2017. május 13., szombat

22.Fejezet

Sziasztok, édeskéim! 
Jared és Echo újra itt van, csak nektek megérkeztek, ezúttal egy szomorú résszel, de hát a legszebb mese sem lehet örökké boldog. 
Ha tetszik a fejezet, alul jelezzétek nekem! 
xoxo Writer Girl ❤❤☺

*Echo* 
Kialvatlanul ébredtem, bedagadt szemekkel, miután Anna elment, még hosszú ideig sírtam, elvesztettem az átmenetet az álok országa és az ébrenlét között. Azóta se tudtam feldolgozni, hogy Jarednek adtam mindenem, ő kapta meg először azt amit előtte soha senki más, szépen ki is használta, ráadásul mindenkivel meg is osztotta. Én a lelkem mélyén őrizgettem ezen pillanatokat, ő pedig minden intim és személyes részletet képes volt szertekürtölni. Ebbe képtelen voltam belenyugodni.  És ha ez nem lenne elegendő, megcsalt. Elnézést, nem csalt  meg, Pipert csalta velem, akit láthatóan semmi se érdekelt azon kívül, hogy valahogy árthasson nekem. Ennyit jelentett ez nekik, se többet, se kevesebbet - egy jó kis módot egy újabb tréfára. De én akkor is bevettem az egész történetet, és most megszakadt a szívem.
Ma nem mentem suliba, és úgy terveztem, hogy az elkövetkező hetekben nem még a suli közelébe se, ne kelljen szembe néznem azzal a sok tekintettel. Talán az lenne  a legideálisabb, ha magántanulóként folytatnám a hónapokban, és érettségi után rábeszélhetném apát, hadd menjek vissza Angliába, különben felemésztem saját  magam. Igen, ez bölcs lépés lenne, és csak a vizsgákat kellene a tanárokkal írnom. Bár tudom, mit mondana erre most Anna, ne hagyjam magam ennyivel legyőzni. Minden estre, nem lennék képes Pipert elviselni naponta, vagy akár Jaredet, ha már itt tartunk. Nem akarok tudni róla, nem akarom látni, hog boldogan éli az életét, miközben én szétesek. Az élet egy kegyetlen játék, szabályok nélkül.
Nem találtam a helyem egész nap, magányosnak éreztem a lelkem, de szerencsére a könnyeim elapadtak, esetleg teljesen kiszáradt a szemem. Végeredményben  így is, úgy is ramatyul festettem, de legalább nem voltak kis disznó szemeim és duzzadt arcom. Ennek ellenére nem bírtam ülni az ágyon, mintha a falak összezsugorodtak volna körülöttem. Szabadságra volt szükségem, térre és jó adag friss levegőre, hogy ne érezzem azt, fulladozom.
Sebtében kapkodtam magamra a kabátom, a csizmát és a sálat, aztán rohantam is ki, bár csípett a szél és hűvösség költözött a levegőbe. A lábaim vittek, szinte nem is tudtam, merre haladok, akkor vált ismerőssé a hely, mikor már megérkeztem. Ez itt a mi helyünk volt - a Jaredé és az enyém. A tó a város végén csendes kis zúg volt, amolyan magánszentély. Bár igaz, a varázs azóta tova szállt, mostanra az üresség maradt.
Magam elé meredve görnyedtem az apró sziklán, a hideg a csontomig kúszott, de nem éreztem - nem éreztem semmit. Amikor legutóbb ide merészkedtem, életem legboldogabb időszakát éltem, és most újra ide tértem, ezúttal azonban szenvedéssel teli szívvel. Bárcsak érteném, mit akar ezzel üzenni a sors, talán azt, hogy bár úgy gondolom, minden sötét, azért megvan a lehetőségem, hogy lépjek át mindezen. Nem most, és meglehet, hogy nem is a közeljövőben, de azért van újabb esélyem az életre. Elvégre túlélő vagyok, túléltem megannyi év megpróbáltatását, és most is túlélem, még ha fáj is. Mégsem tudtam elfelejteni annak az elmúlt nyárnak a gyönyörű emlékét.

-Ne - sikoltoztam nevetve, Jared elől szaladtam, akinek feltett szándéka volt, hogközelebbről megmutassa, milyen a víz hőmérséklete. Először hozott le a tóhoz, amit nemrég fedezett fel, közvetlenül egy sziklacsoport zárta közre, ezért elég nehéz lehetett megközelíteni, de én oda voltam érte.
-Mi a gond, nem tetszik a hely? - játszotta a sértődöttet. Nevetségesen festett, a szám felfelé kunkorodott azt látva.
-Te is tudod, hogy nagyon tetszik, csak veled van gondom - öltöttem rá a nyelvem. 
-Ó, igen? - settenkedett közelebb, akár az éhes vad. A következő pillanatban a vízben landoltam, köpködve rúgtam feljebb a testem.
-Ez hihetetlen - méltatlankodtam. - Na, most segíts is ki innen.
Gyanútlanul fogta meg a kezem, ám én se voltam rest, berántottam őt abban a minutumban. Pont mellém érkezett, döbbent arcot vágott, de kacagott.
Az öböl zengett a jókedvünktől.

Kiestem a transzból, elszakítottam magam az emléktől, nem akartam emlékezni. Őszintén szólva emlékezni a szebb időkre jobban fájt, mint elfogadni a realitást. Mazochista lennék? Valószínűleg. Olyan valóságot álmodok magamnak, ami nem is létezik, mert azt akarom, hogy minden igaz legyen, amit eddig átéltem. Álmokban akarok élni, ahol semmi sem fáj, és a szőke herceg eljön értem fehér lován. De ugyanakkor tudom, hogy ez a herceg semmikép sem Jared lesz, tőle hiába is várok érzelmeket, holott egész jól eljátszotta a szerelmet. Olyannyira jól, hogy közben bele is szerettem. Nehezemre esik feldolgozni az igazságot, idővel azonban túl leszek rajta, akkor talán megtalálom a nekem szánt boldogságot is, és talán álmaim lovagját is, azon a bizonyos fehér paripáján. Addig is várok, hallgatok, tűrök, elviselek mindent, a mosdóban kisírom a szemeimet, de sose mutatom ki, hogy darabokra törtek engem. Összerakom a darabokat, elvégre Echo Emerson lennék, arról vagyok híres, mi mindent birok elfogadni.

Órákon át ültem ott, a bőröm egészen elkékült, mire felálltam, hogy hazainduljak. Anna biztosan keresett már, talán aggódott is értem, de majd megnyugtatom, biztosan megérti, hogy szükségem volt erre. A szél az arcomba süvöltött, a hajamat tépte, közben a könnyeim újult erővel törtek elő, lefolytak az arcomon, úgy festhettem, mint egy mosómedve az elkenődött szemfestékemmel. Le lehetett olvasni rólam a bánatot, a fájdalmat, mindent, ami bennem őrlődött, de nem érdekelt, mert csak ki akartam engedni mindent, hogy sikerüljön megtalálnom a lelki békém. Azt reméltem, talán feltűnik egy ismerős alak, aki segít hazamenni, de nem is sejtettem, hogy pont az az alak fog előkerülni, akit egyáltalán látni sem akartam.
A kabátomat összehúztam magam körül, hátha sikerül kint tartanom a hideget, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy autó lassít le mellettem, belőle pedig az a görény Jared ugrott ki, és úgy szaladt hozzám, mintha nem tudná, hogy tökéletesen tönkretett.
-Édes Istenem, Echo, órák óta kereslek - dörrent rám. Képes volt ő játszani a dühöst! Mindazok után, amit szemrebbenés nélkül megtett velem!
-Nem kellett volna keresned - léptem el mellette. Jared ismét utánam kapott, és megragadta a karom.
-Anna hívott, és jól leordította a fejem, amiért kijátszottalak. Aztán azt mondta, nem akarod kinyitni az ajtót, ezért odaadtam a pótkulcsot, amit a cserép alatt tartasz, és láttuk, hogy eltűntél. Anna attól félt, valami kárt teszel magadban.
-De nem tettem. Most pedig, légy oly szíves, engedj el, hadd mehessek haza.
-Hazaviszlek - makacskodott. Erre végképp felkaptam a vizet, és jó erősen pofon vágtam, ahogy csak bírtam. A döbbent arcát látva legszívesebben ordítani tudtam volna.
-Nézd, édes, nyertél, oké?! - mondtam neki élesen. - Gratulálok is hozzá. Jól átvertél, sőt, még azt is sikerült elvenned, amit egy rendes, szerető férfinak tartogattam. Mindenki tudja, mi mindent kaptál tőlem. A kép még tökéletes is. Sőt, ha azt hinnéd, nem tudok mindent, Piper felvilágosított a részletekről is. Most menj, élj boldogan a barátnőddel, hancúrozzatok kedvetekre, nevessetek a kis naiv Echon, aki beleszeretett a nagy, bántalmazó Jared Trentbe, engem pedig hagyjatok végre békén - fejeztem be ordítva. Az emberek megbámultak, de nem is törődtem velük.
-Echo, az nem én voltam - suttogta nekem sápadtan.
-Ó, ugyan. Elég lesz. Igazad volt, újra sikerült megríkatnod - emlékeztem a kijelentésére, amit még a hazaérkezésemkor tett, azon a bizonyos bulin.
-Echo...-kapott utánam.
-Ne - ráztam a fejem, aztán elszaladtam. Csak akkor álltam meg, mikor már messze jártam, ott aztán kiadtam magamból mindent, amit bírtam. Gyűlöltem Jared Trentet!                          

2017. április 24., hétfő

21.Fejezet

Megígértem, hogy belehúzok, hát újra itt vagyok. Élvezzétek a részt. 
xoxo Writer Girl

*Echo*
A tegnap maga volt a megtestesült álom, a tánc, ahogy Jareddel egymásba kapaszkodva andalogtunk...minden pillanata külön-külön egyre szerelmesebbé tett. De akár Csipkerózsika, nekem is ideje volt felébrednem a magam szőtt álmomból. A világom, amiben eddig hittem darabjaira hullt, akárcsak a szívem. Jó tanács: sose add olyannak a szerelmed, aki előtte évekig bántalmazott! Olyan fájdalmakat okozhat neked, ami felemészt, tönkretesz, lecsupaszít, végül csak a sebek maradnak meg.
Már akkor éreztem, hogy valami történni fog, mikor felébredtem, ennek ellenére próbáltam pozitív lenni, a legelőnyösebb formám mutatni, úgy öltöztem, hogy Jared kedvére tegyek. Az érzés mégsem tűnt el belőlem, hogy a baj közeledik. És meg is érkezett, amint beléptem a suliba, a jókedvem elpárolgott, a legsötétebb félelmeim bebizonyosodtak. Megszoktam már, hogy a szemek rám szegeződnek, sutyorognak jobbra-balra, de a szekrényemhez lépve meghűlt bennem a vér.
A szekrényemen egy hatalmas felirat díszelgett, az r betűs formából. Alig hittem el mit látok. A kedveskedő megjegyzés alatt pedig egy apró hozzászólás díszelgett: Jó volt, ki kéri a következőnek? Ekkor már tudatosult bennem, mégis ki volt az, aki ezt tette, de nem akartam elfogadni. Jared. Levegő után kaptam, a szememet könnyek öntötték el. Hát mégis vicc voltam neki! Az elejétől fogva erre készült, azt színlelte, hogy harcol a bizalmamért, majd ha mindent megkapott, hátba szúrt és továbbrúgott. Pont ahogy évekkel ezelőtt is tette velem, most se kímélt. És ez még nem is volt a minden, a szekrényemből egy szórólap lógott ki, ránézve végleg elsírtam magam. A képen Jared megcsókolt, a bálban készült, tudtam azonnal, még romantikus is lehetett volna, ha nem vagyok kiretusálva, aminek hatására meztelenül álltam azon a fotón, alatta szintén a már felül említett kommenttel. Úgy éreztem magam,  mint akinek a lelkét hasogatják darabokra egy húsvágó bárddal. Felnyithattam volna a szemem tegnap, mikor rajtakaptam Piperrel, akkor kellett volna otthagynom, most már úgyis mindegy. Az álom véget ért, üdv a való világban.
-Na, mi az? - állt meg mellettem egy kárörvendő hang, ránézés nélkül is tudtam, hogy Piper az. - Te tényleg elhitted, hogy szeret? Ha érdekel, egész idő alatt együtt voltunk, és én megbocsájtom neki, amiket együtt műveltetek, mert végig rám gondolt.
-Egy nap a te fénykorod is lejár, Piper - néztem rá mosolyogva, végkép kiégtem, elfogyott belőlem minden. - És ha ez bekövetkezik. ráébredsz, hogy mindössze apuci pénzes kislánya voltál, egy ostoba liba, aki a gimiben uralkodhatott.          
Nem bírtam továbbra is ott ülni, elegem olt, sarkon fordultam, és kirohantam a suliból, be az autómba, aztán egyenesen haza. Nem bírtam sírni. úgyse lett volna értelme. Kiét sírjak? A fiú, akiben hittem, nem létezett.

*** 

Fogalmam se volt, mióta ücsörögtem a szobám magányában, egy idő után elvesztettem minden időérzékem. Néztem magam elé, gondolkodtam, de összességében ennyi tellett tőlem. Kiürültem, a lelkem helyén üres lyuk tátongott, az erőm nyomtalanul eltűnt. Akár egy fűnyíró is végigmehetett volna rajtam, akkor se érezhettem magam ramatyabbul. A másodpercek percekké, percek órává folytak össze, az idő pedig telt. A telefon többször is megszólalt, de hiányzott belőlem az akarat, hogy felvegyem, és netalán Jareddel keljen beszéljek. Vajon mit mondana? Biztosan tagadna, aztán lelépne, azzal az indokkal, hogy már nem érdekli, nem fog küzdeni értelmetlenül.
A fejemben kavarogtak a gondolatok, eszembe jutott a pillanat, amikor Jared úgy döntött, örökre megszakítja velem a kapcsolatot.

Nyár vége volt, a kert már megtelt sárguló levelekkel, amit annyira imádtam. Jared úgy döntött, az idei nyarat az apjánál tölti, repdesett a szívem, úgy vártam az ajtónk előtt. Egész idő alatt elveszetten bóklásztam a városban, hiányoltam az én sebzett legjobb barátom. Azt ígérte. ajándékot is hoz nekem, egy olyan nagy macit, amit régóta kinéztem. 
A taxi lefékezett a ház előtt, Jared kiugrott belőle a szegényes csomagjával. Boldogan ugrottam fel, és szaladtam hozzá. 
-Szia - ugrottam a nyakába. - Hiányoztál. 
Nem ölelt vissza, ez volt az első furcsaság. Máskor párokat megszégyenítő módon képesek voltunk ölelkezni.
-Minden rendben? - kérdeztem, mire eltolt magától. 
-Igen. de nem akarok. hogy ölelgess. 
Ez fájt, bár nevallottam volna be neki. 
-Mindig megölellek - emlékeztettem. 
-Igen, és unom. Ideje felébredned. királylány. Ez nem tündérmese, én meg nem vagyok a szőke herceg. 
Ezzel félrelökött, és bement. A dolgok egyre inkább rosszabbodtak ezután, és én sose kaptavissza azt a fiút, aki elment hazulról. A legjobb barátomat.

A keserű emléktől még jobban elszomorodtam. Talán mégsem kellett volna felidézni ezt az emléket, elvégre ez is azt mutatja, mennyire egy senkinek tart. A könnyeim új életre keltek, sírtam amíg bírtam.
Fel se tűnt, mikor aludtam el, arra ébredtem, hogy az ajtó elől kiáltoznak.
-Ha nem nyitod ki, berúgom - fenyegetőzött Anna dühös hangja. - Echo. neked beszélek!
Kóvályogva léptem az ajtóhoz, és elfordítottam a zárat.
-Ne végre - jött be Anna azonnal. Amikor rám nézett, azonnal megölelt. - Semmi baj. Itt vagyok.
Éreztem a sós vizet az arcomon leszánkázni. Mégis mennyit tud sírni valaki?
-Tényleg csak ennyit jelentette neki? - zokogtam fájdalmasan.
-Bár tudnám rá a választ - ült le szemben. - De ő Jared, Ha azt hiszed, tudod ki ő, akkor sem ismered. Ez még tőle is durva.
Ezzel egyet értettem, de Jared akkor is képes lenne bántani, bármilyen módszerrel.
-Elegem van - nyögtem fel. Inkább megyek görényt menteni. 

2017. április 20., csütörtök

20.Fejezet

Sziasztok! :) 
Hiányzott már ez a történet, most felfogadtam, hogy ráállok erre, ugyanis lassan a vége fele közeledik. Úgyhogy mostantól előtérbe helyezem a blogot. 
UI. Bár a rész a bálról szól, szándékosan neírtam bele ezt az eseményt, hadd képzeljen mindenki azt bele, amit akar.
xoxo Writer Girl ❤

*Echo*
És....elérkezett a vára várt bál napja is végre, amire annyit lestem a naptáram, tervezgettem, hogy a lehető legtökéletesebb legyen. A tanítás szerencsére elmaradt, hát volt elég időm lelkileg és a külsőmet illetően is a legjobban felkészülni. Annát lefoglalta az édesanyja, azzal indokolva mindezt, hogy ő fogja felkészíteni a lányát, mert azt úgy illik, bár ez szerintem csak arról szólt, hogy ő parancsol Annának. Így teljesen egyedül kellett elkészülnöm, nem is volt annyira érdekes, mint amikor a barátnőddel szórakozhatsz közben, de azért a legjobbat akartam kihozni már csak Jared miatt is. Ő megérdemelte, hogy egy olyan barátnő legyen mellette, aki miatt nem kell szégyenkeznie. Először a hajam készítettem el, alaposan megmostam, megszárítottam, és a hullámos tincseimet kunkori loknikba sütöttem be, aztán enyhén megszórtam csillámmal. Ez után a ruhámat vettem fel, azt a darabot, amiről úgy gondoltam, hogy elnyeri Jared tetszését.
A ruhám rózsaszín volt, pánt nélküli, szív alakú dekoltázzsal, rövid szoknyarésszel. Ehhez a szoknyarészhez hozzátartozott egy második réteg is, ami hosszabb volt, leért a térdemig, elől felvágás, ezért kilátszódott az alsó réteg is. Jól állt, csinos volt, de ebben az időben dögös is, egyszerre visszafogott és fiatalos, tökéletes egyvelege a személyiségemnek. Mindehhez egy csodás fekete tűsarkút választottam, zárt orral és pántokkal, és egy ezüst borítéktáskát. A sminkemet egyszerűre fogtam, csupán a rúzs kapott nagyobb szerepet.  Elégedetten néztem szembe a tükörben mosolygó lánnyal, kinek szeme izgatottan csillogott, várva a hercegére. Úgy döntöttem, a mai napom senki és semmi sem teheti tönkre.
Természetesen nem minden alakult úgy, ahogy vártam, de átlagban így is mesebeli királylánynak érezhettem magam, igazi boldog tündérmesével keretezve. A tervezgetésem során egyetlen tényezővel nem számoltam, az pedig Jared őrült exe, a Piper névre hallgató boszorkány. Sejthettem volna, hogy lecsap. Nincs az a pillanat, mikor ő nem próbál meg visszavágni nekem s alaposan megkeseríteni az életem. Elmebetegségben szenvedhet, mert szentül hiszi, hogy őt és Jaredet egymásnak szánta a sors, és mindenek előtt engem tart legnagyobb ellenfelének.
Határozottan elsiklottam a Vipera felett a számításaim során, de azonnal szembeütött a hibám, mikor elsétáltam Jaredhez, aztán ott találtam őt és Pipert, egymás karjaiban.

*Jared*
Munkát végezni aznap, mikor a barátnődnek tervei vannak, egyet jelent a komoly szívással, de hát mit tehettem volna, ha hív a főnök, ugrani kell, különben repülsz. Az pedig nem kifogás, hogy bálba kell menned, ilyesmit meg se hallnak egy autószerelőben. Muszáj volt megbeszélnem Echoval, hogy a műhelyben találkozzunk, miután igen rosszul viselte a tényt, hogy dolgom lenne mára. Enyhén szólva kiakadt. Enyhén szólva.
Gyűlöltem szmokingot, öltönyt, akár csak inget viselni, úgy éreztem magam bennük, mint egy papagáj. És most mégis kosztümnadrágban és öltönyben feszítettem egy tükör előtt. Hogy is történt ez pontosan? Nem mintha bántam volna, belegondolva, hogy Echo majd csinos ruciban parádézik mellettem. Reméltem, hogy tűsarkút vesz, imádtam a formás lábait, pláne magassarkúban.
-Oké, Jared - bámultam önmagamra. - Ezt a csajodért teszed.
Hallottam nyílni az ajtót, már magam elé is képzeltem Echo szexi látványát, ám megfordulva nem azzal az emberrel találtam szembe magam, akit akartam.
-Piper - húztam össze a szemem az apró, fekete, ruhának nem nevezhető darabot viselő lányra.
-Helló, bébi. Jól festesz - mosolyodott el csábosan.
-Mit akarsz? - kérdeztem egykedvűen.
-Ugyan már, Jared. Meddig akarod még ezt játszani? Te is tudod, hogy nem illik hozzád a kis szent. Mi sokkal jobb páros vagyunk.
-Piper, hagyd ezt - sóhajtottam. Ennek a beszélgetésnek is el kellett érkeznie. - Boldog vagyok Echoval.
-De meddig? Ő nem adhatja meg neked azt, amit én igen. - Aztán mielőtt megakadályozhattam volna, rám vetette magát. - Ne tedd ezt velem, Jared! Szeretlek! Te is érzel valamit irántam.
Képtelen voltam őt lekaparni magamról, úgy kapaszkodott belém, akár egy pióca, karját körém fonta.
Ebben a pillanatban újra nyílt az ajtó, és Echo lépett be rajta, aztán megtorpant, s úgy pillantott ránk, hogy akár ölni lehetett volna vele. Egyszerűen gyönyörűen festett, a kabátja eltakarta a ruhát, és ettől csak még kíváncsibbá lettem. A piros rúzsa arra késztetett, hogy helyben lecsókoljam róla az egészet. Tökéletes volt, ott helyben állva megtestesítette minden kívánságom, még ha a nézése alapján épp a halálom akarta is.
Piper megérezte a másik fél jelenlétét, hátrafordult, a haját a válla fölött átdobta, s önelégülten Echora vigyorgott.
-Ó, észre se vettünk. Amint látod egy kicsit...hm....elfoglaltak voltunk. Hívj. ha kellenék - fordult felém és riszálva kivonult. Echo is sarkon perdült, kétségbeesetten kaptam utána.
-Ne. Érj. Hozzám - sziszegte.
-Ugyan, ne csináld.
-Mit ne csináljak? Ne haragudjak, ha azt látom, hogy a barátom azzal a libával hetyeg, akivel együtt voltak?
-Igen, alaptalanul akadsz ki. Mit láttál? Ő mászott rám, nem fordítva. - Megsimítottam az arcát, nem húzódott el. - Sose bántanálak újra, megígértem. Piper szándékosan piszkál. Ugye hiszel nekem?
-Igen - sóhajtott. - Ezt a napot nem hagyom tönkremenni.
-Akkor irány a bál - mosolyogtam rá, ő pedig visszamosolygott rám. 

2017. április 16., vasárnap

Kellemes Húsvétot!


Drága kicsi blogmanócskáim, a lehető legjobb, legkellemesebb és legszebb ünnepet kívánom nektek és a rokonságnak, remélem, hogy a legtökéletesebb módon fogjátok eltölteni ezeket a napokat. Mindent jót nektek Húsvétra! 
xoxo Writer Girl 

2017. április 2., vasárnap

19.Fejezet

*Echo* 
A tegnapi határozottan egy olyan nap volt, amit a lányok bekereteznek a kis naptárjukban, hogy majd alaposan emlékezzenek rá. Őszintén, mindenféle megbánás nélkül bejelenthetem, hogy Jared elképesztő....mindenben. Ő aztán ért hozzá, miként is kell bánni egy lánnyal, történetesen a barátnőjével is. Érzem magamon, hogy napról napra egyre szerelmese leszek belé, hogy még csak nem is ellenkezem ellene. Jared képes úgy elbájolni mindenkit, hogy az utána nem is akar szabadulni. Soha nem éreztem még magam olyan szépnek, mint mellette, folyamatosan éreztette velem, hogy különleges vagyok. Szívem szerint felhívtam volna Annát, mint legjobb barátnőt, hogy majd kivisongjuk magunkat, de ő újabban szintén a szerelmes korszakát éli meg, ez pedig akaratunk ellenére azt eredményezte, hogy eltávolodtunk egymástól.
Hagyomány az iskola falain belül, hogy mindig a diákok díszítik fel a termeket a bálok alkalmából, így az utolsó két óra megtartása helyett a tornatermet csinosítottuk közösen. Ez egy újabb tökéletes ürügy lehetett számomra, hogy a lehetőnél is több időt tölthessek Jared mellett, mindazonáltal azonban Pipert is el kellett viselnem, aki enyhén szólva a pokolra kívánt, miután elvileg elvettem a pasiját vagy mijét. Azok a szemek, amiket rám meresztett más embereket kikészítettek volna, ám ha valaki első kézből tudja a teljes történetet, csak nevet rajta.
Kaptunk egy-egy dobozt, tele girlandokkal meg mindenféle díszes bigyóval, ami kell, s beosztottak minket külön-külön munkafeladatra. Ilyen giccses eszközökkel megtölteni egy viszonylag apró termet elég esztelen ötletnek tűnt, pláne ha majd a bálon mosolyognod kell és bólogatnod a tanárok ömlengésére a hely szépségről. Az egyetlen előnye ennek a munkának, hogy a legtöbben, többnyire minket is beleértve meglátja benne a szórakozást, ezt követően pedig már jobb az egész. Csoportokba verődve, nevetve élveztük az időt, mint akiknek semmi bajuk a világon.
Jared látványosan unta a tennivalókat, ezért inkább azzal foglalkozott, hogy engem idegesítsen minden lehető módon. Ha lehetséges, az iskolába járó lánybandákat még inkább magam ellen fordítottam azzal, hogy Jared most csak velem törődött egy könnyű flört és numera helyett. Ő és Nick amolyan pasisan beszélgettek egymással a saját dolgaikról, Anna és én pedig becsületes távolságból figyeltük őket. Fájt szívem a legjobb barátnőm után, de távolság tátongott közöttünk, és nem volt mit tenni. Néha összepillantottunk, ám a légkör már nem volt ugyanaz.
-Ha a tanár ne figyelne, már itt se lennék - nyögött fel Nick, mint akinek fájdalmai vannak. - Semmi parti nincs.-Nem hinném - válaszolt Jared. - Szerintem elég szép a kilátás.
A mellettem tevékenykedő alsós lány gyilkosan nézett rám, először értetlenül néztem, csak később tűnt fel, hogy Jared a farmerom hátsó felét nézi nagy vigyorral. Perverz disznó! Engem meg közben meg akarnak ölni miatta!
Leszálltam a létráról, ahol eddig egyensúlyoztam, belehajolva a papírcsillagokkal teli ládába. Még mindig éreztem magamon Jared pillantását, szinte égette a bőröm.
-Voltaképp én eléggé élvezem a munkát - folytatta az említett. - Az egyik legjobb vagyok benne.
A szememet forgatva fordultam feléje.
- Nem tudnád abbahagyni a dicsekvést? - kérdeztem.
-De ha egyszer olyan nagyon király vagyok benne? - mosolygott szemtelenül.
-Produkálhatnál több önzetlenséget - ráztam a fejem.
-Bébi, ennél jobban ismerhetnél. Nem műfajom a szerénység tettetése.
Hát ennél aztán fején találta a szöget. Ez a srác, akit a barátomnak tudhattam aztán piszkosul jól nézett ki, de ezt piszkosul jól is tudta, sőt, soha nem is titkolta különösebben mások előtt sem. Valahányszor társaságba keveredett, mindig az arcán volt az a bizonyos úgyis-tudod-hogy-én-vagyok-a-legjobb kifejezés. Ő egy tipikusan ilyen jellem, de a magam bőrén tapasztalom, hogy az egójával bárkit képes meghódítani. Akár egy megözvegyült macskás nőt is. Aki azonban megérinti a lelkét, azt utána örökké védelmezi majd.
-Pfuj, hagyjátok abba, mielőtt hányni kezdenék - fintorgott Nick mellettünk.
- Csak féltékeny, mert nem olyan férfi, mint én - viccelődött Jared.
Piper és a csapata billegett el mellettünk, az előbbin egy szűk, fehér, hihetetlenül átlátszó miniruha feszült, szándékosan olyan pózban sétált, hogy mindenki (de legfőképp Jared) láthassa a piros csipkés melltartóját. Undorodva bámultam, miként próbálja meg magára vonni a figyelmet. Innentől kezdve eltűnt minden jókedvem, és még Jared sem volt képes visszahozni.

***

Délután elmentem ruhát venni, de igazán utáltam a rengeteg próbálgatást és egyebeket. Egyedül is voltam, merthogy Annát nem hívhattam el, de végül megtaláltam a tökéletes választást, és bíztam benne, hogy Jarednek is tetszeni fog. Bár az utóbbi időben aztán bármit felvehettem, ő úgyis bólintott rá. Ez nekem persze egy nagy nap volt, és jól akartam érezni magam a bőrömben. Hazafelé menet épp azon gondolkoztam, mennyire hiányzik a barátnőm, mikor észrevettem Annát a tornácon ülni, és úgy tűnt, hogy engem vár. Meglepődtem ezen, de odasiettem hozzá.
-Szia - álltam meg előtte. - Régóta vársz?
Óvatos mosoly kíséretében felpillantott rám.
-Nem, legfeljebb pár perce lehetek itt. Jared mondta, hogy nem tudja, hol lehetsz, így gondoltam, megvárlak.
-És....miben segíthetek?
Elbizonytalanodott erre a kérdésre, szomorkásan nézett engem, én szintén így viszonoztam a tekintetét, aztán a következő pillanatban már egymás nyakába is borultunk.
-Hiányoztál - nevettem.
-Te is, csajos - felelte ugyanolyan lelkesedéssel. - Ígérd meg, hogy többet nem kerüljük egymást. Te vagy a lehető legjobb barátnő.
-Nem is tudom, eddig miért csináltuk.
-Nem szándékosan tettem - rántotta meg a vállát. - Csak tudod, amióta Nick és én együtt vagyunk, minden nehezebb nekem. Rengeteg lánnyal volt dolga eddig. Én csak biztos akartam lenni benne, hogy hirtelen nem un meg és cserél le. De Nick látta, hogy ez rosszul érint engem, s mondta is, hogy nem akarja, hogy miatta veszekedjünk vagy érjen véget a barátságunk. Egyébként megtaláltam a tökéletes ruhát. Megnézed?
Egy sötétzöld szifonruhát tartott a kezében, hosszú volt, klasszikus V bevágással és strasszokkal a derekán. Nekem túlságosan is konzervatívnak hatott, de Annán észvesztő lehetett. Tipikusan az ő stílusa volt.
-Milyen?
Egyértelműen kifejeztem az egyetértésem az öltözéke iránt, mire ő feldobódott. Úgy éreztem, végre visszatért a boldogság a pillanatba. Csak boldog voltam és örültem a mának.            

2017. január 8., vasárnap

18.Fejezet

Sziasztok, kis blogmanócskák. 
Jó idő eltelt az utolsó rész óta, hát ideje is volt jelentkeznem. Véleményeket kérek alul, remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. :))

*Echo*
A titkok közelebb hozzák egymáshoz az embert, apa mindig ezt mesélte nekem, és igaza is volt. Amióta Jared megosztotta velem a ,,titkát" az öccséről, a dolgok teljesen megváltoztak, minden sokkal bensőségesebb és meghittebb lett, végre képesek lettünk valóban bízni egymásban, ezt csak tetézte az a dolog, hogy még kedveltük is Jaxel. Hiába volt a sok rosszul indulatú pletyka, Jared és én az egyik legstabilabb párrá váltunk az egész iskolában, ehhez kétség sem férhetett.
Az idő múlásával egyre inkább közeledni kezdett a téli bál napja, az év egyik legfontosabb eseménye volt az iskolai életünknek. Alapszabály, hogy ha van barátod, vele jössz a buliba, mégis kerülgetett a frász, hogy vajon Jared benne lenne-e ebben a dologban, avagy mégsem, ugyanis utálta az ilyen bulikat. Nem akartam hiába várni a semmire, és jól pofára esni, pláne azután, hogy szerencsésen elkaptam Piper üresfejű eszmecseréjét a még üresfejűbb csatlósaival, ahol az vázolgatja, hogy el kellene hívnia Jaredet a bálra, hátha észhez tér. Haha, köszönöm a bókot! A másik eshetőség se  volt vonzóbb, hogy megkérdezzem őt az egészről, szintén személyes okok miatt. Na, ilyenkor marad az utolsó esély, hogy állsz, és várod, hogy a pasid észrevegye, mi is a bajod. Sokat vársz.
Egy egész hetet főttem a levemben a semmiért, mire Jared kapcsolt, azt is annak köszönhettem, hogy végre kiplakátolták a nagy eseményt, én pedig addig bámultam azt, míg végre leesett mindenkinek, hogy én bizony nagyon el akarok menni ide. És még ezek után se hívott el egyszerűen, inkább húzta a dolgot még jó pár napig, tönkretéve ezzel az idegrendszerem.
Három nappal később Jared hirtelen felvetette, hogy elmehetnénk délután valahova. Nem jelentette ki, hogy randi lesz, mégis annak képzeltem, és csodálkoztam is rendesen, elvégre RANDIZNI fogok Jared Trenttel, ez nem egy akármilyen alkalom. Még maga Piper sem élvezhette ki ezeket a kivételes lehetőségeket, persze ha azt nem tekinthetjük randinak, amit kétlek, az én szememben akkor sem lesz az, ha mindenki máséban igen.
Rendes, lányokhoz illő, izgalmakkal teli készülődésbe kezdtem, ahogy az illik. Vicces lehet, de háromszor is letusoltam és kimostam a hajam, mielőtt még alaposan megszárítottam és szögegyenesre vasaltam volna. Régebben is így hordtam a hajam, hát gondoltam, emlékezzünk egy kicsit az elmúlt, elpazarolt időkre, Jared amúgy is szeretett nosztalgiázni mindig is, még egész kicsi korától kezdve.
Egy kisebb egyszemélyes hiszti után, mivel nem találtam a kedvenc sötétkék farmerem, úgy döntöttem, készen állok életem első randijára. A tükörben elégedetten szemléltem a látványom. A farmer tökéletesen állt rajtam, feltűnően hosszúnak tűntek benne a lábaim. Fekete, v kivágású felsőm kiemelte a világos bőröm, és a hátamra hulló világosszőke hajam, az összhatást pedig egy fekete, tűsarkú bokacsizma egészítette ki. Nem vittem fel sok sminket, csak egy kis szájfényt és szempillaspirált. Térdig érő, derékban megköthető kabátot kaptam magamra, aminek jó nagy zsebei voltak, így minden fontos elfért benne, nem volt szükségem feleslegesen egy táskára. Minél kevesebb, annál jobb, ez a mottóm.
Jared azt mondta, be kell lépnie a főnökéhez egy kis időőre, és várjam meg a sarkon. Tél eleje volt, és meglepően hűvös, reszketve toporogtam kint, miközben autók hosszú sora húzott végig mellettem. Nem egyen megbámultak, de olyan is volt, természetesen a suliból, aki lelassított mellettem, és obszcén megjegyzéseket téve próbált elcsalni magával. Érdekes, mert amint láttam, a kocsiban volt az illető tag barátnője is, gyilkos szemeket menesztgetve rám. Nem tehettem arról, hogy egyesek szemében a monogámia már nem népszerű, így a felém irányuló mélységes utálata sem volt számomra érthető.
Két percembe telt, hogy lerázzam a srácot, illetve nem is tudom, hogy én ráztam-e le, esetleg Jared épp beforduló kocsija, de a kedves évfolyamtársam úgy elhúzta a csíkot, mint akit baltával üldöznek. Ez a tekintélyes pasival járó kiváltságok egyike.
Jared kiszállt az autóból, nekem pedig összefutott a nyál a számban. Nem volt kiöltözve, csak a mindennapi ruháját viselte, ergo egy szakadt farmert, pólót, bőrdzsekit és magas szárú sportcipőt, ehhez jött a belőtt, mégis kellően kócos haja, a rajongásom inkább annak volt betudható, hogy ahányszor láttam, egyre jobban beleestem, mint jelen pillanatban is.
-Ez meg mit akart? - nézett az elsuhanó autó felé, közben nyomott egy gyors puszit a számra.
-Fogalmam sincs. Elvinni valahova - válaszoltam tök érdektelenül.
-Na, majd én elviszem valahova - borult el Jared arca, mire szorosan hozzá bújtam, hogy lenyugtassam, és elég könnyen is ment, mert utána csak velem foglalkozott.
Izgalmakkal telve vártam, hogy mégis hova megyünk, mert Jared nem volt hajlandó nekem is elmondani, mit is tervezett a mai csodaszép délutánra. Őszintén szólva én mozira gondoltam, esetleg egy mekizésre, ahogy azt a Jared-féle srácoktól elvárnánk, de mikor megállt egy akváriumház előtt, hát teljesen ledöbbentem, s mindamellett meg is hatódtam.
-Wow - suttogtam teljes sokkban, Jared pedig csak lazán átölelte a vállam, és bevezetett.
-Amikor legutóbb itt jártunk, kiszaladtál. Gondolom azóta összeszedted magad, hogy megnézd a teljes kiállítást - válaszolt at arckifejezésem mögött rejtőző kérdésre, mire szívből felnevettem.           Amikor it jártunk, még csak tíz éves voltam, és névnapom alkalmából apa és Jared édesanyja elhozott ide, Jareddel együtt. Az egész nem úgy jött össze, ahogy tervezték, a harmadik akváriumnál sírva kirohantam, hogy nem tetszenek a halak, apa szégyenkezve vitt minket haza, Jared pedig egész úton szidott engem. Reménykedtem, hogy ezúttal nem ez történik.
Hatalmas levegőt vettem, mikor jegyet váltottunk, és beléptünk az üveges dupla ajtón. A beltér csak még gyönyörűbb volt, mint emlékeztem, és mint egy kisgyerek, úgy siettem, hogy körbenézhessek.
Az egyik hatalmas, színes bohóchalakkal teli állványnál lecövekeltem, s mint egy most szabadult óvodás, úgy csodáltam a szépséges állatok játékát.
Jared a hátamba állt, és átölelte a derekam.
-Nyugi, bébi, tudod, nem tudnak onnan kijönni - motyogta a hajamba. Elmosolyodtam, és megszorítottam a kezét. Ezúttal örömmel megvártam a látogatás végét.
Mindezek után úgy döntöttünk, ideje lenne enni is valamit, de személyes okok miatt nem akartam mekibe menni, nyilván más is érti miért. Nem hiányzott a fejemre egy alapos átkozódás, szerettem  is volna elkerülni. Jared ajánlotta, hogy vegyünk akkor csirkeszárnyakat, hát utólag betértünk egy KFC étterembe. Egy csomag csípős csirkeszárnnyal és két nagy pohár kólával ültünk ki a tópartra, a mi kis szentélyjellegű helyünkre, s felülve a kocsi motorháztetőjére, beszélgettünk, ettünk, és már-már be kellett volna tiltani, mennyire jól éreztük magunkat.

***

Késő estére vájkálódtunk valahogy haza, tele mindenféle érzelemmel. Az ajtóban Jared adott egy csókot, majd végigsimított a mostanra borzos hajamon.
-Mennem kell, anya nem tudja, merre vagyok - mondta, eztán megfordult.
-Persze - motyogtam saját magamnak, majd a mai nap történtek ellenére csalódottan léptem a házba. Mert bár életem legszebb napja volt, mégsem hívott el a bálra, ez pedig felért egy ökölcsapással.         Magamban fortyogva vágtam le magam a kanapéra, s úgy, ahogy voltam, eldőltem. A szemem bosszús könnyek égették, magamban mindennek elhordtam az összes hímneműt a földön. A helyzetemet az sem dobta meg, hogy Anna üzent nekem, miszerint Nick lesz a kísérője. Ettől csak még inkább főttem a saját levembe, míg abban a helyzetben, ahogy voltam, kabátban képes voltam elaludni.
Az ágyamban ébredtem, és azonnal feltűnt, hogy nincs rajtam a kabátom, sem a csizmám. Meg amúgy nadrág sem. Na, ez mégis hogy történhetett meg?
Úgy ültem fel az ágyban, mint a múmiák azokban az idétlen horrorfilmekben. A szemem azonnal megakadt a sötét szobám végében, a széken ülő személyen, és ijedten húztam feljebb a takarót.
-Elég untató személyiség lehetek, ha csak így kifeküdtél tőlem - szólalt meg az alak, én pedig azonnal megnyugodtam.
-Te levetkőztettél engem? - kapcsoltam fel az éjjeli lámpám.
-Ja - bólintott Jared. - De nyugi, más nem volt. Bár alig tudtam ellenállni azoknak a formás comboknak.
-Micsoda szerencsétlenség - dobtam meg egy párnával. - Egyébként mit csinálsz itt?
-Ugyan már, Echo, láttam, milyen képet vágtál, nem kell palástolni. Bár bevallom, szórakoztam volna még egy kicsit - vigyorgott gonoszul.
-Mi? - néztem értetlenül.
-Jaj, te lány - kapott ki hirtelen az ágyból, én pedig sikítottam. - Idegesít a bál, nem igaz? Ismerlek téged, nem csak te engem, ezt sose feledd.
-Képes voltál végignézni, hogy megeszem a saját idegeimet? - csaptam a karjára felháborodottan.       -Hmm - motyogta válaszul, és egyből értettem. Jared nagyon is bírta a helyzetet. A kis dög!
-De tudod, ettől még nem megyek veled - bontakoztam ki az öleléséből, remélve, hogy ezúttal én szívhatom a vérét egy kicsit. Sikerült is, értetlenül és megbántva bámult rám. - Tudod, egy igazi pasi térden állva kéri meg a szíve hölgyét, hogy legyen a kísérője egy ilyen eseményre. Kár, keresnem kell egy ilyen pasit.
-Jézusom - morogta erre, aztán térdre vágta magát előttem. - Echo Emerson, életem értelme, lennél szíves velem megjelenni azon a bálon, ahol én egyáltalán nem akarok részt venni, de érted, csakis érted megteszem?
Diadalittas mosollyal az arcomon ragadtam meg a kezét, és húztam fel.
-Igen - bólintottam, aztán hirtelen megint a karjai között találtam magam. És legyek őszinte? Egyáltalán nem is bántam. 

2016. december 31., szombat

Boldog Új Évet!

Drága kicsi blogmanócskáim! Boldog Új Évet, szerencsés és bőségekben teli új esztendőt kívánok mindenkinek, mindazonáltal szeretném megköszönni mindenkinek, hogy olvassa a blogom és azt is, hogy a megjegyzésekkel kedvesen motivál engem. Kívánom, hogy minden álmotok teljesüljön. :)
 - Penguin