik a haverja.
-Nick?- néztem úgy, mint egy ufót. Mikor történt? És mégis hogy?
Anna bólintott.
-Szóval én Jared, te Nick?- kérdeztem, sokkal inkább a senkitől. Kicseszett velünk az univerzum, az százas.
Hirtelen összenéztünk és abszurd módon, totálisan váratlanul nevetésben törtünk ki.
Hát úgy tűnik, egyikünk se normálisabb a másiknál!
 - Penguin